Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)

1968-04-25 / 519. szám

2. oldal — a polgárság ismert közömbössége, tunyasága, kényelemszeretete. Mennyire igaz a francia államböl­­cselő Talleyrand ismert mondása: „A demokrácia csak a politikailag műveltek államformája lehet.” 3. Érdemes egy pillanatra eltű­nődni azon, hogy voltaképpen mi a programja a húsvéti forradalmasdi megtestesítőjének, — az egyetemi tanulmányait még be sem fejezett Dutschkénak? Miből tevődik össze a „Dutschkeizmus” ? Van benne való­ban új és forradalmi, — valami a szebb jövő ígéretéből ? E kérdés jogos, mert ő, és a magukat nyíltan „kommunardoknak” nevező szépszá­mú társai egy éve nyíltan, sőt kihívólag hangoztatják a következő­ket: A mai társadalmi rendszer rossz, a népképviseleti parlamenta­­rizmus rosszabb, a gazdasági rend­szer a legrosszabb é s mindezek helyébe ők egy jobbat tudnak és akarnak. Mindenesetre érdekes, hogy amikor az „új” és „jobb” érdeké­ben tüntetnek, sarló-kalapácsos vö­rös zászlók alatt hömpölyögnek a városok körútjain, Marx, Lenin és Rosa Luxemburg életnagyságú ké­peit viszik és éneklik a lazító Inter­­nationálét. Az csak elég színvallás volt, amikor Nagypénteken egy tün­tető csoport benyomult Frankfurtban a Dómba,­­ megzavartva az ájta­­tosságot és rázendített az Inter­­nationáléra, egy plakátvivő tábláján pedig e három szó ékeskedett: „JÉZUS, KING, DUTSCHKE.” A szociológus csak így minősítheti azt, ami Dutschke programmja: bi­zarr keveréke a marxismusnak, le­­ninizmusnak, trockijizmusnak, mao­­izmusnak, — az angolstílű gammle­­rizmusnak és az amerikai stílű hyp­­pizmusnak, — mindez pedig áltudo­­mányosan úgy indokolva, ahogy te­szi ezt ennek az egyetemista német baloldali ifjúságnak tanítómestere, a háború előtt USA-ba emigrált baloldali Marcuse professzor, — e világmentő „intellektüel”, szobatu­dós, forradalmár és hasonló — rosz­­szak ... Ha egy szemernyi tanulságot kí­vánunk meríteni mind a fentiekből, — a sok ellentmondásból és még több képtelenségből — jobb híjján W. Churchillnál kell kikötnünk, aki így definiálta Emlékirataiban a po­litikai demokráciát: „Bizonyos az, hogy a demokrácia egy rossz állam­forma, ám felbecsülhetetlen előnye mégis abban rejlik, hogy az összes többi lehetséges államformák még nála is rosszabbak!” Milyen jó, hogy a kulturált Euró­pa nagyobb fele hűségesen kitart ennél a „rossz demokráciánál” ... ■ Szinci A magyar fiatalok nagyszerű si­kerei, a nyugati világ szellemi éle­tében jelentős előretörésük mellett, — sajnos — ott vannak a tragikus magyar áldozatok is. Sárossy Ist­ván, a Columbus egyetem húszéves magyar egyetemi hallgatója, Viet­námban hősi halált halt. Ameriká­ban temetési beszédét Molnár Lajos szabadságharcos, a Hungarista Sza­badság Mozgalom és a KKM. kép­viseletében szívbéli igazsággal mon­dotta: Európában született, Ázsiá­ban harcolt és Amerikáért halt meg! Kátay Mihály, az USA-ban élő kiváló magyar szobrászművész bronzplakettet készített az 56-os magyar szabadságharc emlékezeté­re. A Korvin-köz volt magyar főpa­rancsnoka, Pongrátz Gergely, a spa­nyol előkelőségek jelenlétében ünne­pélyes keretek között helyezte el a magyar szabadságharcosok plakett­jét. Beszédet mondott az ünnepsé­gen Carvajal vezérőrnagy, aki ma­ga is részt vett az Alcazar védelmé­ben, amely az európai antibolsevista történelemnek épp oly szimbolikus harci cselekménye volt, mint a má­sodik világháború végén Budapest védelme. A német katonák sírjait világ­szerte kutató ,Kriegsgräberfürsorge a­lapjában megható és szívdobogtató történetet olvasunk arról, hogy a szovjet-oroszok által elnyomott ma­gyarság még mindig milyen szere­tettel emlékezik meg azokról a né­met katonákról, akik Magyarország cserepek védelmében 84.000-ren haltak hősi halált. Hans Ehlers braunschweigi