Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)
1968-01-10 / 512. szám
1968 Nem vagyunk optimisták! Sokkal inkább hisszük, hogy 1968 az emberiség egyik legsötétebb esztendeje lesz. A vietnámi mocsárban, dzsungelben, hamis lobogók alatt, rosszul választott harctéren, reménytelen partizánháborúban vérzik a világ ■— állítólag! — legerősebb rendező hatalmának hősi ifjúsága. Vérzik hit nélkül, világnézet nélkül s mögötte ott a harmadik front, a lelkileg összeomlott hazai arcvonal, a világhódítók által nevelt, ideálok nélküli pacifista ifjúság, a néger lázadás, a megbukott „nagy társadalom“ és a négy évenként megismétlődő elnökválasztási katasztrófa, amikor Amerika világjobbizói és világmegváltói csak a Hatalomért folyó harccal vannak elfoglalva. Kis itt van a mi Európánk, amelyben most érik a Sztálin, Roosevelt által elvetett mag. Válság jön válság után! Az európai egységre irányuló törekvések egymásután buknak meg a NATO-ban, az európai közös piacban, a szovjet elleni védelmi akarat szüntelen gyengülésében, a vörös szalon-bolsevizmus rémítő térfoglalásában, a politikusok idiotisztikus keleti ajtó-nyitogató illúzióiban, az ifjúság biológiai és lelki, erkölcsi leromlásában. A Haza már ismeretlen fogalom, Isten Jehovával, vagy ha kell a moszkovitai Antikrisztussal ökumenizálgatják Krisztus Urunk egyházának rossz párttitkárjai. Az államférfiaknak nevezett csiszlikek pedig feledtetni akarják a néppel, hogy miközben szabadságról, demokráciáról prédikálnak és berlini falon, Szentgotthárdon túl ott áll a titokzatos Szfinksz, a megenyhülni hitt szibériai jégszobor, az ugrásra mindig kész pánszláv hatalom. Az összes politikusok között — sokszor úgy látszik — csak a moszkvaiak tudják mit akarnak. S ebbe az Európába, s annak minden reménytelenségébe beletartozik legelsősorban a mi Magyarországunk, amelynek szabadságáról, függetlenségéről soha le nem mondhatunk, amelynek moszkvai poroszlóival, páncélhadosztályos elnyomóival és kirablóival s vörös lakásaival soha nem egyezkedhetünk. Az emigrációs harc nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. Fenntartani az elveszett Hazak nem feudális, antiszocialista, meghódított, gyarmatosított társadalmi és gazdasági formáit, hanem a nemzeti és keresztényi morált a családban, az egyházban, az ifjúságban! „Ellenforradalmárnak“ lenni egy olyan ál-forradalomban, amely nem forradalom, hanem az emberiség eróziója, az elsekélyesedés, hit- és minőség-nélküliség, a barbár tömeg és az ördögi intellektuel bomlasztó, destruktív uralma az elit fölött. ss mert ez a magyar elit itt van a Hídfő táborában, mégis optimisták vagyunk, mert soha nem adjuk fel a hitet, hogy a jónak, a becsületesnek, a minőségnek egy undorító és aljas világban és lealjasított társadalomban is meg van a győzelmi esélye. Ebben a hitben kívánunk minden magyarnak boldog újesztendőt! Trónvesztés Voltunk és vagyunk idekint az emigrációban, akik kuruc, jobboldali meggyőződésük ellenére mindig is éltettek szívükben egy be nem vallott halovány reménykét, hogy a pánszláv-zsidó rabszolgaságban tengődő magyar nép számára valami biztató sugárkát jelenthet Otto von Habsburg, az utolsó magyar király fiának Európát egyesíteni akaró tevékenysége. Habsburg Ottó kétségtelenül ma Európa legjobb koponyái közé, egyetemi tanári magas színvonalon álló kiválóan művelt fői közé tartozik, írjuk javára azt is, hogy nagybátyja, József királyi herceg e sorok írójával folytatott utolsó beszélgetése során kijelentette: „Ottó tisztában van azzal, hogy soha nem lesz, soha nem lehet magyar király, de engedjék meg neki a magyar hazátlanok, hogy minden trónkövetelési törekvés nélkül megtehesse magyar hazánkért, ami tőle telik.