Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)
1966-10-10 / 482. szám
1966 október 10. latban az alábbiakat közlöm: .Konkoly Kálmán a Nemzetőr 1964 júliusi számában Hruscsov csődöt mondott Skandináviában című cikkében saját magáról a következőket írta: Éjszakánként dolgoztam. Nappal el kellett bújnom, mert felkoncolásra ítélt tagja voltam a Szálasi által átvett hadseregnek, főhadnagyi minőségben ... Ez az önvallomás szerintem azt bizonyítja, hogy Konkoly a koalíciós kormány idején megszökött a hadseregtől ... A guruló márkák meséjére magam is igen jól emlékezem. Ha ezek a mesék igazak lettek volna, akkor Hetényi és Sombor főkapitányhelyettesek feltétlenül megállapították volna és bizonyára nem tartották volna azt titokban. Hivatali állásomból kifolyólag sokszor tárgyaltam német hivatalos kiküldöttekkel. Egy ízben megkérdeztem tőlük, hogy mik igazak a guruló márkákból. A németek csak nevettek, majd korrektül megmondották, hogy Hitler és a kormányzó között a viszony kifogástalan és ezért a német hivatalos körök semmiféle ellenzéki pártot nem támogathatnak. Emlékezetem szerint Szálasi csak egyszer járt Hitlernél, úgy tudom, 1944 december 15-én utazott át Győrött és 18-án tért viszsza. Ezt azért tudom, mert az útvonal biztosításával én voltam megbízva. Stb. stb.... Tisztelettel Eördögh Zoltán“.“ Ezzel a Konkoly Kálmánnal folytatott vitát magam részéről befejezettnek tekintem. HÍDFŐ Magyarország 1956-1966 A NYUGATI ARULÁS GAZDASÁGI VONALRA HELYEZŐDÖTT ÁT — A NYUGATI KAPITALIZMUS MAGYAR RABSZOLGÁI — A MINŐSÉG FORRADALMA Tíz esztendővel a világtörténelem legcsodálatosabb szabadságharca után illik megcsinálni a nagy magyar számadást. Mi történt azóta ? Miben hihetünk még? A Hídfő jelenlegi számában pontos dokumentációt talál az olvasó, miként változott meg tíz év alatt a nyugati világkép, miként szakadozott részekre az 1956 októberében még szilárdnak hitt bolsevista világtömb. De mi van Magyarországon? Mi az igazság az enyhüléssel, liberalizálódással kapcsolatban? Hiszen a külföldi utazásokat megszigorító márciusi rendelet ellenére még mindig 138.000 magyar látogathatott Nyugatra. A Pan American Airways lökhajtásos repülőgépein 1966 nyarán is magyar, vagy magyarországi zsidó volt az utasok többsége. A valutát, devizát fizettek a külföldi rokonok. Morgenstern elvtársnő, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója köszönettel nyugtázta az emigráns magyarság hozzájárulásait a kommunista rendszer fenntartásához. KAPITALISTA SEGÍTSÉG A BOLSEVIZMUSNAK Tíz esztendő után Nyugat is súlyos dilemma elé került a magyar kérdésben. Folytatni a hidegháborút, avagy megkezdeni a német Schröder külügyminiszter által javallt „kis lépések politikáját“ ? Politikai, gazdasági engedményekre kényszeríteni a kommunistákat, vagy barátságosan megegyezni velük, abban a reményben, hogy a reménytelen világhelyzetben ezek majd megengedik a nyugati beszivárgást, a kultúrcserét. Lebontják a vasfüggönyt és nemcsak útleveleket adnak, hanem többé nem lőnek Hegyeshalomnál, Szentgotthárdnál a magyar menekülőre és szerencsés esetben bebocsájtják Magyarországra a nyugati könyveket, újságokat, ha már a valutát hozó nyugati Mercedes autók tulajdonosait oly szívesen látják. 