Hídfő, 1964 (17. évfolyam, 416-439. szám)

1964-03-25 / 421. szám

1964 március 25. HÍDFŐ 3. oldal Tito-Szlávia borzalmas tömeggyilkosságai EGY ELSIKKADT MAGYAR DOKUMENTÁCIÓ — „SZEMTANÚ VOLTAM” SZIGETHY VILMOS KÖNYVÉT ANGOLUL, FRANCIÁUL ÉS NÉMETÜL KELL MEGJELENTETNI A külföldön élő magyar emigrációnak első számú szent kötelessége, — annak bizonyítása, hogy a magyarság nem bűnös volt, hanem áldozat. Ennek ellenére hozzánk is csak nagykésve és véletlenül került el a legjobb magyar dokumentációs könyv, Tito Szláviáról. „Szemtanúja voltam Tito délvidéki vérengzéseinek” ■— mondja a szerző, Szigethy Vilmos, akinek könyve a Katolikus Magyarok Vasárnapja clevelandi nyomdájában készült. A magyar emigráns elálmélkodik, hogy ez a nagyszerű bizonyíték-sorozat miért nem került eddig háromnégy nagy kultúrnyelven a világnyilvánosság, az ENSZ és társnemzetei, a nagy lapok szerkesztőségeinek asztalára? Mikor például a magyarországi zsidóság sorsa még ma is angol, francia nyelvű könyvek sorozatában szerepel és rendszerint hazug, számbűvészkedő statisztikákban, Eichmannügyekben és auswitzi perekben szüntelenül jelentkezik, miért nem tud a magyar emigráció megfelelő nyilvánosságot teremteni például a délvidéki magyarság lemészárlásáról szóló megrendítő bizonyíték-sorozatnak ? A FEKETE LOVAS Herczeg Ferenc drámájának címe: „A fekete lovas” valóban szimbóluma a szláv népgyilkosságnak. A fekete lovas, az álarcos sötét délszláv eljön és a hegytetőről nézi a várost. És ahova tekint, oda maga a Halál, a népgyilkos Cérna Gorac néz. S a fekete lovas mindig olyankor érkezik, mikor a magyar államhatalom meggyengül, vagy történelmi csapások alatt szenved. A mohácsi vész után tulajdonképpen nem az ozmán, hanem az akkori szerb-cigány vezér vezetése alatt álló gyáva partizánbanda irtotta ki a Délvidék ősmagyarságának jórészét. Az 1848-as szabadságharc idején a szerbek rendezték meg a szenttamási vérfürdőt, melynek négyezer magyar polgári áldozata volt. Ez az esemény állította csatasorba Versec és egész Magyarország magyarságát, németségét. Ez emelte Damjanich Jánost a magyar szabadság legtisztább és legnemesebb hősévé, mártírjává, mert meggyűlölte saját nemzetiségében a vérszomjas népgyilkost. Szigethy Vilmos elsikkadt dokumentációja „a fekete lovas” legnagyobb bűntényéről, az 1944—45-ben elkövetett magyar népirtásról szól. Erről csak a „Vádló bitófák“, Fiala „Egy hajó elsüllyed a Dunán“ és a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének jegyzőkönyvei adtak először hírt. Azonban be kell vallanunk, hogy az említett művekben felsorolt borzalmas adatok, csak tizedrészét jelenthették annak a szörnyűségnek, amit Tito-i Szlávia hősei elkövettek a magyarsággal és németséggel szemben. Katyn, Vinyica, Auswitz csupán szelíd és humanisztikus fogalmaknak tűnnek fel a délvidéki népgyilkossággal szemben. PANSZLAVOK Szigethy Vilmos könyvének elsőszámú érdeme, hogy nem csak a tömegirtás kommunista jellegére mutat rá, hanem arra is, hogy kifejezetten szláv akció volt. A királypárti szerb dobrovoljácok épp úgy gyilkolták és fosztogatták a magyart, mint a kommunistává lett fiaik, vagy a rongyos, piszkos, írástudatlan hegylakók, Tito elvtárs leghívebb rablói. Nem negyvenezer, — amint eddig tudtuk — hanem hatvanezer áldozata volt a délvidéki magyar gyilkolásnak. „A balkáni sötét hegyek szennyes kunyhóiból lezúdult a bűn, a terror a Délvidék istenáldotta síkságára, hogy a virágzó jólét, a vallásos erkölcs, a polgári szabadság helyett, a sötét, kietlen nyomor, az istentagadás és a bűn szabadságát terjessze és erőszakolja rá a fejlődés útján ezer évvel előbbre jutott Vajdaság népére” — írja a szerző. DÉLVIDÉKI BORZALMAK A dokumentációs könyvben megelevenülnek a szemtanú 20 év előtti rémálmai a dunai nagy temetőről, melybe belelőtték a magyarokat, úgy hogy a parton álló kevesek csak a Duna-Tisza hullámain