Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)
1968-01-10 / 512. szám
1968 január 10. HÍDFŐ Csőddel indul az új gazdasági mechanizmus ULBRICHT ÉS NOVOTNY MAGYAR RABSZOLGÁKAT KAPNAK — NYERS REZSŐ, TISZTVISELŐI ELBOCSÁTÁSOKAT JELENTETT BE Budapesti munkatársunktól: Bécsből írom ezt a levelet. Mert odakint Ti azt hiszitek, hogy a rendszer „megenyhült“, azonban ha én Nyíregyházára, vagy Debrecenbe levelet írok, azt csak három-négy nap múlva kapja meg a címzett. Ez nem kommunista slamperáj. Ez a cenzúra, amely épp úgy működik a 62-es és 72-es postahivatalokban, mint nagy Matyink legdölyfösebb virágkorában. Ismét elment felettünk egy esztendő! Kint Nyugaton azonban aligha tudja valaki, hogy mit jelent otthon 365 nap, amelynek minden percében érezzük, hogy börtönben vagyunk. A sorban állás a Húsért előtt, az örökös kínlódás a vízvezetékkel, az elromlott elektromos vezetékekkel, a szerelő hiánnyal, fejünkre hulló vakolattal, nem idegesít többé. Megszoktuk! Egy véletlenül hazacsempészett Hídfőben (mellesleg ronggyá olvasták már barátaim) olvastam a spanyol kék hadosztály egykori parancsnokának a magyarokhoz intézett kijelentését: „szegénységben még nem halt meg nemzet!“ Nem halunk bele mi sem! HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL Vagy talán mégis belehal a nemzet? Élenjárók lettünk a születések korlátozása, az öngyilkosságok, az elválások, az alkoholizmus terén. Ebben a vonatkozásban vezető hatalom vagyunk nemcsak Európában, hanem mind az öt világrészben. Az új év a mi számunkra egy furcsa halandzsával kezdődik: „új gazdasági mechanizmus“. Göröngyös út visz ama kapitalizmus felé! — mondja a halhatatlan és kiirthatatlan pesti vicc. A lényegből azonban csak annyi az igaz, hogy látszatra kipumpálták a vizet a Tervhivatal óriási vízfejéből és ismét csak látszatra megszüntetik a centralizmust, megengedik a vállalatoknak, hogy azt gyártsák, amire a fogyasztási piacnak éppen szüksége van. Rendszerünk elviselhetetlenségének legjellemzőbbje, hogy szemtelenül hazudnak a magyar nép szemébe és ráadásul még meg is vannak győződve róla, hogy hazugságaikat elhiszi az értelmes ember! Ez az, ami kibírhatatlan! Például: mindenki tudja, hogy az új gazdasági mechanizmus a szovjet-pánszláv kirablásnak, a Comecon-nak és a rendszer ideológiai és gazdasági csődjének egyenes következménye. A bukást azonban, mint eredményt és meg-nem-szűnő kommunista győzelmet kell elkönyvelni. ÚJ B-LISTA Mert mivel kezdődik az új gazdasági mechanizmus? Nyers Rezső megmondja az 1968 évi költségvetés vitájában: „Takarékossággal!" Üdvözlendő a reform kapcsán — mondja — — hogy a kormány él is ezzel a lehetőséggel, több ezer fővel csökkenti az államigazgatás létszámát, több millió forinttal a központi igazgatási kiadásokat.“ Mit jelent ez, ha jól lefordítjuk a kommunista tolvajnyelvet? új-listát! Tisztviselő elbocsátást, új „állástalan diplomásokat“. S kik lesznek azok, akiket el fognak bocsátani ? Semmi esetre sem a népgyilkossági minisztérium, vagy a belügyminisztérium és ÁVH országhódítóit, nem az állami bevásárlók siserahadát, nem is az idegenfajú munkásigazgatókat, hanem a keresztény kisembereket. Miután úgynevezett szocialista államban nincs munkanélküliség és nincs tehát munkanélküli segély se, vájjon hova menjenek ezek? A CSŐD, MINT SIKER Az utat már megmutatta az Ulbrichttal és a keletnémet kommunista gyarmattal kötött szerződés. A szocialista testvériség óriási eredményeként van elkönyvelve, hogy sikerült Ulbricht elvtársnak kikölcsönözni 100.000 magyar munkást. A siker olyan óriási, hogy a Népszabadság már ünnepli is: „Megérkezett az első kétezerötszáz!