Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)

1966-01-10 / 464. szám

2. oldal HÍDFŐ Közeledik az idők teljessége AZ OROSZ IGAZSÁGTALANSÁG-HELYZET BÁRMELY PILLANATBAN FELBORULHAT E felhívást Imaoka Gyuricsiro japán professzor írta, ki a két világhá­ború közötti időben élt Budapesten. Tökéletesen megtanult magyarul be­szélni. Nagyrabecsült tagja volt úgy a tudományos, mint a társadalmi élet­nek. Büszke volt turáni származására és magyar barátságára, amiért ma is rendületlenül dolgozik. „Oroszország területén élő minden turáni, vagy magyarfajú néphez. Oroszország területének a vékony, nyugati sávja kivételével minden talpalattnyi helye turáni népek ott­hona, ősi földje. Az oroszok egymás után hajtottak járomba benneteket. Szibériába csak a legutóbbi időkben hatoltak be az oroszok. A turáni népeket évszázadok óta elnyomják és oroszosítják. Boldog független életeteknek az oroszok ve­tettek véget. Amióta uralkodnak raj­tatok, azóta csak dolgoztok és nyo­morogtok, ti, hajdan oly dicső nem­zetek. Az oroszok szolgálatában síny­lődtek és még ezen felül véreztek is az idegen orosz érdekekért, ami a ti érdekeitekkel olyan szögesen ellenke­ző. Annyira, hogy a saját magatok ellenségeivé kellett válnotok. Egyik turáni nép felkelését a másik faj­­testvér-nép fiaival szokták leveretni. Így az 1956 évi magyar fölkelést a mongolokkal, a magyarok vérroko­nával fojtották vérbe. Az esetleges mongol, stb. fölkelés elnyomására a magyar, stb. turáni nép fiait tartják készen az oroszok. Turáni népek ébredjetek! Minden baj a szolgaságból ered. Minden jót és boldogságot a függetlenség tarto­gat a számotokra. Minden bajtól­­és nyomorúságtól, egy mozdulatotokra megmenekedhet­­tek, ha a valóságra eszméltek. Sokan vagytok, erősek vagytok, erősebbek az orosznál és a tiétek az öröklött joga azoknak a területeknek, ahol éltek. — Azon területek nagy részé­­nek is, amit az oroszok birtokolnak, laknak. Ez a felismerés a nemzeti ön­tudatra ébredés alapja. Az orosz járom lerázása nem áll egyébből, mint: keresni a mellette­tek élő honfitársaitok kezét, közéle­tekben, majd továbbhaladva minden testvérnép fiaival a kapcsolatot. Csak ennyi az egész. A többi magától jön. Ti elnyomott turáni népek két vi­lágban éltek ma. Az otthoni szolga­ságban a nagyobbik részetek, a ki­sebbik a béklyótlan világban, elszó­­ródottan, gyökértelenül. Mindkét vi­lágban egy a teendő: megfogni egy­más és a rokon népek fiainak a ke­zét. Kapcsolatot teremteni. A közös nagy érdek ezt egységes világerővé forrasztja majd össze. Minden fölkelés sikerül, ha meg­van hozzá az erő. Ha világossá vá­lik, hogy a zsarnokságnak csak kép­zelt ereje van. És ha ez a fölismerés a karhatalom fegyelmét majd meg­lazítja. A szolgaság, a nyomor, a kihasz­nálás, (emberi és természeti kincse­ké) az embertelen elnyomás és a szétszórt turáni népeknek az irtása, pusztítása mindaddig tart, míg tuda­tára nem ébredtek annak, hogy nem vagytok egyedül. Hogy a közéletek­ben fajtestvéreitek vannak, hasonló kegyetlen szolgaságban. Ezeknek a fajtestvér népeknek a láncolatai be­hálózzák az egész nagy Oroszorszá­got. Amíg tudatára nem ébredtek nemzeti erőtöknek. Hogy ez az erő nagyobb, mint az orosz állam ereje. Mert az orosz állam hatalmi egyen­súlya csak képzeleti. Azon a tévhi­ten alapszik, hogy a birodalomban nincsen rajta kívül más erő. Az el­nyomott turáni népek átért remény­telenségén. — Egy tévhiten. Mond­hatjuk, hogy az orosz birodalom ere­je: a turáni népek aléltsága. Az oro­szok érzik a turáni népek jelenlétét. Ezért csak egytől félnek, rettegnek: a turáni összefogástól, a turáni ön­tudattól. Az oroszok ereje tehát ab­ban van, hogy benneteket, turáni né­peket bódulatban és nemzeti tudat­lanságban, illetve reménytelenségben tartanak. Világnézeti és egyéb hír­veréssel állandóan elvonják a figyel­meteket a saját életetekről. Egyút­tal minden eszközzel folyik az orosz­ba olvasztás. — Uralmuk egész terü­letén az orosz öntudatot fűtik. A tu­ráni népek kiválóit orosz tisztségek­re emelték és kiváltságokkal láncol­ták magukhoz a múltban, s a jelen­ben ugyanaz folyik, csak más cím alatt.