úszó magyar holttesteket látták. „Eltűntek nyomtalanul, meggyilkolva ártatlanul, csak azért, mert magyarok voltak!” A nemzetiségi mérleget egyszerűen népgyilkosság által billentették a szerbek javára. A Magyar Országos Nép és Családvédelmi Alap által épített házakat egyszerűen elrabolták a magyar munkáscsaládoktól. A magyar gazdák földjeit — két-három holdat is —■ egyszerűen kisajátították. Sajnos sokszor néhány magyar kommunista segítségével, akik a törvényesnek feltüntetett eljárás során vallották, hogy a kisgazda „népnyúzó” volt. A földet nem ők kapták meg, hanem a Fekete hegyek még feketébb szívű és lelkű lakói, a „Cérna Gorac” felszabadítók. Természetesen elvitték a lakásberendezési tárgyakat, az órákat, az állatokat is. Ulbárkák, vagyis utcai titkárnők ellenőriztek minden házat és jelölték ki a Dunába, vagy Tiszába lövendő magyarokat. Senkit sem hallgattak ki. Senkit sem állítottak bíróság elé. Elég bűn volt az, hogy az illető áldozat magyarnak született. A PETŐFI BRIGÁD Teljesen új és ismeretlen adata a nagyértékű könyvnek az eddig ismeretlen, a magyar emigráns katonai irodalomban elő nem fordult Petőfi brigád története. A magyar gyilkolás hathatósabbá tétele érdekében 1944- ben úgynevezett „Petőfi brigád“-ot szerveztek a vajdasági magyarokból. A toborzásnak egyetlen jelszava volt: „aki nem jelentkezik az fasiszta és Jugoszlávia ellensége.“ Sok magyar, hogy családját megmentse az elhurcolástól, kényszerűen jelentkezett ehez az alakulathoz. 1945 áprilisában — tehát körülbelül akkor, midőn Tollas Tibor csendőr főhadnagy számára hűségi igazolványt állított ki a szabadkai partizán parancsnokság, a titoszlávoknak sikerült végrehajtani pokoli tervüket. „A szerémségi Bolmány községnél hajszolták támadásra a rosszul felfegyverzett, nagyobbára minden katonai kiképzés nélküli hadosztályt, méghozzá nehéz fegyver támogatása nélkül, neki a német túlerő, a tüzérség és páncélosok tüzének, úgyszólván fegyvertelenül, a harcedzett, kiképzett és felszerelt német hadsereg ellen. „Itt veszett el fogcsikorgató kétségbeeséssel a harcoló Petőfi brigád kilencven százaléka. Kiirtottak újabb tízezer magyart.” ÉHSÉG A KÁNAÁN FÖLDJÉN A dokumentáció megmutatja ezután a titoszlávizmus egyéb eredményeit is. A Bácskában, Európa legjobb termőföldjén éheznie kellett a lakosságnak és közönséges földi halandónak nem jutott más, csak a kukorica kenyér. A túlzsúfolt orvosi rendelőkben a betegségek 90 százalékának okát az alultápláltságban, éhségben állapították meg. Az új osztály, a kecskepásztorokból lett katonatisztek és hivatalnokok sisera-hada tudtul adta uralmát. A milicija és a párttagok a számukra fenttartott állami üzletekben vásárolhatták az úgynevezett diplomataanyagokat. A munkás viszont csak tízszeres áron tudott valamit venni az állami üzletekben. Télen, mikor Jugoszlávia hajószámra szállította Angliának az elsőrendű tüzelőanyagot, a lakosság fűtetlen lakásokban tengődött, mert a jegyre adott tüzelőanyag még főzésre sem volt elég. Minden szörnyűséget, és gyalázatot, amelyről Szigethy Vilmos könyve hírt ad, nem tudunk itt felsorolni. Csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a népgyilkos Tito-Szlávia ma az ENSZ tagja, Anglia legjobb üzletfele, a németek legkedvesebb nyaralóhelye. Azonfelül természetesen az amerikaiak segélyezettje, mint olyan állam, amely évente több mint egy milliárd dollár fegyverkezési és élelmezési segélyt kap az amerikai, demokratikus adófizetők zsebéből. Magyar vonatkozásban csak a Délmagyarországi Felszabadító Tanácsnak sikerült bizonyos eredményeket elérni. Szeretnénk azonban hinni, hogy a magyar emigráció milliomosai végre megmozdulnak és pár ezer dollár segítségével lehetővé teszik, hogy Tito-Szláviának ez az alapos és tökéletes leleplezése angol, francia és német nyelven odakerülhessen a kormányok és nemzetközi szervezetek asztalára is!