Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)

1969-09-10 / 552. szám

6. oldal­ ban is gyűlölt rémalak múlta felül őt, aki perverzus kéjjel irtotta az embereket. Marat és Hébert deka­dens utódja szürkearcú és szűk mellkasú, alacsony zsidó fiú volt; orvos ismerősei szerint fertőzött vé­rű és tüdővészre hajlamos. A há­ború előtt egy pesti tudósító-újság tehetségtelen (állandóan monoklit viselő) riportere, a háború alatt tar­talékos katonatiszt, 28 éves korá­ban embergyűlölete és oroszországi tapasztalatai révén kommunista nép­biztos. Izig-vérig degenerált, testi­leg és lelkileg egyaránt elfajzott embertípus. A kormányzótanácsban összezördült Kun Bélával is, mert a vezér nem volt hajlandó teljesíteni egyik nyájas kívánságát, hogy nyomban a proletárdiktatúra ki­kiáltása után engedélyezzen legalább három napi szabad rablást a cső­cseléknek. A munkástanács ülésén ő adta ki a jelszót: „Halál a bur­zsoáziára!“ s másnap a körutakon hömpölygő tömeg dühöngve ordítot­ta utána: „Halál a burzsoáziára!“ Felhatalmazták áprilisban, hogy a vörös hadsereg operációs területe mögött és az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyako­rolja a rögtönítélő forradalmi tör­vényszék jogait. Feladatát teljesí­tette is: akiket a helyi munkásta­nácsok egyes tagjai „fehér“-eknek jelöltek meg, azokat formális ki­hallgatás nélkül felakasztatta a legközelebbi körte- vagy almafára. Rendszerint kézlegyintéssel vagy jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, némelykor azonban szóbeli ítéletet is hozott: „Menjen a fa alá!“ Ez hóhérainak éppen elég volt. Kivégeztetett ötletszerűen előállí­tott olyan embereket is, akiket a gyanúnak árnyéka sem érhetett s főként azért, mert a gyűlölt föld­műves parasztosztályhoz tartoztak. Dunapatajon meglátva egy sebesült parasztot katonaorvosok kezelése alatt, utasította orvosait, hogy te­messék élve a halottak közé. Sop­ron - Kövesden egy Schmidt nevű öreg vasúti pénztárost akasztatott fel egy berkenyefára, s annak 25 percig tartó vergődését végignézet­te a fiával is; felakasztatta azután ugyanarra a fára a fiút is az atyja mellé. És Pogány elvtárs ... Rövid idővel a bukásuk előtt ka­tonai diktatúrára törekedett s hívei már el is készítették azoknak a ki­szemelt államhivataloknak és rend­­őrközegeknek kétezres névsorát, aki­ket le akartak mészárolni mind egy szálig három óra alatt. Eltörpül e szörnyeteg mellett még a véreskezű és förtelmeslelkű Po­gány József is. Tisza gyilkosainak egyike és régi hadseregünk szétzül­lesztője. Szocialista újságíróból lett a katonatanács elnöke, utóbb köz­­oktatásügyi népbiztos, végül had­testparancsnok, a töpörödött kis Schwarcznak, egy hitközségi hulla­­mosónak, közepes tehetségű és hi­hetetlenül nagyravágyó gyermeke, akinek mániákus törtetésében csak az eszközök aljassága homályosítja el a komikai elemeket. Pocakos, groteszk alakjával Napoleon test­tartását és taglejtéseit mimelte s habzsolva élvezte hatalmának gyö­nyöreit. Csak Pullman kocsiban vagy autón utazott s egyik balatoni für­dőhelyen — a legszomorítóbb nyo­morúság idején — lóversenyt ren­­deztetett vörös huszáraival a maga tiszteletére és szórakozására. A ro­mán hadak közeledtének első hírére megfenyegette Budapest egész la­kosságát, hogy ezentúl a tanácsköz­társaság túszának kell tekintenie magát. Surek elvtárs ugyanakkor indítványozta nemes felbuzdulásában a központi szovjetülésen, hogy gyil­kolják le azonnal a kezeseket és emeljenek hegyeket a burzsoáziák hulláiból. Szociális jólét — bankóhamisításból Amikor köztulajdonbavétel ürügye alatt hozzáfogtak teljes