evangélikus lelkész valahogy arról értesült, hogy Magyarországon a Gallyatetőn, közvetlen a szálló kö­zelében van öt-hat német katonasír s azok egyikében nyugszik az ő fia. Elmenni a „kommunista” Magyar­­országra. A nyugatnémet imperia­listát a Mátravidék magyar népé­nek meleg szeretete és segítőkész­­sége fogadta, addig, amíg megta­lálta a sírt, melyben valóban az ő fia nyugszik. Az ottani magyarok közül senki sem tudta, hogy melyik lehet a katonasírok között az a sír­hely, amelyben Hans Ehlers lelkész fia nyugszik. Mikor azonban min­den kétséget kizárólag az apa je­lenlétében sikerült identifikálni a sírt, akkor a gallyatetői szálloda pincéjéből felhoztak egy sírkeresz­tet, amelyen a lelkész katonafiának neve állt. Már régen elő volt ké­szítve, de az ottani magyarok vár­ták, hogy egyszeresak megérkezik valaki és a maga fiának ismeri el a hősi halált halt német katonát. A német lelkész nemcsak fia emlé­kéért imádkozott a feldíszített ka­tonasír előtt, hanem azokért a ma­gyarokért is, akik ilyen gyönyörű példáját mutatták meg a hűségnek és emberszeretetnek. Indiában minden évben megrende­zik a nemzetközi gyermekrajz-pá­­lyázatot. A múlt év végén százezer rajz érkezett be a világ minden tá­járól. Most hirdették ki az ered­ményt: nyolcvannégy ország száz­ezer pályázója közül az elsők elsője Rácz Rózsa, egy tizenötéves keceli magyar kislány lett. Majdnem fan­tasztikusan hangzik, hogy százezer pályázó közül kitüntetett 9 gyerek közül négy magyar, sőt még hozzá keceli is. A fődíjat Rácz Rózsa mel­lett díjat nyertek Szabó Erzsi, Du­dás Mária és Szabó Ágnes. A csoda azáltal fejthető meg, hogy a kislá­nyok rajztanárnője Baloghné, Bo­­ross Ilona, maga is neves festőmű­­vésznő Magyarországon. Hiába no! „Egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak!” müncheni Vörös Kereszt-kórház egyik szobájában. Az orvosok nem merik megoperálni, mert gyenge a szív, amit hosszú éveken át krőzusként szórt szét hívei és olvasói között. Ha meggyógyul, pihenni kellene. A Hídfőt meg­csináljuk mi, akik éveken át együtt dolgoztunk vele. De neki pihenni kell, hiszen évek óta nem volt nyugodt napja és talán már azt sem tudja, hogy mi az a polgári értelemben vett nyári vagy téli két-három hetes nyaralás vagy üdülés. De a nyaraláshoz pénz kell, ha nem is sok, de valami és ezen csak a Hídfő családja tud segíteni. Eddig nem kértünk soha semmit az olvasóktól. Sem a Hídfő, sem annak kiadója, se Marschalkó Lajos, sem én. Talán szokatlan, de most kérek, hogy megmentsük azt az embert, aki év­tizedeken át hűséggel és odaadással szolgálta azt az eszmét és gondolatot, amit annak idején odahaza egy boldogabb és szabadabb Magyarország végett a zászlójára írt. És még egyet. Pár nap előtt, kórházba szállítása után levelet kaptam tőle, melyben arra kér, hogy betegségéről sort se írjak a Hídfőben. De úgy érzem, ezeket a sorokat meg kellett írnom, mert hiszem, hogy nemcsak írók és olvasók , hanem valóban közös hajóban ülő nagy család vagyunk. * Marschalkó Lajos gyógyítási költségeihez való juttatásokat kérem az alábbi bankszámlára küldeni: Saarländische Kreditbank, Saarbrücken, — Ungarischer Pressedienst. Konto 0273102. HÍDFŐ BŰNVÁDI ELJÁRÁS INDUL „FEKETE FÜZET“ SZERZŐI ÉS TERJESZTŐI ELLEN Tollas Tibor a „fekete füzet” miatt a beérkezett bizonyítékok alapján pert indított Dr. Benkő Zol­tán ellen a terjesztés letiltására és az okozott károk megtérítésére. Ez­zel egyidejűleg a német sajtótör­vénybe ütköző bűncselekmények alapos gyanújával, ügyvédje útján a bűnvádi eljárás megindítását kérte a füzet szerzői és terjesztői ellen. Tollas Tibor egyébként az ellene Budapestről indított hasonló táma­dásokat és rágalmakat a Nemzetőr 1965. novemberi számának 12. olda­lán eskü alatti nyilatkozatokban cá­folta meg. 1968 április 25

Next