Hídfő, 1964 (17. évfolyam, 416-439. szám)
1964-01-10 / 416. szám
1964 január 10. H I D P : Hogyan veszett el Középeurópa? EGYRE ALAPOSABB TUDOMÁNYOS LELEPLEZÉSEK LÁTNAK NAPVILÁGOT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI AMERIKAI POLITIKÁRÓL „Jaj nekik, ha egyszer megkezdik írni a második világháború igazi történetét!” — állapította meg Nürnberg oder das Gelebtes Land című könyvében Maurice Bardéche francia egyetemi tanár. És ez a „jaj” már itt van. Hoggan professzor — amerikai egyetemi tanár — számos angol, francia, német történész után most jelentkezik egy másik amerikai történész, dr. Kuibek, aki tudományos bizonyítékokkal és rendkívüli tárgyilagossággal mutat rá, miként idézte fel Roosevelt a világtragédiát. Roosevelt — a béna gnóm — mint ez testi hibában szenvedő élőlényeknél előfordul — gyűlölt mindent, — ami egészséges és kisebbségi érzetet mutatott mindennel szemben, ami erőszakos és erős. Az utóbbiakhoz tartozott Sztálin József is. Mikor Teheránból visszatért, így nyilatkozott az amerikai sajtónak: „Sztálin marsallt rendkívül nagyrabecsülöm. A teheráni konferencia egyik fő mérföldköve a mindent átfogó, jövendő világbékének”. AZ AMERIKAI POLITIKA TOTÁLIS ŐRÜLTSÉGEI Dr. Kubek szerint már Teheránban elhatározták az ENSZ alakítását és annak főtitkárává már akkor Alger Hiss szovjet ügynököt szemlélték ki. Mint később az Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló kongreszszusi bizottság megállapította, sem Rooseveltnek, sem pedig tapasztalatlan utódjának, Trumannak fogalma sem volt arról, hogy Alger Hiss vezetése alatt 2000 szovjet ügynök működik az amerikai kormányhivatalokban. Mielőtt a yaltai konferenciára utazott volna Roosevelt, olvasta Leslie W. Groves tábornok memorandumát, amelyben biztosította az elnököt, hogy az első atombomba 1945 augusztus 1-ére készen lesz és ezzel biztosítani lehet a kedvező tárgyalási biztonságot, mert az USA-nak így kezében lesz a totális győzelem kivívásához szükséges „megsemmisítő” fegyver. Ennek ellenére Roosevelt engedte, hogy a Szovjetunió beleavatkozhassék a távol keleti háborúba, holott erre semmi szükségük nem volt már az amerikaiaknak. A japánok látták, hogy vereséget szenvedtek és még mielőtt a yaltai konferencia kezdődött volna a japán császár béketapogatódzásokat folytatott Washingtonban. Mikor az első kísérletek nem sikerültek és a felelet csak kelletlen hallgatás volt, a Tenno a római pápát kérte fel békeközvetítésre. A JAPAN BÉKEAJÁNLAT Japán hajlandó lett volna visszavonni csapatait minden általa megszállott területről, így Kínából, Koreából, Mandzsúriából is. Csupán két feltételt kötött ki: nem volt hajlandó feltétel nélkül kapitulálni, mint azt Casablancában már 1943-ban a morgenthauisták elhatározták és nem volt hajlandó — valamilyen amerikai köztársasági ideológia szolgálatában — feladni a kétezerötszáz éves császárságot. Dr. Kubek szerint erre a felelete a közismert amerikai gyűlölködés, babona és elfogultság volt. A pápa békeközvetítési kísérleteire azzal válaszolt Washington, hogy „az amerikai közvélemény soha nem nyugodna bele olyan békekötésbe, amely a római katolikus egyház közvetítésével jön létre. Yaltában a titkos világerőktől irányított Roosevelt már csak arra törekedett, hogy a Szovjetuniót belerántsa a Japán elleni háborúba és ugyanakkor elősegítse Kína bolsevizálását. Truman készületlenül és kis kaliberű emberként vette át Roosevelt váratlan halálával rámaradt terhes örökséget. „NEM SZABAD HINNI A SZOVJETNEK” Még a hirosimai atombomba ledobása előtt a becsületesebb amerikai diplomaták és követségek súlyos jelentésekben figyelemeztették a Fehér Házban tétovázgató új elnökét, hogy nem szabad hinnie a Szovjetuniónak. A potsdami konferencia előtt sürgönyözte Trumannak, 1945 június 23-án Mayhard B. Barnes szófiai követ: „Eljött az ideje, hogy végre ellenállást mutassunk a szovjet törekvésekkel szemben”. Magyarországról, Csehországból, Romániából