Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)

1969-01-25 / 537. szám

1969 január 25. mentek, békéről álmodtak, bár lehet, hogy unatkoztak és háborút kíván­tak. Elvégre az ágyú kötelessége, hogy pusztítson, embert öljön, sőt ha kell éhező gyermekek számára kenyeret szállító repülőgépeket szed­jen le az afrikai égről. Lassan meg­érett az idő és alig két évtized múltán a Hitlernek készített gép­ágyúk kijátszva minden nemzetközi ellenőrzést, vámot és határátlépési papírt, megérkeztek Nigériába és a sors különös iróniájának a szeszé­lyéből a svájci Bürli-gyár gép­ágyúi , svájci vöröskeresztes re­pülőgépeket szedtek le az égről. Hogyan is mondotta az egykori római író ? Difficile est satiram non scribere —• nehéz volna nem szatírát írni bizonyos nemes demo­kráciákban uralkodó kereskedelmi szellemről... Néha elfelejtjük a hazai képeket­­tájakat emigrációnk hosszú évei so­rán. Ködbevesznek a Mátra hegyei, elmosódnak a Duna partjai és a feledés pora hull szépséges Dunán­túlunk enyhe dombjaira. Magunk­ban kissé talán sajnálkozunk régi hazánk szegénységén és azt mond­juk, hogy a Mont Blanc magasabb, mint a gerlachfalvi csúcs és a lom­­nici hegyek fehérsége háttérbe szo­rul a bajor Alpok komor hegy­óriásai mögött. A tengert, az óce­ánt összehasonlítjuk a Balatonnal és azt mondjuk, hogy „hát bizony ez egészen más valami”, mint amit otthon hagytunk Badacsonynál és Szigligetnél, összehasonlítjuk és lassan elfelejtjük a hazai ízeket, szagokat és már észre sem vesszük, ha szép magyar nyelvünket idegen szavakkal keverjük és ha gyerme­keink német vagy francia hangsú­lyozással mondják a szavakat, ha magyarul szólnak, mint ahogyan Márai Sándor híres Halotti beszéd című gyönyörű versében azt meg­írta. De ha felvillan előttünk egy régi kép a magyar tájakról, vidé­kekről, térdig havas falusi utcák­ról, a Felvidék magyar városaiban álmodozó öreg boltíves házakról, akkor egyszerre meglátjuk, mit ve­szítettünk és mennyivel lettünk sze­gényebbek — belülről — a lelkünk­ben. Erről az örök témáról szólt Saar­­brückenben élő magyar festő, Le­­hoczky György előadása, amelyet a német televízió egyórás adásban közvetített. A film címe: Séta Ma­gyarországon. A művész végigve­zette a nézőt a magyar tájakon: a Hortobágyon, a Balatonon, a Du­nántúlon és a Duna-Tisza közén. Felvillantotta a magyar múlt sok­szor lenézett alkotásait. Láttuk az esztergomi székesegyház hatalmas kupoláját és láttuk a jáki templom román íveinek csodálatos faragvá­nyait. Láttuk mindazt, amit úgy hívnak: magyar múlt és magyar kultúra. Az idegen pedig csodál­kozva ült a képernyő előtt ennyi gazdagság láttán, mert eddig neki azt mondották, hazudták, hogy a Lajtán túl csak disznó- és marha­tenyésztő nomádok laknak. Meny­nyit pusztították azt az országot és mégis mennyi, de mennyi min­den maradt ,— ha csak romjaiban is. És ekkor eszünkbe jutott, hogy mennyi erőlködést, munkát és aka­ratot temettek sárba a felettünk el­suhanó véres századok, kezdve ta­tártól, töröktől, némettől egészen a mai megszállókig. És mégis — aho­gyan Szabó Dezső írta — megma­radt a jókedvünk, emberségünk, pa­rasztságunk játszi kedvessége és szinte ontottuk magunkból a te­hetségeket, hogy azután elvetélje őket az idő és eltapossa idegen csizmák durvasága. Az előadó Lehoczky