“ És a siker hamarosan még óriásibbá válik, mikor már odahaza nyíltan suttogják, hogy a következő szerződést Csehszlovákiával kötik és a csehszlovák szocialista testvérnek is fogunk adni legalább 50.000 magyar dolgozót. Tito elvtársunk legalább gavallérosabb volt, mint Kádár vagy Nyers Rezső. Ő Nyugatra, főként Nyugat-Németországba és Hollandiába tolta ki 300.000 munkanélkülijét, akik mint az imperializmus láncos kutyái, vásárló értékben legalább négyszeresét fogják megkeresni és kemény német valutában hazaküldeni családjaiknak, mint amennyit egy magyar dolgozó kereshet meg majd az ulbrichti rendszer szőrös, sőt tüskés kebelén. Szeretném, ha láthatnátok ezeknek a nyugati-keletre küldött remek, intelligens magyar szakmunkásoknak komor, elborult arcát, amint a kommunista magyar mennyországból elindulnak a német bolsevista paradicsomba. És szeretném, ha látnátok azoknak a munkaszervezőknek, a tolmácsi és népgondozói állásba bekönyöklő Dob-utcaiaknak megelégedettségtől ragyogó arcát, akiknek ismét sikerült az élet napos oldalára kerülni és lefölözni a tejfölt, a magyar rabszolga sorsból és új deportációból,szággal kötött szerződést, 100.000 magyar munkaerő bérbeadására ? Hiszen még Moskovits elvtársnő, Imrédy utóda a Nemzeti Bank élén, jobban örülne, ha kemény nyugatnémet márkákat inkasszálhatna a magyar bérmunkások hazaküldött jövedelméből, amely elérhetné az évi kétszázmillió, esetleg ötszázmillió márkát is. Azonban Moskovits elvtársnő és Ti is idekint Nyugaton szüntelenül kihagyjátok a számításból Moszkvát. Nem akarjátok felismerni azt a tényt, hogy ezek a Kádárok, Nyers Rezsők, az egész Központi Bizottsággal együtt nem magyarok, hanem csak csupán cselédek, lakájok. S ha Moszkva úgy parancsolja, hogy a szocialista fellendülésben leledző keletnémet zónát vagy Csehszlovákiát kell megtámogatni 100.000 magyar munkás munkaerejével, akkor „bajban van a büszke város, rohanj János, szaladj János!“ jelige alatt Kádár Jánosnak kell rohanni Ulbricht „gazdasági csodájának“ megtámogatására. MOSZKVA PARANCSÁRA Persze önként merül fel a kérdés, hogy rendszerünknek miért nincs magához való esze és miért Ulbrichttal, miért nem a kemény valutával rendelkező Nyugat-Németor CSEHORSZÁGBAN IS BAJ VAN! A Ti nyugati világsajtótok aligha írt arról, hogy az új gazdasági mechanizmus Nyers Rezsőt megelőzve, beevezett szeretett szomszédunk és szocialista testvérünk, Csehszlovákia révjébe. A liberalizálódásból ott is baj lett, mint ahogy baj lesz nálunk is. Csehszlovákiában csaknem államválsággá fajult az új gazdasági mechanizmus. A tervgazdálkodás enyhítése olyan inflációhoz vezetett, amilyet nem látott még a legkapitalistább kapitalista rendszer sem. A mozi árak öt koronáról nyolc koronára emelkedtek, a Nyugaton 20 DM-ért vesztegetett japán dömping rádió ára 336 márkára szökött fel. Az egyetemi hallgatók forradalmi felvonulásokban tiltakoztak a mindennapos áramszolgáltatási kiesések ellen, mert nem tudtak a sötétben tanulni. Novotny államelnök a liberalizálódási reformok visszacsinálását követelte, a csehek és a szlovákok pedig — a történelemben először — közösen foglaltak állást Novotny tervei ellen és lemondásra akarták kényszeríteni. Ekkor aztán hirtelen megérkezett Moszkvából Brezsnyev legfőbb főelvtárs. És rákényszerítette a csehszlovák elvtársakra, hogy hagyják meg összes államelnöki, pártfőtitkári minőségben az öreg aparcsikot, aki most mégis szépen vissza fogja csinálni az új gazdasági mechanizmust. Novotny alátámasztása után a cseh és szlovák elvtársak a központi bizottságban lemondtak a további revoltálási terveikről és azt kérdezték: mi történnék, ha mégis lázadoznának ? Akkor Brezsnyev visszajönne! Hát ennek a moszkvai menetrend(Folytatás a 4. oldalon) 3. oldal