Hídfő, 1964 (17. évfolyam, 416-439. szám)

1964-03-25 / 421. szám

1964 március 25. HÍDFŐ 3. oldal Tito-Szlávia borzalmas tömeggyilkosságai EGY ELSIKKADT MAGYAR DOKUMENTÁCIÓ — „SZEMTANÚ VOLTAM” SZIGETHY VILMOS KÖNYVÉT ANGOLUL, FRANCIÁUL ÉS NÉMETÜL KELL MEGJELENTETNI A külföldön élő magyar emigráció­nak első számú szent kötelessége, — annak bizonyítása, hogy a magyar­ság nem bűnös volt, hanem áldozat. Ennek ellenére hozzánk is csak nagy­­késve és véletlenül került el a leg­jobb magyar dokumentációs könyv, Tito­ Szláviáról. „Szemtanúja voltam Tito délvidéki vérengzéseinek” ■— mondja a szerző, Szig­ethy Vilmos, akinek könyve a Katolikus Magya­rok Vasárnapja clevelandi nyomdá­jában készült. A magyar emigráns elálmélkodik, hogy ez a nagyszerű bizonyíték-soro­zat miért nem került eddig három­négy nagy kultúrnyelven a világnyil­­vánosság, az ENSZ és társnemzetei, a nagy lapok szerkesztőségeinek asz­talára? Mikor például a magyarországi zsidóság sorsa még ma is angol, fran­cia nyelvű könyvek sorozatában sze­repel és rendszerint hazug, számbű­­vészkedő statisztikákban, Eichmann­­ügyekben és auswitzi perekben szün­telenül jelentkezik, miért nem tud a magyar emigráció megfelelő nyilvá­nosságot teremteni például a délvi­déki magyarság lemészárlásáról szóló megrendítő bizonyíték-sorozatnak ? A FEKETE LOVAS Herczeg Ferenc drámájának címe: „A fekete lovas” valóban szimbóluma a szláv­ népgyilkosságnak. A fekete lovas, az álarcos sötét délszláv eljön és a hegytetőről nézi a várost. És ahova tekint, oda maga a Halál, a népgyilkos Cérna Gorac néz. S a fe­kete lovas mindig olyankor érkezik, mikor a magyar államhatalom meg­gyengül, vagy történelmi csapások alatt szenved. A mohácsi vész után tulajdonképpen nem az ozmán, ha­nem az akkori szerb-cigány vezér vezetése alatt álló gyáva partizán­banda irtotta ki a Délvidék ős­ma­­gyarságának jórészét. Az 1848-as szabadságharc idején a szerbek ren­dezték meg a szenttamási vérfürdőt, melynek négyezer magyar polgári áldozata volt. Ez az esemény állítot­ta csatasorba Versec és egész Ma­gyarország magyarságát, németsé­gét. Ez emelte Damjanich Jánost a magyar szabadság legtisztább és leg­nemesebb hősévé, mártírjává, mert meggyűlölte saját nemzetiségében a vérszomjas népgyilkost. Szigethy Vilmos elsikkadt doku­mentációja „a fekete lovas” legna­gyobb bűntényéről, az 1944—45-ben elkövetett magyar népirtásról szól. Erről csak a „Vádló bitófák“, Fiala „Egy hajó elsüllyed a Dunán“ és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössé­gének jegyzőkönyvei adtak először hírt. Azonban be kell vallanunk,­­ hogy az említett művekben felsorolt borzalmas adatok, csak tizedrészét jelenthették annak a szörnyűségnek, amit Tito-i Szlávia hősei elkövettek a magyarsággal és németséggel szem­ben. Katyn, Vinyica, Auswitz csupán szelíd és humanisztikus fogalmaknak tűnnek fel a délvidéki népgyilkosság­gal szemben. PANSZLAVOK Szigethy Vilmos könyvének első­számú érdeme, hogy nem csak a tö­megirtás kommunista jellegére mu­tat rá, hanem arra is, hogy kifeje­zetten szláv akció volt. A király­párti szerb dobrovoljácok épp úgy gyilkolták és fosztogatták a ma­gyart, mint a kommunistává lett fiaik, vagy a rongyos, piszkos, írás­­tudatlan hegylakók, Tito elvtárs leg­hívebb rablói. Nem negyvenezer, — amint eddig tudtuk — hanem hatvanezer áldozata volt a délvidéki magyar gyilkolásnak. „A balkáni sötét hegyek szennyes kunyhóiból lezúdult a bűn, a terror a Délvidék istenáldotta síkságára, hogy a virágzó jólét, a vallásos er­kölcs, a polgári szabadság helyett, a sötét, kietlen nyomor, az istentaga­dás és a bűn szabadságát terjessze és erőszakolja rá a fejlődés útján ezer évvel előbbre jutott Vajdaság népére” — írja a szerző. DÉLVIDÉKI BORZALMAK A dokumentációs könyvben meg­­elevenülnek a szemtanú 20 év előtti rémálmai­ a dunai nagy temetőről, melybe belelőtték a magyarokat, úgy hogy a parton álló kevesek csak a Duna-Tisza hullámain