Hídfő Könyvtár, 1970 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1970-02-01 / 1. szám
verseskötete a Brüsszelben kiadott Csak ennyi fény maradt, majd a Münchenben megjelenő Járdaszigeten című kötete csak próbálkozás és előfutam volt a most megjelent Eszterlánc című gyűjteményhez. Ezzel a kötetével lépte át a szerző a maradandóság felé vezető út vékony vonalát. Újabb versei túljutottak a politikai színezetű versek efemer jelentőségén és írója nagy, általános emberi mélységek felé mutat. Líra és koncepció. Babitsi könnyedség mögé rejtett fájó és szenvedő szív lüktet a versekben. Imitt-amott felcsillan minden emigráció közös vonása: az a fájó nosztalgia, melynek keserű íze ott szunnyad minden idegenben ivott borban és megevett kenyérben. Mert mondanak-e mást az alábbi sorok? Szabadság! Arany serleged hiába s gyöngyigéd. Imnám rajnai bor helyett Otthoni kút vizét. Hiába harminckét torony, München harangjai, Bennem kéttornyú otthonom Visszhangját hallani. A gondolat nem új , csak a feldolgozása. Ugyanígy sírt százegynéhány év előtt a Milanóban állomásozó magyar huszár is: Nagyabonyban csak két torony látszik, / De Majlandban harminckettő látszik. / Inkább nézném az abonyi kettőt, / Mint Majlandban azt a harminckettőt. Az elsüllyedt kisfalu kettőstornyát néző költő lelkében azonban lassan kinyílik a horizont és már kozmikus távlatokba néz kislánya születésekor. A magzatvízben kilenc hónapig kilencmillió évet hordozol. Halántékod szűk csontszárnya mögött Szűrő kopoltyút lüktető motor. Majd jó a félelem, a rémület a gyermek életéért és tudja, hogy ez nem valami új, hanem ősi apa-anyai ügy, amiről emigyen énekel .