Hídfő Könyvtár, 1975 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1975-05-01 / 2. szám

tómról is kiderülne, hogy nem hiteles még sem, de egyet bizonyos­sággal tudok: József Attila gondolkodását tényleg a legjobban ismertem... S azt is, hogy ezt senki más el nem mondhatja magáról... Így a cím az „első hiteles“ kifejezéssel mégis teljesen helyén­való ... S mégis magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad — édes Hazám! fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad... Totyogjon, aki buksi medve, láncon! — nekem nem szabad! Költő vagyok! — szólj ügyészedre, ki ne tépje tollamat... Adtál földművest a tengernek, — adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak... S az ódából egy rész. Akkor Thomas Mann-hoz írva, — ma szól ez Szolsenyicinhez, Mindszentihez, Gábor Áronhoz, Tollas Tibor­hoz, ... minden mai hontalanhoz , az örök üldözöttekhez . ... Most temettük el szegény Kosztolányit, s az emberségen, mint rajta a rák, most egy szörnyállam isszonyata rág, s mi borzadva kérdezzük: mi lesz még? Honnan uszulnak ránk új ordas eszmék? Hol fő az új méreg, mely közénk hatol? Meddig lesz hely, hol felolvashatol ?... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők! — szabadok, kedvesek!­s mind ember, mert ez egyre kevesebb ... 23

Next