Hadak Útján, 2004 (56. évfolyam, 492-497. szám)

2004-01-01 / 492. szám

1942. január 12 A Magyar Nemzetben olvastuk A hatvanegy évvel ezelőtt kezdődött katonai összeomlás a mai napig nem került méltó helyére a magyar köztudatban. Magyarország néhány hónap leforgása alatt 100 ezer katonáját veszítette el, több mint 20 ezren kerültek hadifogságba. A 200 ezer fős 2. magyar hadsereg szinte teljesen megsemmisült. „Hogyan lehetséges az, kérdik jogosan, hogy a magyar történetírás oly keveset mondott eddig az ország 20. századi történetének egyik legnagyobb katasztrófájáról, a 2. magyar hadsereg elpusztulásáról a Don-kanyarban. Hiszen Horváth Miklós okmány­válogatása mintegy negyedszázada, Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című publicisztikai írása egy évtizede jelent meg. A hiányérzetet, gondolom, nem is az eseménytörténet feldolgozatlan­­sága okozza. Hiszen a puszta tények igen röviden összefoglalhatók. Néhány hónap alatt minden lezajlott: a mozgósítás, a felvonulás a hadszíntérre, a tűzkeresztség, a hídfőcsaták, majd az áttörés és a vereség” — Sipos Péter történész írta le e sorokat 21 évvel ezelőtt, 1983-ban, a História című történész szaklapban. A Vörös Hadsereg 61 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én törte át a Don folyó mentén kialakított magyar arcvonalat. A hadműveletek során 200 ezer fős magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, az emberveszteség megközelítette a 100 ezer főt, több mint 25 ezren estek szovjet hadifogságba, hogy a hírhedt rabtáborok, a „Gulag” valamelyik megsem­misítő intézményének egyikében pusztuljanak el. A fogságba esett katonáknak csak egy törtrésze érkezett haza. A magyar történelem során egyetlen hadműve­letben mindeddig nem veszített el katonákat ilyen számarányban magyar hadsereg. A Szovjetunió elleni hadba lépéssel Magyarország — sikeresen — megpróbálta elodázni a német megszállást, melyre így csak a háború utolsó szaka­szában, 1944. tavaszán került sor. A háborús kény­szerhelyzetet fokozta, hogy Magyarország mintegy versenyfutásban volt Romániával, mindkét ország a német befolyás felhasználásával kívánta kielégíteni a másikkal szemben táplált területi igényeit. A 2. világháborút követően évtizedekig tabutémá­nak számított a Donnál lemészárolt magyar hadtest. Jány Gusztáv vezérezredest háborús bűnökért 1947- ben kivégezték. Jányt később, 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság fölmentette a háborús bűnök vádja alól. A szovjet történetírás egybe mosta a német csapatokat és szövetségeseiket. Sára Sándor filmrendező a 70-es, 80-as évek fordulóján kameravégre kapta a harcokban annak idején részt vett katonákat, hosszú beszélgeté­seket készítve velük. Sára a História 1992-es évfolya­mának 9. számában így vall erről: „1979-ben gondoltunk arra: a 2. magyar hadsereg 2004. JANUÁR — FEBRUÁR történetét fel kell dolgozni. Kezdetben egy kétrészes dokumentumfilmnek indult, de hát elég gyorsan kitűnt az, hogy két részben ez nem oldható meg. A filmgyár egy ideig tolerálta a nyújtást: először három rész, majd négy rész, vagy öt rész. De tovább már nem mehettek. Ekkor kerestük meg a televíziót, koproduk­­ciós tárgyalásokat kezdtünk. Megegyeztünk: tíz rész. Nem akarom most nyújtani a mese fonalát, végül is 25 rész lett. Miért? Mert szerintem minden film egy kaland, egy dokumentumfilm különösen az. És nem lehet előre meghatározni, hogy éppen mikor és hogy tud befejeződni. Kezdték sugározni a sorozatot. A harmadik vagy a negyedik rész után nagy botrány keletkezett. A botrány tárgya az volt: ábrázolható-e, vagy egyáltalán képernyőre kerülhet-e annak bemutatása, hogy egy magyar karpaszományos őrmester és egy ukrán tanítónő szerelmesek lesznek egymásba. Ráadásul a tanítónő férje kint harcol a fronton! Ez akkora ideológiai robbanást okozott, hogy a sorozat rögtön abba is maradt... Majd adódtak más problémák is. El is kezdték, abba is hagyták, hol az egyesen vetítették, hol a kettesen vetítették. Egy töredékes kép jutott el a nézőkhöz. Aztán abba is maradt a sorozat. A televízió vezetői azt mondották, hogy ekkora, tehát ilyen sokrészes sorozat még a magyar munkásmozgalomról sem készült. Igazuk is volt, valóban nem készült. A sugárzás megszűnt. Tíz éven keresztül mindent megtettünk, megpróbáltunk, erőltettünk, mondván: mégiscsak le kéne egyszer ezt a filmet vetíteni. (Zárójelben jegyzem meg: ugyanaz lett a sorsa különben az ötrészes Pergőtűz c. fil­münknek is.) A könyvet bezúzták. A filmrendező hozzátette: a filmsorozatot a rendszerváltozást követően is csak több év késéssel kezdték újra vetíteni. Korabeli, „elvtársi” körökben az is felzúdulást okozott egyébként, hogy a tévésorozat elején, minden epizód kezdetekor egy olyan bejátszás volt látható, melyen a trianoni Magyarország térképé­hez sorban hozzárajzolódtak a háború alatt vissza­csatolt területek. A hatvanegy évvel ezelőtt kezdődött katonai összeomlás a mai napig nem került méltó helyére a magyar köztudatban; épp így nem rögződött az sem, hogy a 2. világháború alatt a korabeli Magyarország (a visszacsatolt területekkel együtt) egymillió állampolgárát veszítette el. A bajtársi élet eseményeiről csak akkor tudunk beszámolni, ha azokról idejében tudomást szerzünk. Lapzárta előtt legalább tíz nappal. HADAK ÚTJÁN — 3

Next