Hídfő, 1955 (8. évfolyam, 218. szám)
1955-08-10 / 218. szám
RUMCAPIAN VITT!/ SZENT ISTVÁN NÉPEI ÍRTA : MARSCHALKÓ LAJOS Szent István országáról csak azt tudja a külföldi, amit a Seaton Watsonok, a Masaryik Tamások, a pánszláv, vagy bolsevista gyűlölet prófétái rágalmaztak róla. Magyarország valahogy úgy jelent meg a századfordulón, mint a nemzeti gyűlölködés hazája, az elnyomás földje, vagy a legjobb esetben is úgy, mint a szilaj, rakoncátlan magyarok otthona, ahol a nagy Habsburg császárok, II.József, vagy I.Ferenc József teremtettek valamelyes államszervezetet, kultúrát, s elviselhető nemzetiségi együttélést. Mikor pedig a kétbalkezes revíziós propaganda igyekezett úgy-ahogy megcáfolni a balhiedelmeket, akkor már senki se hitte, hogy az igazság igazság. A második világháború után pedig magunk estünk abba a hibába, hogy gerinctelenül és megfélemlítve egyszerűen beszélni sem mertünk az igazságainkról. Azt mondtuk: nem szabad sértenünk a szlovákok érzékenységét, nem jó kihívnunk magunk ellen a románok, vagy horvátok nacionalizmusát. Holott, amikor az Egyesült Európáról, a hontalanok sorsáról szónokolt a világ minden rádiója és politikusa, legkedvezőbb lélektani pillanat lett volna Szent István országát felmutatni, mint egy új Európa mintaképét és a hontalanok országát. Hiszen a Kárpátok koszorújára hamarabb volt felírva láthatatlanul, mint a Szabadságszoborra, hogy ’bocsássátok hozzám a hazátlanokat, üldözötteket s akiket megkergetett a sors". A magyar honfoglalás tulajdonképpen csak a szlovákok egy részét, a horvátokat találta a Kárpát-medencében. Koriatovics Tódor herceg vezetése alatt a ruthének elnyomó, zsarnok uraik elöl menekültek a magyar pajzs oltalma alá, a románokat kegyetlen bojárjaik üzték át a havasokon, a török elöl negyvenezer szerb családot hozott az ipeki pátriárka, s végül a német telepesek jöttek, hogy Európa legvirágzóbb mezőgazdasági kultúráját teremtsék meg ott, ahonnan az ozmán deportálások következtében kipusztultak Szent István, Mátyás magyarjai s ahova a Habsburgok neoaquistica comissiói nem engedtek be több magyart. Az a körülmény, hogy az 1910-es népszámlálás szerint a szentistváni ország lakóinak 49 százaléka vallhatta magát nem magyar nemzetiségűnek, élénk cáfolata minden "magyarizálás"-nak. Mert ha csak olyan mértékben folyt volna ez a "magyarizálás", mint amilyen mértékben az Egyesült Államok amerikanizálják a befogadottakat, az első világháború egy húszmilliós magyarul beszélő, magyar faji öntudatú népet talál a Kárpát-medencében. Hogy ez a szentistváni ország ragaszkodott az állampolgári hűséghez, hogy nem nézte szívesen, ha Trianonban -a fajiság jogán- kifelé húznak az évszázadokkal előbb befogadott, népi nyelvüket, kultúrájukat, vallásukat megőrzött DP-k, ki veheti rossz néven. A demokrácia hazájának nevezett Egyesült Államok szabadsága: jórészben a hesseni németek vívták ki, a csillagos-sávos lobogót német terveire és az amerikai kong- A NEMZET. AT. OTTHON ti A JOVÖ SZOLGÁLATÁBA~ ÁLLÓ.Ж GaAcjói POLITIKAI ULT | LAP 218. SZÁM. Vili. ÉVFOLYAM LONDON, 1955. AUG. 10.