1956-ban elképzelhetetlen és hihetetlen lett volna, hogy — miközben a magyarországi kommunista lapok és azok bonni tudósítói a legvadabbul uszítanak a nyugatnémet revansiszták ellen, addig a magyarországi bolsevizmussal — s ezt illik kihangsúlyozni — minden politikai feltétel nélkül — négy nagy nyugatnémet cég kötött államközi szerződést. A Siemens-Reiniger Werke a magyarországi Medicor-ral állapodott meg, hogy kölcsönösen felhasználhatják és gyümölcsöztethetik egymás termelvényeit. Egy ismeretlen, de minden esetre zseniális — nem kommunista magyar mérnök — feltalálta a finom mechanikai esztergagépet, — amely olyan forradalmi eseményként hatott a nyugati ipari világban, hogy a világhíres Krupp művek siettek egyezményt kötni a csepeli államosított vas és acél művekkel, félkész gyártmányok szállítására. A nyugatnémet ipar, mint ezt a Süddeutsche Zeitung közgazdasági melléklete írja, a magyarországi kommunisták kemény német márkát kapnak, a Krupp művek viszont olcsó magyar szakmunkásokat, akiket kommunista órabérrel, tehát a német szakmunkás órabérének negyedével lehet megfizetni. Az üzlet, üzlet. MAGYAR — FEHÉR RABSZOLGÁK A nyugatnémet, hamburgi Spilling Werke az egykori Ganz gyárral gőzgépek szállítására és Budapesten történő kiegészítésére kötött hosszúlejáratú szerződést. Nyugatnémetország legnagyobb ipari vállalata, a Rheinstahl Konzern szintén jónak találta, hogy a magyarországi kommunistákat és rajtuk keresztül természetesen a mindenható Szovjetúniót segítse meg, bányagépekre vonatkozó szerződéssel. „A nyugatnémet cégek törekvése, írja több német lap , a termelés magyar területre történő áthelyezésével, a nyugati partnereknek lehetővé teszi, hogy minden beruházás nélkül biztosítsák termelésük kiterjesztését és emellett magyar szakmunkásokat kapjanak.“ Magyarra fordítva mit jelent ez? A nyugatnémet kereszténydemokrata állam — legalább is egyelőre nem bocsájtja be területére a magyar „Gastarbeiter“-eket (vendégmunkásokat), akik itt 4 márkás órabért kaphatnának. Csepelen — szerencsés esetben — Krupp és a Rheinstahl Werke magyar dolgozóinak ugyanezért a munkateljesítményért , azaz egy márka órabért fizet ki a magyarországi kommunista államkapitalizmus. A magyar munkás, akinek nincs sztrájkjoga, a szabadságharc tizedik évfordulóján, ugyanazon éhbázért dolgozik a nyugati liberál-kapitalistáknak és szovjet állam-kapitalistáknak, mint 1956-ban. Nyugat 10 év után ismét elárulta a magyarságot és saját elveit (demokrácia, függetlenség, önrendelkezési jog), amikor minden politikai feltétel és kikötés nélkül megkötötte ezeket a szerződéseket. Hogy milyen nyomorúságos és szégyenletes — politikai vonatkozásban — a schröderi „kis lépések politikája“, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy a magyarországi, kiűzött németek még mindig nem kaphatják meg a hajdanvaló OTI-tól a nyugdíjuk igazolásához szükséges papírokat. Nem is beszélve persze a magyar menekültekről, akik pedig nemzetközi egyezmények útján jogilag egyenlőek lennének a többi európai munkásokkal. Nyugat, a hirdetett ideáljait, a szabadságot, függetlenségi gondolatot, az önrendelkezési jogot szívesen becseréli egy jól sikerült magyar esztergagépre, gyulai kolbászra, vagy badacsonyi kéknyelűre, szürkebarátra, esetleg néhány vagon Julischka paprikára. MI VAN A HERCEGPRÍMÁSSAL? Ki beszél azonban arról, hogy mi van az elvekkel? A nagy eszmékkel, amelyeket nem győztek hangoztatni az elnökök, politikusok és a Free Európás előimádkozók ? Ha egy Lumumbát, Csombét tíz éve tartanának valamelyik másik törzsnek zárkájában, ordítana az egész humanista, filantróp világsajtó. De mi van Magyarország hercegprímásával, — Mindszenty Józseffel — aki tíz év óta az amerikai követség kényszervendége és aki nem mehet ki az amerikai követség kapuján anélkül, hogy egy pillanat alatt ne hurcolná el a kapu előtt tíz éve leselkedő AVH? Igen! Mi van Magyarország hercegprímásával, akiről most kiadott tájékoztatójában, tekintettel a szabadságharcos ünnepekre, egyetlen szóval sem emlékeztek meg a Németországi Magyarok Munkaközösségének tájékoztató körlevelei? ■De ha már itt tartunk, a katolikus, protestáns Magyarország első szívügyénél, a mártír bíborosnál, kérdezzük meg: mi van a baloldali, kommunista Nagy Imre emlékével és 7. olu