erővel a vagyonelkobzáshoz, 34 pénzintézetet fegyveres erővel megszállva kommu­nista vezetőség alá helyeztek, lefog­lalták az összes értékkészleteiket, a páncélszekrényben (safe) elhelyezett ékszereket, aranyérmeket és külföl­di pénznemeket. Az Osztrák-Magyar Bankból 200 millió koronát Bécsbe vitettek propaganda célokra s mint­egy 40—50 millió korona értékű ide­gen valutát szétosztottak saját hí­veik, nők és férfiak között. Az el­kobzott külföldi értékpapírokból több millió értékűt nyomban eladtak és áruba akarták bocsátani még a Szent Koronát is, a nemzet legfél­tettebb kincsét. A királyi palota ku­poláját díszítő koronára vörös sip­kát húztak. Az új bürokrácia embereinek fi­zetését és a munkások bérét olyan összegekre emelték fel, hogy az ál­lamcsőd gyors bekövetkezése iránt semmi kétség sem lehetett. (Egy fogházőrnek közel 30.000 korona összilletménye volt.) A közpénztárak csakhamar kiürültek s hiányoztak a fizetési eszközök. Lengyel Gyula népbiztos kijelentette ekkor a jegy­bank tisztviselőinek bizalmi testülete előtt: „vannak kitűnő bel- és kül­földi pénzhamisítók, akik az oszt­rák-magyar bankjegyek tökéletes utánzására képesek“. Igénybe is vették ezeknek szolgá­latait s hamisittattak derűre-borúra 200, 25, 1 és 2 koronás osztrák-ma­gyar bankókat. így lett keserű csa­lódássá a munkások közöröme a bérfelemelésen, mert hamis bankók­kal fizették ki őket is s azoknak vásárló ereje édes-kevés volt. A vi­dék hallani sem akart a bizonytalan végű hatalom auktoritása mellett hamisított új pénzekről és beszün­tette teljesen a főváros élelmezését. Folytatás következő számunkban. HÍDFŐ 1969 szeptember 10. A VIETNAMI HÁBORÚ MAGYAR HALOTTAI A volt magyar csendőrök folyó­irata a „Bajtársi levél“ legutóbbi számában pontos és megbízható adatokat közöl a vietnámi háború­ban elesett magyar származású, ame­rikai katonákról. A cikket és az elesettek névsorát teljes egészében közöljük, mintegy bizonyságul an­nak, hogy fiaink nemcsak odahaza, hanem új hazájukban is teljesítik kötelességüket. A névsort átnézve feltűnik, hogy még elvétve sem ta­lálunk az amerikai demokráciáért annyira lelkesedő „magyarajkúakat“. íme a cikk és a névsor: A Vietnámban harcoló amerikai hadsereg soraiban ezer és ezer ma­gyar fiú küzd ugyanazon ellenség ellen, mely ellen apáik az ő születé­sük idején elbuktak. Mint előző szá­munkban közöltük, a Vietnámban hősi halált halt amerikai magyar katonákat a MECSBK saját halot­tainak tekinti és őrzi dicső emlékü­ket! Ezideig a következő hősi ha­lottak nevét sikerült feljegyeznünk: 1. Ambrózi Lajos tengerészgyalo­gos. 2. Boromissza Csaba tizedes. 3. Holovits László törzsőrmester. 4. Kéri Róbert tengerészgyalogos. 5. László József főtörzsőrmester. 6. Sárosy István tengerészgyalogos. 7. Vígh Sándor tengerészgyalogos. 8. ifj. Keresztes Béla tengerészgyalo­gos. 9. Szijjártó István őrmester. 10. ifj. Székely Ákos százados. 11. ifj. Pozmann Sándor hadnagy. 12. Farkas Albert tengerészgyalogos. 13. Sas Róbert tengerészgyalogos. 14. ifj. Száhlender Gyula eü. katona. 15. Zöldi Gábor tengerészgyalogos. Az amerikai magyar hősök holt­testét az USA hazahozatta és jelen­leg amerikai katonai temetőkben pi­hennek. Legyen áldott dicső emlékük! A torontói egyetem 1967—68 évi jelentését átlapozva, örömmel fe­deztük fel, hogy a Graduate Stu­dies hallgató között számos magyar egyetemi tanár tartott előadósoro­­zatot. A közgazdasági fakultáson Kornai János professzor, a csillagá­szati szakon G. A. Bakos és a ma­tematikai szakon Erdélyi Arthur professzor neve szerepelt az előadó meghívott tanárok között.

Next