Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)

1969-03-10 / 540. szám

1969 március 10. HÍDFŐ akcióakcióakcióakcóakció de kié a titokzatos müncheni 141-es számú postafiók??? Levelet hozott a posta. Nem ép­pen a nótabeli öregbetűs levelet, hanem sárga papíron irtat, csapni­való magyarsággal és sok egyéb gyanús csapnivalósággal szerkesz­tettek A háromoldalas körlevél —­­vagy inkább nyilatkozat — aláírója az eddig nem hallott „Európai Szo­cialista Diákkonferencia Koordiná­ciós Bizottsága”. Közelebbi cím, aláírás nincs. Felesleges is. Aki ilyen leveleket bocsát útjára, az jobb, ha valóban a névtelenség ho­mályába burkolózik, mint ama bi­zonyos Tollas Tibor ellenes Fekete Könyv szerzője, kinek neve a bí­róságon sem derült ki s csupán Benkő dr. vallotta, hogy az isme­retlen szerzőknek engedte át posta­fiókját. Merő jószívűségből. Vala­mi ilyszerű jószívűség lehet ismét a szőnyegen, mert a sárgaszínű akcióakcióakció (10-szer egymás­után egybeírva) befejezésű levelet ezúttal is a müncheni 141-es számú postafiókból küldték széjjel. Szerte a világba. De akcióakcióakció ide, akció oda (ezúttal is 10-szer) olvas­suk csak el, miket is ír a Koordi­nációs Bizottság. Íme: * Mi, a szocialista gondolkodású magyarok munkaközössége, akik magunkat a hazánkon kívül élő szocialista oppozíciónak tekintjük, bjelovári konferenciánk keretében elhatároztuk, hogy a politikai hely­zet szigorú elemzése után és ennek tudatában a következő emlékiratot óhajtjuk nyilvánosságra bocsátani. * A szocializmus ugyanis magában foglalja a demokráciát. Csupán de­mokrácia vagy csupán szocializmus eltorzulásokhoz vezet, ha a fejlő­désben a kettő nem párhuzamosan valósul meg. Ez a felismerésünk kényszerít nézeteink hazánkon kí­vül való képviselésére. Nem látunk azonban lehetőséget arra, hogy a külföldön élő magyarság másik két nagy csoportjával együttműködjünk.­ ­ Másrész gondolunk azokra a fa­­sisztoid csoportosulásokra és az ezeket manipuláló elemekre, akik kihasználva a fent említett rétegek politikai érdektelenségét és kihasz­nálva az 1956-ból eredő konjunk­túrát, a szervezeti életben a kül­földi magyarokról egy olyan képet nyújtanak, amely Magyarország problémáinak megoldását a tör­ténelem szemétdombjáról felélesz­tett berendezésben látja. * * Az emigrációs kommunikációs eszközök tekintetében, itt gondo­lunk különböző emigrációs újsá­gokra, meg kell állapítanunk, hogy ezek olvasóikat, a közvéleményt próbálják manipulálni és az előbb említett fasisztoid szervezetek tá­mogatói és résztvevői. Ezeknek si­került az 1956-os konjunktúrából adódó anyagi juttatásokat saját za­varos politikai elképzeléseik propa­gálására át funkcionálni. * A diákmozgalmak terén leszögez­zük, hogy a közelmúltig a diákmoz­galmakat különböző állami szervek, az establishment a szubvencionálás útján kezükben tartották és ellen­őrizték. Amióta a diákmozgalmak politikailag függetlenekké váltak, kiléptek a nevezett szervek ellenőr­zése alól, azóta a világ minden tá­ján a nemzetközi reakció zsoldo­sait könyörtelenséggel a diákok el­len beveti. Az establishment a diákok ellen mobilizálta az emberekben fennálló antientellektuel magatartást, hajla­mot is. Kifejezzük szolidaritásunkat a világ minden haladó diákmoz­galma mellett. A magyarországi materializmus új renaissance új aranyborjú körül­­táncolásaként megakadályozza a szocialista öntudat fejlődését és oka az említett provincializmusnak. Eh­hez hozzájárul a politikai partici­­páció lehetőségének hiánya, hiszen a politikai participáció lehetőségét tekintjük a demokratikus szocializ­mus legmagasabb fokának. Legfontosabb célnak tekintjük Magyarországgal a kapcsolat fenn­tartását. Véleményünk, hogy vissza­térésünket Magyarországra az gá­tolja meg, hogy politikai elképze­léseinket a jelenlegi helyzetben nyílt vitára nem bocsáthatjuk anél­kül, hogy ez azonnal ne váltana ki az establishment részéről súlyos retorziót. * Eddig a szöveg. Az értelmetlenül és nagyképűen használt idegen sza­vak áradatától eltekintve az egész Nyilatkozat a kendőzött szélsőbal­oldal hangja. A magyar történelem szemétdombjáról­­ ma már otthon sem beszélnek. Még a legdogmati­­kusabb kommunista klubokban sem. 1956 megmutatta, hogy a magyar múltról, mint „szemétdombról” be­szélni — igen veszedelmes követ­kezményekkel járhat. Ez a kifeje­zés ma már kizárólag a demokrá­ciák ellen ágáló, de annak palástja alatt lapuló névtelen röpiratok szer­zőinek a privilégiuma. És mit ért a 141-es müncheni postafiók a ha­ladó diákmozgalmak alatt ? A bí­rói emelvényeket lerondító, ablak­üveget romboló, istentiszteleteket ocsmány szavakkal megzavaró ak­ciókat ? A legfeltűnőbb azonban a mozgalom fő célja, — a Magyaror­szággal való kapcsolat fenntartá­sa — amelyet viszont nem részle­tez. Mert kapcsolata minden emig­ránsnak megvan az óhazával. Kinek így — kinek úgy. Van, aki kapcso­latot tart otthon maradt rokonai­val ,barátjaival — és van, aki kap­csolatot tart bizonyos állami szer­vezetekkel. Például az AVOval, a belügyminisztériummal, de nem ép­pen minden cél nélküli egyes ma­gyar követségekre való besomfor­­dálás sem — a hátsó kiskapun, sis itt a nagy különbség a hazai kap­csolatok között. * De ki a birtokosa a müncheni 141-es számú postafióknak ? * Akció, akció, akció —­ nagyon piros az akció ... A SZERKESZTŐ KÖSZÖNETE A Híd fő­szerkesztője ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik — akár névvel, akár névtelenül — in­formálás céljából értékes lapokat, vagy lapszemelvényeket küldenek címére, piros ceruzával aláhúzva a figyelemreméltó írásokat. Ha nem is az egész cikket, vagy írást, de annak egyes részeit már igen sok esetben felhasználtuk, amiért is­mételten hálás köszönet azoknak, akik olvasás közben sem feledkez­nek meg a Hídfőről. 5. oldal Szerény kérelem a Hídfő levelezőihez A Hídfő kiadóhivatala és szerkesztősége kéri a Hídfő olvasóit, hogy amennyiben levelet intéznek hozzánk, úgy mellékeljenek egy nemzetközi postakupont, a válaszbélyeg számára. Levelezésünk ugyanis évről évre nő és a postaköltség amúgy is tetemes áldozatot követel a laptól. Reméljük, hogy kérésünket megértik levélíróink és nem veszik azt rossz néven. Egyébként — mint azt már a múlt­ban is megírtuk — ha valaki nem mellékel válaszbélyeget — akkor is válaszolunk levelére. A Hídfő kiadója és szerkesztője

Next