Hídfő Könyvtár - Új Hídfő Könyvtár, 1982 (17. évfolyam, 1-2. szám - 1. évfolyam, 3-4. szám)

1982-03-01 / 1. szám

—ő legalább mond is néha valamit—, ha már az abszolút hülyeség „versi”, képviselőit halomra és vaskos oldalakon jeleníti Miklósunk min­denki elrettentéséül. A Bujdosó Alpár-i, a Nagy Pál-i, a Papp Tibor-i szöveg­kacatok egye­dül a Ludas Matyi olvasóiban keltenének érdeklődést, t.i. röhögő iz­mokat megmozgatandó. Miért kellett belegyömöszölni ebbe a könyvbe a kötettel nem rendelkező és a jóformán ismeretlen verselgetőket, mint pl. Gyarmati Erzsébetet, Szente Imrét, Nyéki Lajost, Kristóf Ágotát, és Gerenday Máriát ? Hogy ez a kötet még vaskosabbá piruljon ? És miért maradt ki Novák Mária, az Ausztráliában élő, csendesen és iste­nesen, de felsőfokban verset író,­­ Nagy Károly Endre, az ITT-OTT- ban egyre jobbat és jobban publikáló, Harczy József, az 56-tól Czudar Dáriusként és egy pár éve már a nevéhez és a biai szőlőt édesanyjának kapálni nyaranta Párizsból visszatérő magyar költő ? Miért? Miért kellett bemutatni azt, hogy hogyan hanyatlik a Rakócz­­i „Ikon„-os „Napfogyatkozás,, versből verstöredékké a semmit­ majmolás nyugati szabadosságában ? Miért kellett azt bizonyítani, hogy a költő Kemenes Géfin ripaccsá onanizálja önmagát a Fehérlófiában, holott gyönyörű szép verseket is írt. / „Fogságban,, „Bomba,, stb./ ? Miért hiányzik az András Sándor-i „Rohanó Oázis„-ból a „Hattyú­ utcai kocsmáros,, Nagy Imre arabeszkje, Makkai Ádám „Párizs dicsérete,, és a „Marxista tanárnő műmelle,, ? Miért ? Mert költészet és mert jel­legzetesen nyugati-magyar ? A nagy kettős: Határ, Tűz „válogatott,, verseiből is az hiányzik, ami jellegzetesen határi, tűzi: a mondanivaló. A Kannás versek végre a Kannást kicsinylő Cs. Szabó „versek,, mellé kerültek. És Kannás Alajos, aki a „Kormos kövek,, megírásával a leg­­nagyobbá emelkedett 56 nemzedékéből, még az igazi verseit ebből a vá­logatásból kihagyó Béládi-kisérlet ellenére is bizonyít: a Szabó-i „után és mellé,, —érzések mellett a KÖLTŐ (nagybetűvel !) ebben az anto­lógiában. Ha egy béládi Miklós szerkesztené a mai orosz írók antológiáját, Szol­­zsenyicitől kezdve a külföldön élő orosz írók és írások zöme kimaradna. A probléma itt már nem csak Béládi Miklós, a szerkesztő. Hiszen Béládi utószavában nyugodtan megírhatná a kihagyott költőkből és versekből mégis hozva, hogy az illető mondjuk fasiszta, mondjuk még mindig ellenforradalmár, így aztán nem lenne olyan egyöntetűen , jó,, ez a körkép. Nem tudnánk, hogy a válogatás a „pártosság,, írói besoro­lás alapján történt, csupán arra gondolnánk, hogy ez a szerkesztő véle­ménye —amivel ugyan senki nem törődik— és a magyar olvasó kapna

Next