Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)

1966-10-10 / 482. szám

1966 október 10. latban az alábbiakat közlöm: .Kon­koly Kálmán a Nemzetőr 1964 júliusi számában Hruscsov csődöt mondott Skandináviában című cikkében saját magáról a következőket írta: Éjsza­kánként dolgoztam. Nappal el kellett bújnom, mert felkoncolásra ítélt tag­ja voltam a Szálasi által átvett had­seregnek, főhadnagyi minőségben ... Ez az önvallomás szerintem azt bi­zonyítja, hogy Konkoly a koalíciós kormány idején megszökött a had­seregtől ... A guruló márkák mesé­jére magam is igen jól emlékezem. Ha ezek a mesék igazak lettek volna, akkor Hetényi és Sombor főkapitány­helyettesek feltétlenül megállapítot­ták volna és bizonyára nem tartot­ták volna azt titokban. Hivatali ál­lásomból kifolyólag sokszor tárgyal­tam német hivatalos kiküldöttekkel. Egy ízben megkérdeztem tőlük, hogy mik igazak a guruló márkákból. A németek csak nevettek, majd korrek­tül megmondották, hogy Hitler és a kormányzó között a viszony kifogás­talan és ezért a német hivatalos kö­rök semmiféle ellenzéki pártot nem támogathatnak. Emlékezetem szerint Szálasi csak egyszer járt Hitlernél, úgy tudom, 1944 december 15-én utazott át Győrött és 18-án tért visz­­sza. Ezt azért tudom, mert az útvo­nal biztosításával én volta­m meg­bízva. Stb. stb.... Tisztelettel Eör­­dögh Zoltán“.“ Ezzel a Konkoly Kálmánnal foly­tatott vitát magam részéről befeje­zettnek tekintem. HÍDFŐ Magyarország 1956-1966 A NYUGATI ARULÁS GAZDASÁGI VONALRA HELYEZŐDÖTT ÁT — A NYUGATI KAPITALIZMUS MAGYAR RABSZOLGÁI — A MINŐSÉG FORRADALMA Tíz esztendővel a világtörténelem legcsodálatosabb szabadságharca után illik megcsinálni a nagy ma­gyar számadást. Mi történt azóta ? Miben hihetünk még? A Hídfő je­lenlegi számában pontos dokumentá­ciót talál az olvasó, miként válto­zott meg tíz év alatt a nyugati vi­lágkép, miként szakadozott részek­re az 1956 októberében még szilárd­nak hitt bolsevista világtömb. De mi van Magyarországon? Mi az igazság az enyhüléssel, liberalizá­lódással kapcsolatban? Hiszen a kül­földi utazásokat megszigorító már­ciusi rendelet ellenére még mindig 138.000 magyar látogathatott Nyu­gatra. A Pan American Airways lökhajtásos repülőgépein 1966 nya­rán is magyar, vagy magyarországi zsidó volt az utasok többsége. A va­lutát, devizát fizettek a külföldi ro­konok. Morgenstern elvtársnő, a Ma­gyar Nemzeti Bank igazgatója kö­szönettel nyugtázta az emigráns ma­gyarság hozzájárulásait a kommu­nista rendszer fenntartásához. KAPITALISTA SEGÍTSÉG A BOLSEVIZMUSNAK Tíz esztendő után Nyugat is sú­lyos dilemma elé került a magyar kérdésben. Folytatni a hidegháborút, avagy megkezdeni a német Schröder külügyminiszter által javallt „kis lé­­pések politikáját“ ? Politikai, gazda­sági engedményekre kényszeríteni a kommunistákat, vagy barátságosan megegyezni velük, abban a remény­ben, hogy a reménytelen világhely­zetben ezek majd megengedik a nyu­gati beszivárgást, a kultúrcserét. Le­bontják a vasfüggönyt és nemcsak útleveleket adnak, hanem többé nem lőnek Hegyeshalomnál, Szentgott­­hárdnál a magyar menekülőre és sze­rencsés esetben bebocsájtják Ma­gyarországra a nyugati könyveket, újságokat, ha már a valutát hozó nyugati Mercedes autók tulajdono­sait oly szívesen látják. 