Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)
1969-03-10 / 540. szám
1969 március 10. HÍDFŐ akcióakcióakcióakcóakció de kié a titokzatos müncheni 141-es számú postafiók??? Levelet hozott a posta. Nem éppen a nótabeli öregbetűs levelet, hanem sárga papíron irtat, csapnivaló magyarsággal és sok egyéb gyanús csapnivalósággal szerkesztettek A háromoldalas körlevél —vagy inkább nyilatkozat — aláírója az eddig nem hallott „Európai Szocialista Diákkonferencia Koordinációs Bizottsága”. Közelebbi cím, aláírás nincs. Felesleges is. Aki ilyen leveleket bocsát útjára, az jobb, ha valóban a névtelenség homályába burkolózik, mint ama bizonyos Tollas Tibor ellenes Fekete Könyv szerzője, kinek neve a bíróságon sem derült ki s csupán Benkő dr. vallotta, hogy az ismeretlen szerzőknek engedte át postafiókját. Merő jószívűségből. Valami ilyszerű jószívűség lehet ismét a szőnyegen, mert a sárgaszínű akcióakcióakció (10-szer egymásután egybeírva) befejezésű levelet ezúttal is a müncheni 141-es számú postafiókból küldték széjjel. Szerte a világba. De akcióakcióakció ide, akció oda (ezúttal is 10-szer) olvassuk csak el, miket is ír a Koordinációs Bizottság. Íme: * Mi, a szocialista gondolkodású magyarok munkaközössége, akik magunkat a hazánkon kívül élő szocialista oppozíciónak tekintjük, bjelovári konferenciánk keretében elhatároztuk, hogy a politikai helyzet szigorú elemzése után és ennek tudatában a következő emlékiratot óhajtjuk nyilvánosságra bocsátani. * A szocializmus ugyanis magában foglalja a demokráciát. Csupán demokrácia vagy csupán szocializmus eltorzulásokhoz vezet, ha a fejlődésben a kettő nem párhuzamosan valósul meg. Ez a felismerésünk kényszerít nézeteink hazánkon kívül való képviselésére. Nem látunk azonban lehetőséget arra, hogy a külföldön élő magyarság másik két nagy csoportjával együttműködjünk. Másrész gondolunk azokra a fasisztoid csoportosulásokra és az ezeket manipuláló elemekre, akik kihasználva a fent említett rétegek politikai érdektelenségét és kihasználva az 1956-ból eredő konjunktúrát, a szervezeti életben a külföldi magyarokról egy olyan képet nyújtanak, amely Magyarország problémáinak megoldását a történelem szemétdombjáról felélesztett berendezésben látja. * * Az emigrációs kommunikációs eszközök tekintetében, itt gondolunk különböző emigrációs újságokra, meg kell állapítanunk, hogy ezek olvasóikat, a közvéleményt próbálják manipulálni és az előbb említett fasisztoid szervezetek támogatói és résztvevői. Ezeknek sikerült az 1956-os konjunktúrából adódó anyagi juttatásokat saját zavaros politikai elképzeléseik propagálására át funkcionálni. * A diákmozgalmak terén leszögezzük, hogy a közelmúltig a diákmozgalmakat különböző állami szervek, az establishment a szubvencionálás útján kezükben tartották és ellenőrizték. Amióta a diákmozgalmak politikailag függetlenekké váltak, kiléptek a nevezett szervek ellenőrzése alól, azóta a világ minden táján a nemzetközi reakció zsoldosait könyörtelenséggel a diákok ellen beveti. Az establishment a diákok ellen mobilizálta az emberekben fennálló antientellektuel magatartást, hajlamot is. Kifejezzük szolidaritásunkat a világ minden haladó diákmozgalma mellett. A magyarországi materializmus új renaissance új aranyborjú körültáncolásaként megakadályozza a szocialista öntudat fejlődését és oka az említett provincializmusnak. Ehhez hozzájárul a politikai participáció lehetőségének hiánya, hiszen a politikai participáció lehetőségét tekintjük a demokratikus szocializmus legmagasabb fokának. Legfontosabb célnak tekintjük Magyarországgal a kapcsolat fenntartását. Véleményünk, hogy visszatérésünket Magyarországra az gátolja meg, hogy politikai elképzeléseinket a jelenlegi helyzetben nyílt vitára nem bocsáthatjuk anélkül, hogy ez azonnal ne váltana ki az establishment részéről súlyos retorziót. * Eddig a szöveg. Az értelmetlenül és nagyképűen használt idegen szavak áradatától eltekintve az egész Nyilatkozat a kendőzött szélsőbaloldal hangja. A magyar történelem szemétdombjáról ma már otthon sem beszélnek. Még a legdogmatikusabb kommunista klubokban sem. 1956 megmutatta, hogy a magyar múltról, mint „szemétdombról” beszélni — igen veszedelmes következményekkel járhat. Ez a kifejezés ma már kizárólag a demokráciák ellen ágáló, de annak palástja alatt lapuló névtelen röpiratok szerzőinek a privilégiuma. És mit ért a 141-es müncheni postafiók a haladó diákmozgalmak alatt ? A bírói emelvényeket lerondító, ablaküveget romboló, istentiszteleteket ocsmány szavakkal megzavaró akciókat ? A legfeltűnőbb azonban a mozgalom fő célja, — a Magyarországgal való kapcsolat fenntartása — amelyet viszont nem részletez. Mert kapcsolata minden emigránsnak megvan az óhazával. Kinek így — kinek úgy. Van, aki kapcsolatot tart otthon maradt rokonaival ,barátjaival — és van, aki kapcsolatot tart bizonyos állami szervezetekkel. Például az AVOval, a belügyminisztériummal, de nem éppen minden cél nélküli egyes magyar követségekre való besomfordálás sem — a hátsó kiskapun, sis itt a nagy különbség a hazai kapcsolatok között. * De ki a birtokosa a müncheni 141-es számú postafióknak ? * Akció, akció, akció — nagyon piros az akció ... A SZERKESZTŐ KÖSZÖNETE A Híd főszerkesztője ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik — akár névvel, akár névtelenül — informálás céljából értékes lapokat, vagy lapszemelvényeket küldenek címére, piros ceruzával aláhúzva a figyelemreméltó írásokat. Ha nem is az egész cikket, vagy írást, de annak egyes részeit már igen sok esetben felhasználtuk, amiért ismételten hálás köszönet azoknak, akik olvasás közben sem feledkeznek meg a Hídfőről. 5. oldal Szerény kérelem a Hídfő levelezőihez A Hídfő kiadóhivatala és szerkesztősége kéri a Hídfő olvasóit, hogy amennyiben levelet intéznek hozzánk, úgy mellékeljenek egy nemzetközi postakupont, a válaszbélyeg számára. Levelezésünk ugyanis évről évre nő és a postaköltség amúgy is tetemes áldozatot követel a laptól. Reméljük, hogy kérésünket megértik levélíróink és nem veszik azt rossz néven. Egyébként — mint azt már a múltban is megírtuk — ha valaki nem mellékel válaszbélyeget — akkor is válaszolunk levelére. A Hídfő kiadója és szerkesztője