úszó magyar holttesteket látták. „Eltűntek nyom­talanul, meggyilkolva ártatlanul, csak azért, mert magyarok voltak!” A nemzetiségi mérleget egysze­rűen népgyilkosság által billentették a szerbek javára. A Magyar Orszá­gos Nép és Családvédelmi Alap ál­tal épített házakat egyszerűen elra­bolták a magyar munkáscsaládoktól. A magyar gazdák földjeit — két-há­­rom holdat is —■ egyszerűen kisajá­tították. Sajnos sokszor néhány ma­gyar kommunista segítségével, akik a törvényesnek feltüntetett eljárás során vallották, hogy a kisgazda „népnyúzó” volt. A földet nem ők kapták meg, hanem a Fekete hegyek még feketébb szívű és lelkű lakói, a „Cérna Gorac” felszabadítók. Termé­szetesen elvitték a lakásberendezési tárgyakat, az órákat, az állatokat is. Ulb­árkák, vagyis utcai titkárnők el­lenőriztek minden házat és jelölték ki a Dunába, vagy Tiszába lövendő magyarokat. Senkit sem hallgattak ki. Senkit sem állítottak bíróság elé. Elég bűn volt az, hogy az illető ál­dozat magyarnak született. A PETŐFI BRIGÁD Teljesen új és ismeretlen adata a nagyértékű könyvnek az eddig isme­retlen, a magyar emigráns katonai irodalomban elő nem fordult Petőfi brigád története. A magyar gyilkolás hathatósabbá tétele érdekében 1944- ben úgynevezett „Petőfi brigád“-ot szerveztek a vajdasági magyarokból. A toborzásnak egyetlen jelszava volt: „aki nem jelentkezik az fasiszta és Jugoszlávia ellensége.“ Sok magyar, hogy családját meg­mentse az elhurcolástól, kényszerűen jelentkezett ehez az alakulathoz. 1945 áprilisában — tehát körülbe­lül akkor, midőn Tollas Tibor csendőr főhadnagy számára hűségi igazol­ványt állított ki a szabadkai parti­zán parancsnokság, a tito­szlávoknak sikerült végrehajtani pokoli tervüket. „A szerémségi Bolmány községnél hajszolták támadásra a rosszul fel­fegyverzett, nagyobbára minden ka­tonai kiképzés nélküli hadosztályt,­­ még­hozzá nehéz fegyver támogatása nélkül, neki a német túlerő, a tüzér­ség és páncélosok tüzének, úgyszól­ván fegyvertelenül, a harcedzett, ki­képzett és felszerelt német hadsereg ellen. „Itt veszett el fogcsikorgató kétségbeeséssel a harcoló Petőfi bri­gád kilencven százaléka. Kiirtottak újabb tízezer magyart.” ÉHSÉG A KÁNAÁN FÖLDJÉN A dokumentáció megmutatja ez­után a tito­szlávizmus egyéb ered­ményeit is. A Bácskában, Európa legjobb termőföldjén éheznie kellett a lakosságnak és közönséges földi halandónak nem jutott más, csak a kukorica kenyér. A túlzsúfolt orvosi rendelőkben a betegségek 90 száza­lékának okát az alultápláltságban, éhségben állapították meg. Az új osztály, a kecskepásztorok­ból lett katonatisztek és hivatalnokok sisera-hada tudtul adta uralmát. A milicija és a párttagok a számukra fenttartott állami üzletekben vásá­rolhatták az úgynevezett diplomata­anyagokat. A munkás viszont csak tízszeres áron tudott valamit venni az állami üzletekben. Télen, mikor Jugoszlávia hajószámra szállította Angliának az elsőrendű tüzelőanya­got, a lakosság fűtetlen lakásokban tengődött, mert a jegyre adott tüze­lőanyag még főzésre sem volt elég. Minden szörnyűséget, és gyalázatot, amelyről Szigethy Vilmos könyve hírt ad, nem tudunk itt felsorolni. Csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a népgyilkos Tito-Szlávia ma az ENSZ tagja, Anglia legjobb üzlet­fele, a németek legkedvesebb nyara­lóhelye. Azonfelül természetesen az amerikaiak segélyezettje, mint olyan állam, amely évente több mint egy milliárd dollár fegyverkezési és élel­mezési segélyt kap az amerikai, de­mokratikus adófizetők zsebéből. Magyar vonatkozásban csak a Dél­magyarországi Felszabadító Tanács­nak sikerült bizonyos eredményeket elérni. Szeretnénk azonban hinni,­­ hogy a magyar emigráció milliomo­sai végre megmozdulnak és pár ezer dollár segítségével lehetővé teszik, hogy Tito-Szláviának ez az alapos és tökéletes leleplezése angol, francia és német nyelven odakerülhessen a kor­mányok és nemzetközi szervezetek asztalára is!

Next