1956-ban elképzelhetetlen és hihe­tetlen lett volna, hogy — miközben a magyarországi kommunista lapok és azok bonni tudósítói a legvadab­­bul uszítanak a nyugatnémet revan­­siszták ellen, addig a magyarországi bolsevizmussal — s ezt illik kihang­súlyozni — minden politikai feltétel nélkül — négy nagy nyugatnémet cég kötött államközi szerződést. A Siemens-Reiniger Werke a magyar­­országi Medicor-ral állapodott meg, hogy kölcsönösen felhasználhatják és gyümölcsöztethetik egymás ter­­melvényeit. Egy ismeretlen, de min­den esetre zseniális — nem kommu­nista magyar mérnök — feltalálta a finom mechanikai esztergagépet, — amely olyan forradalmi eseményként hatott a nyugati ipari világban, hogy a világhíres Krupp művek siettek egyezményt kötni a csepeli államo­sított vas és acél művekkel, félkész gyártmányok szállítására. A nyugat­német ipar, mint ezt a Süddeutsche Zeitung közgazdasági melléklete ír­ja, a magyarországi kommunisták kemény német márkát kapnak, a Krupp művek viszont olcsó magyar szakmunkásokat, akiket kommunis­ta órabérrel, tehát a német szakmun­kás órabérének negyedével lehet megfizetni. Az üzlet, üzlet. MAGYAR — FEHÉR RABSZOLGÁK A nyugatnémet, hamburgi Spilling Werke az egykori Ganz gyárral gőz­gépek szállítására és Budapesten történő kiegészítésére kötött hosszú­­lejáratú szerződést. Nyugatnémetor­szág legnagyobb ipari vállalata, a Rheinstahl Konzern szintén jónak találta, hogy a magyarországi kom­munistákat és rajtuk keresztül ter­mészetesen a mindenható Szovjet­­úniót segítse meg, bányagépekre vo­natkozó szerződéssel. „A nyugatnémet cégek törekvése, írja több német lap , a termelés magyar területre történő áthelyezé­sével, a nyugati partnereknek lehe­tővé teszi, hogy minden beruházás nélkül biztosítsák termelésük kiter­jesztését és emellett magyar szak­munkásokat kapjanak.“ Magyarra fordítva mit jelent ez? A nyugatnémet keresztény­demokra­ta állam — legalább is egyelőre nem bocsájtja be területére a magyar „Gastarbeiter“-eket (vendégmunkáso­kat), akik itt 4 márkás órabért kap­hatnának. Csepelen — szerencsés esetben — Krupp és a Rheinstahl Werke magyar dolgozóinak ugyan­ezért a munkateljesítményért , azaz egy márka órabért fizet ki a ma­gyarországi kommunista államkapi­talizmus. A magyar munkás, akinek nincs sztrájk­joga, a szabadságharc tize­dik évfordulóján, ugyanazon éhbá­zért dolgozik a nyugati liberál-kapi­­talistáknak és szovjet állam-kapita­listáknak, mint 1956-ban. Nyugat 10 év után ismét elárulta a magyarsá­got és saját elveit (demokrácia, füg­getlenség, önrendelkezési jog), ami­kor minden politikai feltétel és ki­kötés nélkül megkötötte ezeket a szerződéseket. Hogy milyen nyomorúságos és szé­gyenletes — politikai vonatkozásban — a schröderi „kis lépések politi­kája“, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy a magyarországi, kiűzött né­metek még mindig nem kaphatják meg a hajdanvaló OTI-tól a nyug­díjuk igazolásához szükséges papí­rokat. Nem is beszélve persze a ma­gyar menekültekről, akik pedig nem­zetközi egyezmények útján jogilag egyenlőek lennének a többi európai munkásokkal. Nyugat, a hirdetett ideáljait, a szabadságot, függetlenségi gondola­tot, az önrendelkezési jogot szívesen becseréli egy jól sikerült magyar esz­tergagépre, gyulai kolbászra, vagy badacsonyi kéknyelűre, szürkebarát­ra, esetleg néhány vagon Julischka paprikára. MI VAN A HERCEGPRÍMÁSSAL? Ki beszél azonban arról, hogy mi van az elvekkel? A nagy eszmékkel, amelyeket nem győztek hangoztatni az elnökök, politikusok és a Free Európás előimádkozók ? Ha egy Lu­­mumbát, Csombét tíz éve tartaná­nak valamelyik másik törzsnek zár­kájában, ordítana az egész huma­nista, filantróp világsajtó. De mi van Magyarország hercegprímásával, — Mindszenty Józseffel — aki tíz év óta az amerikai követség kényszer­vendége és aki nem mehet ki az ame­rikai követség kapuján anélkül, hogy egy pillanat alatt ne hurcolná el a kapu előtt tíz éve leselkedő AVH? Igen! Mi van Magyarország herceg­­prímásával, akiről most kiadott tá­jékoztatójában, tekintettel a szabad­ságharcos ünnepekre, egyetlen szóval sem emlékeztek meg a Németorszá­gi Magyarok Munkaközösségének tá­jékoztató körlevelei? ■De ha már itt tartunk, a katolikus, protestáns Magyarország első szív­ügyénél, a mártír bíborosnál, kérdez­zük meg: mi van a baloldali, kom­munista Nagy Imre emlékével és 7. olu

Next