Hídfő Könyvtár, 1967 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1967-07-01 / 3. szám

soknak hontalanul élni, mikor mindig csak a pártokon felüli euró­pai Európa szárnyaló magyar angyalai voltak? S ami ezután következik: Tóth Imre, az ankarai Zeneművészeti Főiskola magyar professzorának sorsáról, az lehet tragédia, de lehet szép magyar mese is, erősítésül és vigasztalásul az emigrá­ciónak. Lehet, hogy neve már belesüllyedt az emigrációs 23 esztendő felejtésre kész nihiljébe. Azonban Tóth Imre 11 éves korában Bu­dapesten már — mint „csodagyerek“ — a budapesti állami orches­­terben Mendelsohn műveit játszotta csellóján, a zeneértő közönség frenetikus tapsaitól kísérve. Tizenkilenc éves korában önálló kon­certet adott Rómában, amelynek olyan világsikere volt, hogy a budapesti Operaház egész világon nagymértékeit zenekara első csellistájának hívta meg. Működött a világhírű dirigensek, Tosca­nini, Dohnányi, Kodály, Failoni, Fleischer, Ferencsik, Fuhrtwägler, Mahler stb. zenekarainak élén. Lengyelországban Dohnányi Ernő személyes vezetése alatt óriási sikerrel szerepelt, mint cselló­mű­vész. Számos külföldi hangversenyen egymásután aratta művészi diadalait. A nem mindig kedvező magyar viszonyok között is egyre fel­felé ívelt művészi pályája. Volt a kőszegi katonai akadémia zenei tanítómestere, egyetemi tanári fizetéssel és rangban a kassai zene­­művészeti konzervatórium igazgatója. Azután jött éve csodáknak... Mint magyar tartalékos hon­védtiszt, Tóth Imre felcserélte a cselló vonóját a karddal. Hősiesen harcolt a keleti fronton a bolsevisták ellen. 1944-ben már m. kir. őrnagy volt, egyben számos magyar hadikitüntetés, azonfelül a német lovagkereszt tulajdonosa. S a magyar művésznek ez volt a végzete. A német vaskereszt és lovagkereszt miatt,­­ noha semmiféle politikai pártnak tagja nem volt, a budapesti csőcselékből álló népbíróság halálra ítélte. Valahogy, nagynehezen a halálos ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták át és ennek értelmében Tóth Imrét elhurcolták egy szibériai ólombányába. Valamikor 1950-ben — „tévedésből“ — mint hadifoglyot visz­­szaküldték Magyarországra. Világos: a kommunista rendszerben, noha halálos beteg és ólommérgezett volt, — képzettségének meg­felelő munkát nem kaphatott. Súlyos vesebetegsége ellenére, ame­lyet természetesen Szibériában szerzett, 85 kilós zsákokat kellett cipelnie.

Next