Hídfő Könyvtár, 1972 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1972-02-01 / 1. szám
arról, hogy otthon a magyar állam határai között ezernyi bajjal és akadállyal kell küzdeni az egyházmegyéknek és a hitoktatóknak, hogy a Népköztársaság alkotmányában biztosított és garantált vallásszabadság jogán a hitoktatást elláthassa a papság. Arról sem szólott egy szót sem Cserháti püspök, hogy papokat börtönöztek be és zárt tárgyaláson ítélkeztek, mert hivatásukat akarták betölteni. Azt sem emlegette a MVSz elnökségéhez beválasztott egyházfő, hogy miért avatkozik a pártkormány a magyar egyházak működésébe? Miért és milyen céllal hozta létre a hírhedt állami egyházi hivatalt? Erről is kellene vitázni, de ki merte volna megkérdezni az elnökség tagjait, — akik a párt élmunkásai — hogy „Uraim, miért rabolták el a szentgellérthegyi sziklabarlang kápolnáját az egyetlen magyar alapítású és eredetű pálos rendtől?"* — Azóta is renoválás alatt áll? Meg tudnák-e mondani, hogy a MVSz elnöksége milyen magyarázatot fűzne a Mindszenty kérdéshez? A Mindszenty-per nemcsak perszonális ügye a hercegprímásnak, hanem az egész magyar nemzet politikai és történelmi kérdése is. Mellébeszéléssel és cinikus hallgatással nem lehet a magyar hercegprímás és a magyar egyházak üldözését lezárni! Még jobban meglepett az a nyilatkozat is, amelyben Cserháti püspök szájába adták, hogy jó visszhangot keltett a Magyar Hírek szerkesztőjének tanulmánya az emigrációról. Kár volt Illyés Gyulával takarózni, mert a kiváló magyar költő nyilatkozatában azokra is gond, dolt, akiket a hazai pártrendszer és kormányzat teljesen leírt. Mindezeket és még tucatnyi kérdést felejtettek el a Benczurutcában... A „származástudat“ kérdése Az értekezlet analizálta a származás szerepét is és egyben javaslatot is tett arra vonatkozólag, hogy minden érdeklődőnek meg kell találnia a megfelelő kulturális területét. Keresztúry Dezső irodalomtörténész az egyetlen lehetőséget abban látja, ha a magyarországi folyóiratok, köztük a Kortárs is kaput nyitna a magyar szellemi emberek számára, de ne gondolja a magyar emigráns hogy mindenki szívesen látott, mert érthetően és világosan meg is mondta, — a Magyar Hírek tudósítása szerint — hogy csak azok a nyugaton élő és működő értelmiségiek jöhetnek számításba, akik — mondja Keresztúry Dezső — „kapcsolataink megszilárdításán munkálkodnak“. A származástudat ápolása sikamlós és veszélyes terület otthon. Akik erről cikkeznek, könnyen szemben találhatják magukat az ÁVH 45