Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)

1971-02-25 / 587. szám

1971 február 25. HÍDFŐ 3. oldal Hiteles beszámoló a lengyelországi felkelésről , amit hamar elfelejtett a világ 1956 október 23. Magyar felkelés: még megrázta a világot 1968 augusztus 20. Prága: kissé felháborodott a világ 1970 december 14. Danzig: éppenhogy megemlítették A Vasfüggöny mögött asszonyokra és munkásokra leadott sortűzzel ismét megvédték a békét. Ezúttal Lengyelország volt a soron. A világsajtó pár napig írt róla, azután úgy elhallgatott, mintha mi sem történt volna Észak-Lengyelország kikötővárosaiban. Igaz, voltak azokban a napokban fontosabb dolgok is, amelyek előbbrevalóaknak bizonyultak, mint a lengyelországi események. Így például abban az időben ítélték halálra leningrádban a hét repülőgéptolvajt, s az elítéltek közül kettő zsidó volt. Igaz, ugyan, hogy csak tervezték a repülőgép ellopását, de hát a szovjet törvények szigorúak. Csak azokat lepte meg az ítélet — akik nincsenek még tisztában a szovjet judikatúrával.. Nem először hoztak a szovjet bíróságok olyan szigorú ítéletet, mint a mostani, de akkor nem háborgott úgy a világsajtó, mint a Leningrádban elítélt két zsidó szovjet polgárért. Államfők, sőt maga a Vatikán is közbenjárt az ítélet enyhítése végett, ami hála Istennek be is következett. Azután ezzel egyidőben ítélték halálra a rendőrgyilkos baszk forradalmárokat is Burgosban. Itt ugyancsak hatalmas „humanista“ megmozdulás volt észlelhető széles e világon. A pápától kezdve a berlini hippikig, mindenki háborgott és tiltakozott. Világszerte beverték a spanyol követségek ablakait, mert hát ugyebár nem is a Szovjetunió, hanem Spanyolország és Görögország, no meg Portugália a szabadság és az európai biztonság igazi ellenségei és ők fenyegetik csőddel a nyugati kultúrát és civilizációt. És ha már olyan szorgalmas korban élünk, akkor a tiltakozások, felvonulások a veszély erejéhez mérten sorakoznak egymásután. Ezért tehát érthető, hogy olyan „apróság“, mint a lengyelországi felkelés, csak a napihírek rovatában kaphat helyet. Pápai meg egyéb magas helyről jövő tiltakozásoknak itten igazán nincsen helye olyan óriási méretű veszély mellett, mint a leningrádi, no meg a burgosi halálos ítéletek. A lengyelországi eseményekről csak nagyon szórványos hírek érkeztek az egyébként igen szemfüles világlapokhoz. Legalább is a lapokban közölt nyúlfarknyi hírek ezt bizonyították. Azt is mondhatjuk, hogy már unja a világ az örökös forradalmakat és nyugalmat áhítoz. Hát igen! A magyar forradalom még csak megrázta a világot és akkor is bőven kommentálta azt, ha nem is tett semmit a szovjet tankok asszonyokat és gyermekeket eltipró szocialista humanizmus ellen. A prágai tavasz eltiprása már nem jelentett különösebb eseményt. Pár hétig foglalkoztak az üggyel, de azután az egész szovjet bevonulást ad acta tették a jövő történetírói számára. A lengyelországi eseményeknél talán már ásítoztak is a leningrádi ítélethirdetés után elkövetett nagy ordítozás miatt. Lengyelországnál már nem futotta a szuszból. A nyugati man of the street pedig azzal a tudattal hajtja álomra fejét, hogy csak amolyan gyerekes csínytevés volt az egész danzigi és stettini felkelés. Elvégre ő csak azon háborodik fel, amit a salzbergeri és egyéb hasonszőrű sajtó elébe tálal s méltónak tart a felháborodásra, mint például a leningrádi két zsidó halálos ítéletét. No, de lássuk mi is történt tulajdonképpen a lengyel síkságon 1970 decemberében. A szemtanú megszólal és mesél Egy véletlenül épp Danzigban tartózkodó francia újságíró az alábbiakban számolt be az eseményekről. Egyelőre csak a Hídfőn keresztül, mert a nagy nyugati sajtó az ottani eseményekről szóló tudósítását „unalmasnak“ minősítette. Mi nem. Tehát beszéljen maga a szemtanú. 1970 december 14-én a varsói rádió kellő szocialista jelentéssel közölte az új élelmiszerárakat. Az új árak kb. 35—40 százalékkal lettek magasabbak, mint a régiek voltak. Az új árakra való tekintettel az összes élelmiszerboltokat bezárták A golingeni kikötőben két hatalmas lengyel tengerjáró hajó állott. A Jednoscz Robotnicza és a Ludwik Warynski. A hajók part felé néző oldalán vörös transzparenseken már messziről láthatóan ott a felírás: „Lengyelország élelmiszer adománya a Vietnámban harcoló elvtársak számára“. Dél felé a berakodó munkások értesültek az új élelmiszerárakról, mire beszüntették a berakást , majd amit beraktak elkezdték kirakni és szétosztogatni a parton álldogáló asszonyok között. Némi meglepetést keltett, amikor az egyik „liszt“ feliratú ládából géppisztolyok és kézigránátok kerültek elő liszt helyett. Közben riadóautókon megérkeztek Gomulka rendőrei is, akiket a tömeg kőzáporral fogadott. Az egyik rendőr valahogyan felmászott egy berakodó darura, mire a darukezelő munkás a tenger felé fordította a darut és a rendőr a jeges vízbe zuhant. A felháborodott tömeg még azt sem engedte meg, hogy rendőrtársai kimentsék. így harcol egy népi demokrácia a népért A kora délutáni órákban újabb rendőrcsapatok érkeztek, melyeket már sebtiben emelt barrikádokot vártak a kikötő munkásai. Eltorlaszolták a kikötő felé vezető utakat és a rendőrség a kikötőmunkások és a városból kiözönlő tömeg harapófogójába került. Az egyik orosz hajóról pár szovjet matróz sietett a rendőrök segítségére, de a tömeg elfogta és agyonverte őket. Délután három órakor hat Gomulka-rendőr holtteste lógott a kikötő berakodó hídján . . . Pár tucat rendőrt és milicistát a tömeg hűtőházakba zárt, vagy meztelenre vetkőztette őket és úgy zavarták vissza a városba. Mikor már teljes volt a rendőrök csődje, akkor a golingeni rendőrfőnök katonai segítséget kért, de azt a választ kapta, hogy „ha fel akarja fegyverezni a tömeget, akkor csak küldjenek katonaságot a tüntetők ellen“. A késő délutáni órákban már Zapottban és Danzigban is hasonló volt a helyzet. Stolpban felgyújtották a kommunista párt székházát, kiengedték a politikai foglyokat és feldúlták a szakszervezeti szövetség irodáit. Az ottani felkelésnek mintegy 26 halottja volt. Stettinben lerángatták a vörös lobogókat és megszállták a rendőrség épületét, miközben kórusban kiabálták: Halál a kommunizmusra — halál Gomulkára A történelmi nevezetességű danzigi postapalotán három napig lengett a felkelők transzparense. Pokolba a vörös diktatúrával Elbingben a felkelők ellen kivezényelt katonaság csatlakozott a tömeghez és felrobbantották az orosz tengeralattjárók számára épült betonbunkert. Két nap múlva a kormány a legmegbízhatóbb csapatokat küldte a felkelők kezében levő rá-