egymásután jöttek a nagyobbrészt zsidó USA-követek figyelmeztetései. Kelet-Európán és Magyarországon keresztül robogtak Malinovszki páncélosai. És ezidőben kiáltotta az ötcsillagos Marshal tábornok: „Én azért vagyok itt, hogy a Szovjetunió is belépjen a távolkeleti háborúba”. Mielőtt Truman elindult volna a potsdami konferenciára, újabb riasztó hír érkezett. A japánok a svéd királyt kérték fel békeközvetítésre Joseph Green amerikai nagykövet kétségbeesetten küzdött azért, hogy Washington fogadja el az okos, bátor japán ajánlatokat. Miután Amerikában mindez süket fülekre talált, a japán kormány Moszkvához fordult. A japán diplomaták 1945 július 11-től kezdve szintén óránként fordultak meg a Kremlben — eredménytelenül. Az ATOMBOMBA Július 14-én Sztálin és Molotov Potsdamba utaztak Truman a békés együttműködés vágyálmaiban élt, de Sztálin és Molotov magukkal hozták az alapos terveket Közép Európa uralására. Július 24-én Truman közölte Sztálinnal, hogy a new mexicói pusztán felrobbantották az első amerikai atombombát. Sztálin azonban nem mutatott semmiféle meglepetést. Ő már jóval előtte tudott az amerikai kísérletezésekről. Alger Hiss és kétezer ügynöke ott ültek az amerikai kormányhivatalokban. Stimson külügyminiszter kétségbeesett kísérleteket folytatott, hogy az atombomba ledobását megakadályozza. Teljesen szükségtelennek tartotta a Szovjetunió bevonását a távolkeleti háborúba, mert tudta, hogy a japánok hajlandók a fegyverletételre. Sztálin azonban az angol-amerikaiak „megértését” kérte, ha megszegi a Japánnal 1941-ben kötött megnemtámadási szerződést, úgy Truman, mint az újonan érkezett Attleshez hozzájárultak. A potsdami konferencia — írja dr. Kubek professzor — szabad utat nyitott a szovjet távolkeleti és középeurópai hódításainak. Truman még mindig a roosevelti gondolatkörben élt és kijelentette, hogy „meggyőződésem szerint Sztálin, amit megígért, meg is tartja.” „Truman és Marshall tábornok az új elnök katonai tanácsadója nem riadtak vissza se brutalitástól, se ravasz mesterfogásoktól és szofizmustól, hogy az amerikai győzelmet a szovjet kezére játsszák át. Noha már semmi kétség nem volt rá, Truman Potsdamból kiadta katonáinak a borzalmas és bűnös parancsot, hogy az első atombombát dobják le Hirosimára. Kubek professzor keserű szavakkal zárja nagyszabású bizonyíték sorozatát. „Teljesen érthetetlennek látszik — írja — hogy a véres játékban adott alternatívák között Washington urainak nem jutott eszébe: a szovjet nyomásnak egyetlen ’nem’ szóval szembe szegülni és ezzel a háború utáni ellenség megerősödését megakadályozni. A Japán elleni háború ily módon történt befejezése a Távol Keleten szétzúzta a nemzetközi egyensúlyt. Az Egyesült Államok összetörték az egyetlen távolkeleti hatalmat Japánt, amelynek módja lett volna a vörös áradatnak gátat emelni. Meg tudtuk volna őrizni a nemzeti kínai kormány szuverenitását és ezzel megakadályozhattuk volna a kommunizmus Kína fölötti győzelmét. A háborút 1945 júliusában be lehetett volna fejezni atombomba és szovjet beavatkozás nélkül, így azonban Kína, bolsevizálása felé szabad volt az út. Amerikai ’diplomaták’ és hozzá nem értő katonák előre elhatározott szándékkal a bolsevizmus előtt kinyitották Kína kapuit, de nem hallgatták meg a figyelmeztető hangokat. A csőd tökéletes volt. A Szovjetunió beszállásolta magát, mint megdönthetetlen világhatalom’’. Magyarország, Bulgária és egész Közép-Európa elveszett az amerikaiak bűnösen ostoba magatartása miatt. Patrick Hurley amerikai diplomata állapította meg: „Mindent elfogadtunk, amit Sztálin követelt tőlünk és méghozzá mindezt titokban tettük. A jaltai konferencia idején a mi korlátlanul hatalmas erőnktől befolyásolhattuk volna a Szovjetet, azonban mi kapituláltunk. A Szovjetnek nem kellett megszegni a megállapodásokat. Mi szolgáltattunk ki mindent — jaltai konferencián — a Szovjetuniónak”. 3. oldal