György épí­tész és festőművész, kinek kezenyo­­mát a pfalzi és a saarvidéki temp­lomok tucatjai őrzik, ennek a jó­kedvű, halálba is vidáman menő magyarságnak egyik utolsó képvi­selője. A televízió ernyőjén keresz­tül mutatta meg a világnak azt a magyar humánumot, amiért az egész magyar emigráció háláját ki­érdemelte. Szép, gyönyörűen szép előadás volt... Ф HÍDFŐ Emigrációs híres Canadai magyar egyesületek nyilatkozata a Faludi-ügyről A Kanadai Magyar Szabadság­­harcos Szövetség Vezetőségének tu­domására jutott, hogy a torontói egyetem úgynevezett magyar­ iro­dalmi tanszéket rendszeresít, mely­nek előadójául Faludi György urat, — egy kis csoport előterjesztése alapján — szemelte ki. A Szövetség Vezetősége — az Or­szágos Intéző Bizottság 1968 de­cember 19-én megtartott ülésén el­hangzott határozat szerint — kije­lenti, hogy a tanszék-előadó szemé­lyének kiválasztásában és annak je­lölési előkészítésében nem vett részt. A jelölésről — mint befejezett tényről — csak utólag szerzett tu­domást. Tímár András, Szabadságharcos Világ Szövetség társ­elnöke, Walter István, Kanadai Szabad­ságharcos Szövetség elnöke, Dr. Takáts Balázs, Kanadai Sza­badságharcos Szövetség torontói el­nöke, Dr. Kovács István, Kanadai Sza­badságharcos Szövetség főtitkára. О Újból megjelenik a Politikai fogoly A Magyar Politikai Foglyok Szö­vetségének hivatalos lapja, a Poli­tikai Fogoly, két évi szünetelés után ismét megjelent. Levelezési cím: 69 Heidelberg, Langgartep 34. О „Demokratikus Magyar Nemzeti Szövetség .Országon kívül - nem­zeten belül’ címmel kis sokszorosí­tott füzetet adott ki, melyben dr. Meleghy Gyula előszavával Illyés Gyula :Világjárás’ című cikkét és Varga Sándor válaszcikkét tette közzé. A cikkek az emigrációban élő magyarok lelki problémáival, il­letve az emigráció magyarságát fe­nyegető veszéllyel foglalkoznak. A füzetet kívánságra bárkinek díjmen­tesen megküldik. Érdeklődők kérték ezt a Demokratikus Magyar Nem­zeti Szövetségtől. 5 Köln 1, Post­fach 1911 (Varga), West Deutsch­land.“­ ­ A Németországi Magyar Szerve­zetek Központi Szövetsége elnöksé­ge múlt év december 14-én Mün­chenben, a Központi Szövetség iro­dájában ülést tartott. Az elnökség a Központi Szövetség folyó ügyeit és az 1969-es év munkatervével kapcsolatos kérdéseket tárgyalta, mellyel kapcsolatban Piffkó András alelnök tervezetet készített. ❖ A németországi magyar Diák­­szövetség új vezetősége A fenti című diákszövetség nem­régiben új vezetőséget választott. A háromtagú vezetőség tagjai: Gé­mesi Gyula, Vizy István és Szabó János. A Szövetség új címe: 8 Mün­chen 22, Zweibrückenstr. 2/2. Sajtószolgálat: 85 Nürnberg 2, Postfach 2711. , Prof. Tóth Imre előadása Magyarországról Ankarában A törökországi antibolsevista liga nemrégiben hatalmas nemzetközi összejövetelt tartott Ankarában, mintegy 150 külföldi egyetemi tanár részvételével. A magyarságot egye­dül a Törökországban élő Prof. Tóth Imre képviselte, aki a kongresszus folyamán két órás beszédet tartott a magyarországi viszonyokról. Elő­adása után a jelenlévő nagyszámú közönség lelkesen ünnepelte az elő­adót és percekig éltették Hazánkat és követelték annak felszabadítását. Az előadás sikerét legjobban bizo­nyítja, hogy Tóth Imre fényképét az ankarai lapok az első oldalon közölték. 7. oldal

Next