Új Hídfő Könyvtár, 1984 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1984-12-01 / 3-4. szám
hatalmak" (Szerbia, Románia) hadseregeinek, a Felvidéket pedig a „cseh légiónak". A magyar katonaságot le kellett szerelni, a németeket lefegyverezni és internálni Mackensen főparancsnokkal együtt. Az utóbbi rendelkezések a francia főparancsnok azon ambíciójából fakadtak, hogy a még folyó német háborúban Mackensen csapatai ne vehessenek részt, de ő (F. d'E. trik) Magyarországon át Berlin felé törve adja meg a német hadseregnek a kegyelemdöfést. E vágyának azonban a nyugati fronton beállott fegyverszünet (november 8) véget vetett. Maradt tehát a magyarokkal való hatalmaskodás számára, amelyben aztán kiélte magát. Károlyi a súlyos és megalázó feltételekkel visszatér Budapestre és miután a minisztertanács kénytelen volt elfogadni azt, ideiglenes megoldásként, a békekötésig, Belgrádban aláírják a közben (1918. november 16-án) köztársasággá kikiáltott Magyarország és az Antant közötti fegyverszüneti szerződést. Ha az ország és a kormány azt hitte, hogy most pillanatnyi nyugalomban összeszedheti magát, tévedett. A francia/antant szövetségesek fegyveres előnyomulása lassan, de állandóan haladt előre, bár a románokat a zászlóaljnyi „Székelyhadosztály" a Marosnál feltartóztatta és a csehek ellen bevetett, Olaszországból épen visszaérkező, két hadosztály visszaverte és Pozsonyt is magyar kézben tartotta. A kétség és remény közt ingadozó, rettenetes helyzetben lévő, menekültekkel telítődő országnak a hírhedt Vyx-jegyzék töltötte csordultáig a méregpoharat. Ez a francia ezredes a párizsi szövetségesközi bizottság utasítására 1919. március 20-án a demarkációs vonal újabb száz kilométerrel való előhozatalát rendelte el, az ország területi integritásának további sérelmével; ennek nyivánvaló célja a békekonferencia előtt befejezett tények elé állítani a világot, hogy Trianonban csak Magyarország felosztásának szankcionálása maradjon hátra. Károlyi, már mint köztársasági elnök és a Berinkei-kormány nem volt hajlandó a történelmi Magyarország területi megcsonkításába belemenni. Ebben a reménytelen helyzetben következett be a szocdem-kommunista egyesült puccs és a Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 23), mely most már Keletről várta a segítséget Nyugat igazságtalanságaival szemben. Ebben sok nemzeti érzésű magyar is reménykedett. Megint csak katonapolitikával foglalkozva megemlíthetjük, hogy a cseheknek megüzent háború és a felvidéki hadjárat, az újjászervezett ún. „Vörös Hadseregnek“ nagy és népszerű sikert hozott. Stromfeld vk.ezredes hsg-parancsnok és Julier vk. őrnagy.