Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)

1966-09-10 / 480. szám

1966 szeptember 10. A magyar munkásság szenvedései MÉRLEG AZ UTAZÁSI SZEZON VÉGÉN — JÖNNEK AZ IrJ SZIGORÍTÁSOK Az utazási szezon lassan a vége felé közeledik. A rendszer pedig kezdi készíteni a mérleget: ki disszidált és ki érkezett épségben haza. A mérleg pedig azt mutatja, hogy a párt számára a befelé irányuló idegenforgalom sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi. Ideiglenes statisztikák szerint a tavalyi 300.000-rel szemben az idén 380.000 külföldi járt Magyarországon és az EBUSZ-nál külön örömként könyvelik el, hogy ezek között a múlt évhez viszonyítva jóval több volt a nehéz valutájú nyugati vendég. A csehek — akik szemtelenségük miatt a leggyűlöltebb idegenek ma — lényegesen kevesebben keresték fel a „szocialista testvéri országot“. Tavaly ugyanis aBalatonon és Budapesten olyan testvéri és szocialista pofonokat kaptak a magyar vendéglátóktól, hogy bizonyosan még ma is emlegetik azokat. ÚJ ÚTLEVÉL RENDELET A mérleg a Nyugatra utazottak számára sokkal kedvezőtlenebb. A legtöbb azt mondja: „jövőre már nem fogok útlevelet kapni“. Mindezt a márciusban kiadott új útlevél rendelet magyarázza, amely az enyhülések idején komoly szigorítást jelent. Kiváltképp annak titkos végrehajtási utasítása, amely az értelmiségiek ellen irányul. A párt-zsargon és Népszabadság-halandzsa „értelmiség ellenesének mondja azt, akit másutt egyszerűen antiszemitának neveznek. Azonban a végrehajtási utasítás értelmiség ellenessége csupán a keresztény intelligencia ellen irányul. Miután ebből a rétegből 1965-ben 1.100 orvos, mérnök, szakember maradt Nyugaton, a márciusi útlevél rendelet végrehajtási utasítása nyilvánvalóan előírta, hogy a keresztény-magyar értelmiség számára az útlevelek kiadását kegyetlenül szigorítani kell. A külföldre küldözgetett Magyar Hírekben egyidejűleg megírta Beöthy(?) Ottó, hogy „egy diploma sokszázezer forintjába kerül a magyar államnak“, így nem tűrhető, hogy disszidáljanak. Ennek következtében tudunk egyedülálló magyar orvosról, aki még a márciusi rendeletek előtt kapta meg útlevelét és közölték vele, hogy amennyiben az engedélyezett szabadsága lejár és nem jelentkezik idejében az ESZTK rendelőjében, egy órai késés után disszidensnek tekintik, azonnal jelentik a rendőrségnek és két évi fegyház vár rá. Hasonló értelmű utasítást kaptak az összes, különféle állami vállalatok is. A szabadságot engedélyezni kell, de csak belföldre, vagy keleti államokba, de Nyugatra lehetőleg nem. Ma már köztudomású odahaza, hogy az ilyen szabadságengedélyezéseknek van bizonyos titkos citréje. Ha valaki Nyugatra akar utazni, ezután másként írják a „javaslom“-ot, „engedélyezem“-et, „helyeslem“-et. Az ÁVH nyomban tudja, miről van szó. NYUGATI UTAS — AZ ÁVH IS Természetesen, a rendszert fenntartó országhódítók ezután is megkapják útlevelüket. Most is ,velük és kitelepített magyarországi németekkel van tele az Orient-Express. Akár jön, akár megy. A Nyugatra irányuló idegenforgalom csak az ÁVH-nak kedvez, amely ebbe az utastömegbe szabadon csempészi be ügynökeit. Legutóbb egy 1956-os szabadságharcos magyar kapott egy tábla eredeti magyar csokoládét: „Szeretteidtől, Magyarországról!