Hídfő, 1959 (12. évfolyam, 298-320. szám)
1959-05-10 / 305. szám
1959. május 10. A Common Sense megdöbbenten állapítja meg, hogy a háború befejezése után 15 évvel a cionista kezekben lévő amerikai televíziókban még mindig felhangzik a jelszó: Gyűlöld Németországot! A báva, félrevezetett nyugati ember pedig ül a nézőtéren és kéjesen nyeli be azt a kommunista ideológiát, amely Anna Frank naplójából árad. Moszkvában ugyanis mindig tudták, kihez kell fordulni, ha Nyugaton egy kis kommunista propagandára van szükség. HÍDFŐ HALADÓ MANÓKA KOMMENTÁRJAI Kedves Szerkesztő Bácsi! Szomorúan jelentem, hogy nálunk kitört a családi botrány. A mamám ugyanis rajta fogta a tatámat, amint a paplan alatt épp egy pornográfot olvasott. A tatám ugyan egy hős, amit többszörösen megmutatott ÁVH-s korában ,azonban most elhagyta minden bátorsága, mikor a mamám a harmadik antik porcellánt törte össze a fején. — Mit olvasol te Móriczom? Te gazember, te fajtalan és épp itt a hitvesi ágy közelében ? — Enikőm! Ez nem egy pornográf! Nézd meg, a címe: Wanda. Irta: Arnóthy Kovách Kriszta. Ez a szublimált irodalom, az életteli csúcsa és a kiszeramerabávatag — mint a kritikus bátyuska, Kovács Ali írná a maga közismerten érthető és világos nyelvezetén. Képzeld el, már a második oldalon olyan irodalmi jelenetre kerül a sor Wandácska, meg egy orosz baka között, hogy az egyéni élmény teljes hitelességével hat az olvasóra. Szóval minek részletezzem? Minden tíz oldalon vagy ilyen csiklandós, amit megirigyelhetne minden olyan nagy író, mint Bettauer, Bús Fekete László. Hát nem irodalom ez? A mamám már kezdett gondolkozni, hogy összeragasztja a tatám fején széttört vázákat ,de a tatám tovább érvelt. — Látod ,még az ÁVH-nál is tudtuk, hogy az emigrációban van valami, amit nagy betűvel úgy írnak: Irodalom. És ez maga a Kriszta. Ehhez nem értenek a nyilas náci-tintabitangok. Minden tíz oldalra arányosan elosztani egy kis prostitúciót, világ-kedvence gigolót, egy kis perverziót, egy kis homosexualitást! — Hallgass! Mi lesz, ha ezt meghallja Ali, a Mindszenty futárja?! — vetette közbe az én tapintatos mamám, aki nyomban kiváncsi volt az én véleményemre is. — Na, mit szólsz hozzá Manóka, te fasiszta riporter? — Hát azt szólom hozzá mama, — húztam elő zsebemből a Nemzetőrt — hogy Krisztácska mégis a legnagyobb írónő, hiszen egész sex-appeal-jével itt közli fényképes művét a Nemzetőr. És ezenkívül azt szólom hozzá, hogy a gojok mégiscsak a legbutább emberek. — Mire alapítod et? — fordult fel a papám, aki most már bekötött fejjel vezette a családi röpgyűlést. — Hát arra tatám, feleltem merészen,hogy a Tollas Tibor bácsi elmegy Amerikába, Kanadába tarhálni kissé a Nemzetőrhöz címzett zártkörű bizniszre. És akkor elmennek hozzá a gólok. Leteszik az asztalra a dollárjaikat és azt hiszik, hogy na, már most ők megtámogatták az Irodalmat, a magyar ügyet, a szabadságharcot ,a Füveskertet, a Makrát, a Pfitzner Rudolfot. És akkor aztán Tollas Tibor bácsi visszaröpdös a müncheni Barlachstrasse 8. alá és mint Irodalmat megtámogat egy is krisztácskai pornográfiát. Az MHBK-s gótok, a nyilas-fasziszták pedig azt mondják: Ez kell a magyarnak! Ezért érdemes áldozni. Mármint a Krisztácska fényképéért, a pin-up-girl irodalomért. — No, de remélem — mondta a mamám — hogy a Krisztácska, ez a tündér emigránt legalább hálás a Tollas Tibornak . — Annyira hálás, hogy rögtön felvétette magát a Sztálin díjas Aczél Tamás, no meg az Ignotus Pál Irodalmi Újságjához. Free Europe, Hungária, Új Hungária, Nemzetőr, Irodalmi Újság, Mindszenty futnoka. Higgye el kedves mama, hogy a világon nincs annyi ló, amennyit ez a Kovács-Keller dinasztia meg ne tudna nyergelni sokrétű északi részével. — Az automatizált világban — tette hozzá az én bölcs mamám — lehet, hogy ló nincs elég. De szamár van elég, aki ezekre a célokra adakozik. A legdemokratikusabb humanista és filantróp „ kitartással ” vagyok Szerkesztő Bácsinak rendíthetetlen irodalmárja. Haladó Manóka Kriszta és Tibor bácsi lelkes csodálója. U.I. Tévedés ne essék. A tatám fején széttört antikokat összeragasztottam. Most majdem olyan tökéletesek, mint egy regény az Arnóthy Krisztától. A GENFI KONFERENCIA ELŐTT A Genfbe készülő nyugati államférfiaknak ajánlatos volna emlékezni a következőkre: Manuilsky, Lenin egyik legbizalmasabb munkatársa, hosszú éveken át a Komintern vezetője, 1931-ben a politikai hadvezetés moszkvai iskoláján a következőket mondotta: „ Kommunizmus és kapitalizmus közötti késhegyig menő harc elkerülhetetlen. Ma még természetesen nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy ezt megkezdjük. A mi óránk 20-30 év múlva fog elkövetkezni. Hogy győzhessünk, ahhoz szükségünk van az ellenfél meglepetésére. A polgárságot el kell altatni. Azzal fogjuk kezdeni tehát, hogy megszervezünk egy olyan színpadias békemozgalmat, amilyen még sohasem létezett. Ez figyelmet keltő javaslatokat és rendkívül engedményeket fog tenni. Az együgyű és dekadens kapitalista országok szívesen fognak — saját szétrombolásuk érdekében — velünk együtt dolgozni. A földön fognak csúszni, hogy alkalmat szerezzenek a mi barátságunkra. És mihelyt éberségük abbahagy és védelmi övezetüket fedetlenül hagyják, összeszorított ököllel fogjuk őket darabokra zúzni.” Az amerikai történelemből igen érdekes, de kissé árulkodó históriát közöl a fajilag üldözöttek lapja, az Aufbau, mely New Yorkban jelenik meg. Ezek szerint az amerikai polgárháború során az északi seregek hátában egy hatalmas fekete piac fejlődött ki, mely korrumpálni látszott az egész északi sereget. Ulysses S. Grant tábornok, aki később az Egyesült Államok elnöke lett, erre Nr. 11. számú hadparancsával az összes zsidókat kiutasította a hadműveleti területről. Vájjon nem lehetne 100 év után Grant tábornokot is „ háborús bűnössé ” nyilvánítani? * * * A Magyarok Nemzeti Szövetsége május 30-án, szombaton este 7 órai kezdettel ünnepli a Hősök Napját, melynek keretében egy chicagói ünnepség hanglemezre vett műsorát is fogjuk lejátszani. Minden magyart szeretettel vár a MNSZ Vezetősége.