Hídfő, 1972 (25. évfolyam, 608-631. szám)
1972-01-10 / 608. szám
Dr. Bokor Pál Chiao Kuan-hua A Magyar Szent Korona nem politikai egyezkedés tárgya Mi történik Horvátországban ? Szabadlábra helyezték Dr. Pákh Tibort Magyar tükör Történik Magyarországon Szeleczky Zita Torontóban Szomorú statisztika A Cserkész Szövetség iskolatábora 608. SZÁM XXV. ÉVFOLYAM LONDON, 1972 JANUÁR 10 A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP HUNGARIAN WEEK A TARTALOMRÓL DR. RATTKAY R. KÁLMÁN: A sajtó íratlan szabályai szerint az év végén vagy az új esztendő küszöbén illendő számvetést csinálni: eredményes évet hagyunk-e magunk mögött? és minő tervekkel, programmal indulunk az új esztendőnek ? Régi emigrációs lapokat forgatok, köztük fölütöm a Katolikus Magyarok Vasárnapja (USA) közel tíz évvel ezelőtti számát, ebben megilletődve olvasom az azóta az emigrációnak örökre búcsút mondott írótársunk, Grátzer Antal vezércikkét és abban az alábbi sorokat: „Teremtsük meg a magyarság külföldi érdekképviseletét, alakítsuk meg a magyar emigrációs parlamentet, válasszunk vezért, a magyar egység mindenekelőtt alapján. Össze kell fogni a magyar erőket. Fizessünk fejpénzt a megalakítandó emigrációs magyar adóhivatalnak stb. Tiszteletben álló magyarok gondolatai és tervei ezek, akik úgy érzik és látják, hogy már elérkezett az ideje annak, amikor még lehetne és kellene tenni valamit a magyarságért és Magyarország jövőjéért.“ Ha van visszanézés a túlvilágról, Toni barátunk és sorstársunk ma nem láthat mást és többet, ha szétnéz vezértelen, politikai akciózásban kifáradt emigrációnkból, mint amit mi ma látunk: teljes eredménytelenséget! Nincs itt magyar egység, nincs emigrációs parlament és nincs vezér, aki a széthulló erőinket ma összefogná. Legyünk őszinték: a kezdeményezések nem hiányoztak az elmúlt években, — 25 év elég idő volt ehhez. Nem hiányoztak a messzebblátók, a fajtájukért aggódó, politikailag kiművelt fők sem, akik — mint Grátzer Antal — már évtized előtt is tisztán látták, mik a teendők? Tucatszám volt kezdeményezés az áhított „egység“ létrehozására: volt pár éve nekilendült „Becsületadó-akció“, és volt itt Európában „Szabad Magyar Parlament“ nevű akció is, amely csak megszületett, de elhalálozott, mielőtt járni megtanult volna. És volt itt százféle mozgalom, szövetkezés, bizottság, sőt „világszövetség“ is: utóbbiból csak annyi az igaz, hogy az égvilágon senki utóbbiakról nem tud. A tisztes múltra tekintő „Amerikai Magyar Szövetség“ tevékeny, gyakran hallatja is a szavát, de ez alapszabályai értelmében csak az USA-ban élő magyarságot képviselheti és nem az emigrációt! Van „Felszabadítási Bizottságunk“, amelynek létezéséről se Párizs, se London, se Washington nem tudnak; áldásos a Cserkészszövetség munkája is, de kihalófélben az elöregedés természettörvénye folytán az első és második világháború katonáinak szervezete, az MHBK. Ez a sorsa az emigrációban újraszervezkedett Vitézi Széknek is. És hogy ne vádolhassanak borúlátással, mint pozitívumot meg kell említennünk a két év előtt létesült és Eckhardt Tibor senior politikusunk vezetése alatt álló „Közös Magyar Külügyi Bizottságot“, székhelye Washington. És éppen ez a baj! Két tényező akadályozza ezt a Bizottságot abban, hogy politikai síkon bármi eredményt belátható időn belül elérhessen. Először a jelek szerint anyagiak hiányában nincs központi irodája, titkársággal, informatív sajtószolgálattal stb. — tehát mindazzal, ami az eredményes politikai agitációhoz annyira szükséges, mint az élethez a lélegzetvétel. És a második akadály: Washingtonban, — a mai világpolitikai helyzetben — semmit a magyar jövő érdekében tenni nem lehet. Éppen előző számunkban, kapcsolatban a Mindszenty üggyel és a Szentkorona kiadatásával kapcsolatos cikkünkben indokoltuk meg ezt. Az érvek ismétlése helyett csak ennyit: amíg az USA és a Szovjet minden fontos politikai elhatározását az egymás kölcsönös sakkban tartását jelentő „atom-pat“ határozza meg, addig Washington se Varsó, se Prága, se Budapest stb. felszabadítása érdekében egyetlen lépést nem tehet: a Jaltában Roosevelt által bűnösen meghúzott keleteurópai halálvonalat Nixon sem lépheti át ma és nem fogják átléphetni a jövőben azok, akik utódai lesznek az elnöki székben. Mint annyiszor írtuk az utolsó években: magyar jövőt szolgáló politikát csak itt, Európában, folytathatna emigrációnk, ha erre meglenne az anyagi bázisa, a politikai felkészültsége és rutinja, ha lennének kapcsolatai a nyugateurópai vezető — százezres vagy milliós példányszámú — sajtóorgánumokhoz és ha ki tudná építeni kapcsolatait a strasszburgi Európa Parlamenthez, a Nyugateurópai Unióhoz s ha az angol-francia-német-olasz kormányok sajtóreferensei felé szálakat tudna kiépíteni stb. Tehát mindazok az előfeltételek, amelyek nélkül további tíz évig álmodozhatunk Grátzer Tóni sorstársunk javaslatairól és vigasztalhatnánk önmagunkat és egymást azzal, hogy majd talán az utána következő tíz évben ... Nincsenek tíz plusz tíz évek számunkra! Példátlan gyorsiramú a fejlődés,szinte párhuzam 1972: nehéz év küszöbén