­ ­ Az 1956 évi magyar testvérnépe­­tek fölkelése megmutatta egyrészt, hogy milyen csodát művelhet a nem­zeti összefogás, másrészt, hogy az orosz hatalom a turáni népek erőiből tevődik össze. Ha a turáni népek nem egymás ellen harcolnak, mint azt Magyarországon tették, hanem össze­fognak, akkor várjon az elnyomó orosznak milyen erő áll rendelkezé­sére a turáni függetlenségi akarat megakadályozására ? Lebegjen előt­tetek a magyar példa. Lehet függet­lennek lennetek, csak össze kell fog­notok. A turáni népek ereje: világ­­erő!­ ­ Az orosz elnyomás a beteg cári és a még betegebb közösséges rendszer, valamint az emberi haladás okozta gyarmati feszültség olyan óriási rob­banó­anyagot halmozott fel az em­beri lelkekben, hogy az orosz igaz­ságtalansághelyzet bármikor fölbo­rulhat. Elérkezett az idők teljessége! A kis nemzetek külön-külön való függetlensége a jelenkorban bekövet­kező történelmi tény. A gyarmat­rendszer idejét múlta már. Az ön­álló kis államok, az Egyesült Nemze­tek Szervezetének védelme alatt Kí­nába is mélyen benyúló rendszere a fenyegető vörös-sárga veszedelem gátja: Európa védősánca. Az idejétmúlt zsarnoki orosz gyar­matbirodalom és az egész világot be­teg állapotban tartó közösséges tév­eszme (álbölcselet) fölszámolása csak az oroszországi gyarmati népek ön­tudatra ébredésével válhatik valóra. Az orosz műhold-fenyegetés hatásta­lanítható, ha az orosz erő a nemzeti ébredéssel egymást közömbösíti és nem lesz, aki elsüsse a hómagvas ágyút.“ Vádló bitófák Közeledik a magyar tragédia nagy zárójelenetének huszadik év­fordulója. Húsz év múlt el, hogy a Markó utcai fegyház és a Gyűjtő­­fogház udvarán felállították az akasztófákat és feltornyosították a kivégző­oszlopok mögötti homokzsákokat. Szálasi Ferenc, Szőllősi Jenő és az egész hungarista kormány, Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójay Döme, Jaross Andor, Hubay Kálmán, Rajniss Ferenc, vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály, Jány Gusztáv, vitéz Szombathelyi Fe­renc, Hindy Iván, Feketehalmy-Czeydner Ferenc és az összes hős ka­tonák, csendőrök, újságírók, szellemi emberek kivégzése 20 évvel ez­előtt, 1946 februárjában kezdődött. A magyar nemzet soha sem feledkezett meg Arad és az írt Épü­let 1849-ben lemészárolt, felakasztott vértanúiról. A magyar nemzet és a magyar emigráció — hisszük! — nem fog megfeledkezni a nemzeti Magyarország örökké szent mártírjairól sem. Emléküket szívében őrzi s ápolja az otthoni elnyomott nemzet is. Emlékezzünk meg róluk itt, a szabad földön is. Katolikus és pro­testáns magyarok szerte az öt földrészen, jöjjön össze az emlékükért és lelki üdvükért mondandó magyar miséken, a protestáns istentisz­teleteken. A huszadik évforduló mind az öt földrész magyar templomaiban és előadótermeiben, emlékünnepélyein tegyen hitvallást a befogadó né­pek felé, hogy az antibolsevista Magyarország és a magyar szabadság szelleme nem halt meg. A magyar vértanuk végeláthatatlan serege — ha mi is hiszünk életáldozatuk értelmében és nagyságában — jobb jövendő felé kell, hogy vezesse az egész otthoni és idekinti magyar nemzetet. 1966 január 10.

Next