“ A küldeményt az egyik müncheni postaládába dobták be, ami gyanút keltett. A müncheni rendőrség a vegytani vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a csokoládé mérgezve volt. A magyart figyelmeztette, hogy vigyázzon az életére s egyben nyomban bocsánatot is kért: — Ne haragudjon, a magyar turistákkal együtt annyi ÁVH-s kém utazik keresztül Nyugaton, hogy képtelenség ellenőrizni őket. Ennek kiegészítéséül érdemes megemlékezni arról az öreg német kitelepítettről, aki látogatóban Magyarországon járt és ott azt a megtisztelő megbízatást kapta, hogy adjon fel Nyugatnémetországban különféle kisebb csomagokat, amelyeket a magyar határon senki sem fog ellenőrizni. HALLGASSATOK! Az általános kép, amivel a nyugati magyar visszajön Magyarországon: „lényegesen enyhült a helyzet. A kiratkatokban is látni, hogy minden van“. Csak egy öreg magyar munkás, aki harminc éve él Ausztriában, mondja el a nagy titkot: — Igen. A városokban minden van. De miért? Azért, mert a múlt év végén felemelték az árakat és vagy nem emelték, vagy még csökkentették a fizetéseket. Győrben szép, modern épületeket láttam. A legtöbb lakásban van televízió is. Az állam részletre adja, de a munkabérből levonják. Azonban a falun? Ott sok minden úgy maradt, ahogy 1930-ban volt. A deklasszált osztályok tagjai nyomorognak. A falusi paraszt — ha teheti — nem dolgozik a tszcs-nek. És az Isten tudja, hányadik már, akit meginterjúvolok, ő is még ama szerencsés értelmiségiek közé tartozik — aki értelmiségi létére kapuzárás előtt öt perccel egyik nagy vidéki városban megkapta útlevelét. — Az orosz megszállás és az egész kommunista rendszer ostobaságának terhét, ma egyedül a magyar munkásosztály viseli. Mi értelmiségiek nem panaszkodhatunk a fizetésünkre, legfeljebb főnökeinkre. Szerencsésebb termelőszövetkezetekben a paraszt is vehet sokféle árat, mert nem vehet földet. A munkás azonban viseli az áremelések következményeit. Félnapot, vagy többet dolgozik egy kiló marhahúsért, amely ismét van, mert a munkásnép nem tudja megvenni. Tulajdonképpen a megváltott munkáson csattan a „szocialista rendszer“ minden ostorcsapása. Ő hordozza a Kölcsönös Gazdasági Segély országot kirabló tevékenységének terheit, ő néz szembe a legarcátlanabb zsidó munkásigazgatókkal, legszemtelenebb kommunista művezetőkkel, párttitkárokkal, őneki legalacsonyabb ma is az életszínvonala. S ö áhítozik leginkább valami új szocializmusra, amely kisöpri Kádárt, Kállait és az oroszokat. Ő nem jöhet Nyugatra, mint mi jöttünk. Az étkezőkocsiban mögénk települt egy karvalyarcú pesti idegen és a másik barátunk hirtelen rápisszeg az elsőre: — Hallgass! Valaki meghallhatja! S ebben az utolsó mondatban benne van az egész „megenyhülés“ igazi valója. A HIDFG-ben mindig azt olvassa, amit mások elhallgatnak! H 1 D F 6 Magyarországi hírek ... Valutaszerző aktivista lett a magyar kutya is. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének hivatalos lapja, a „Kutya“ júliustól kezdve újra megjelenik. Fajtiszta magyar kutyák 100 dollárért kaphatók, Magyarországon, hol kb. 100.000 személyautó (ebből 84.000 privát kézben) van, jelenlegi 300 benzinkútból 38 a fővárosban van. A nyári hónapok alkalmával — mivel sok külföldi autóturista használja túlnyomórészben azokat — a service-állomások nem tudják elvégezni a munkát. A nyugati értelemben vett szolgálatról szó sem lehet, mert ezeken az állomásokon legfeljebb olajcserét és kocsimosást végeznek. Nagy hiány mutatkozik a javítóüzemekben is, ennek oka a hiányzó alkatrészek a külföldi gyártmányú autókhoz. A privát autótulajdonosok jórészben maguk végzik el a javításokat — írja a Magyarország című hetilap. A születések száma Magyarországon az év első hat hónapjában magasabb volt, mint 1965-ben. 14,2 születés 1000 lakosra még mindig nagyon alacsony — írja az MTI hírszolgálata. Most először repülhetnek társasutazás keretében a napos, bulgáriai Fekete-tenger partjára Magyar turisták. A hat napos ott tartózkodás jó szállodában 2.245. forint. (Az IBUSZ hirdetéséből.) A délzalai olajmezőkön érdekes mélyfúrás kezdődik. Hatezer méter mélységbe akarnak lefúrni. Közép- Európának ez lesz a legmélyebb olajkútja. z 5. oldal