“ És nem feledve bár a budaörsi király-ellenes ágyúk dörgését a magyar október ifjúsági elitjének kemény állásfoglalását minden restaurációs kísérlettel szemben, elég tárgyilagosak voltunk ahhoz, hogy a Habsburg királyi hercegnek elismerjük értékeit, előnyeit, nagy tudását, Európáért végzett munkáját. Egy kis romanticizmus rózsaszín szemüvegén át nézve tetszett nekünk, hogy a királyi herceg tökéletesen zengő magyar nyelven beszél, hogy megtanította arra nemcsak feleségét, a hesseni Regina német hercegnőt, hanem gyermekeit is. Tetszett és ma is tetszik az, hogy a hozzá közelálló „Éj Európá“-ban olyan szép, ízes magyarsággal írja cikkeit, hogy az méltó volna akár Arany János tollára is. Most azonban a tel-avivi Jedioth Chasadoth című cionista újságban megjelent bizonyos cionista funkcionárius, dr. Unger, Otto von Habsburggal csinált exkluzív interjúja. Ebben dr. Unger megállapítja, hogy „Habsburg Ottó zsidóság iránti szeretete a véréből fakad“. („Seine Liebe zum Judentum, liegt ihm in Blut“.) „Valódi, fenntartás nélküli belső érzésből kifolyólag — folytatja — vallja magát dr. Otto von Habsburg Izraelhez tartozónak önmagát, annak az Izraelnek, amelynek politikai helyzetét a legapróbb részletéig ismeri el, amelynek gazdasági fejlődésében — egész a legutóbbi eseményekig — együttérez. A legélesebb kritikát gyakorolja Nasszerről és teljesen Izrael oldalán áll a hatnapos háború kérdésében is." Folytassuk Királyi Fenség? Nem folytatjuk, mert ebből az eddig meg nem cáfolt tel-avivi interjúból, nem H. József és nem Mária Terézia szelleme árad a magyar legitimisták felé sem. Aki az izraeliek népgyilkosságát elismeri, a Caraffák, a fél-zsidó bresciai hiénák, a Haynaul mellett tesz hitet. Az, aki most egy idegen világterror Baurjei, Wiesenthal Simeonjai előtt kussol, hogyan várhatja egyetlen magyarjától, vagy magyar legitimistájától, hogy kövesse őt? Az aradi bitófákat még talán tudtuk volna feledni. De most a Jedioth Chadasoth interjújában, az izraeli célok nagy megértésében — bármilyen fájdalmas ez — nem a parazitáktól országot, népet tisztogató Mária Terézia nagyasszonyunk szellem alakját látjuk magunk előtt, hanem azokét a Habsburgokét, akik mint „jeruzsálemi királyok“ Galicia söpredékét, az ország- és világhódítók Magyarország fölötti uralmát hozták nyakunkra- A bécsi Rothschildok és a budapesti Chorinok s velük egyszerű Rákosi- Roth Mátyások, Gerő-Singerek véres, becstelen terrorista uralma után, vájjon még mindig ott tart a Habsburg-ház jelenlegi fejének bölcsessége, hogy Rákosi után a rosszabb elnyomást, Chorint kell visszahozni a Habsburgok magyar tartományának uralására? Mi még mindig hisszük, hogy a becsületes magyar legitimisták, kemény és kegyetlen tiltakozással fogják kikényszeríteni Otto von Habsburgtól ennek a végzetes és felesleges filoszemita nyilatkozatnak cáfolatát. Mivel szent meggyőződésünk, hogy a magyar-zsidó együttélés lehetősége megszűnt és mindenki, aki ezt akarja, vagy Izrael talpnyalójává, az igazi háborús bűnösök, sínai népgyilkosok cselédjeivé aljasuljunk, azoknak a magyar mártírok, a legendás pesti srácok, az országhódító AVH-t kiostromló szabadságharcos magyar hősök nevében üzenjük: Otto von Habsburg! Eb ura a fakó! Mindörökre! A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP 512. SZÁM XXI. ÉVFOLYAM LONDON, 1968 JANUÁR 10.