Hídfő, 1974 (27. évfolyam, 656-679. szám)

1974-01-01 / 656-657. szám

Brüsszeli újság cikke a Szent Koronáról Zárt tárgyaláson folyt le az első magyar irodalmi per Szégyenteljes írás a nagy erdélyi íróról, Kós Károlyról Ideológiai és pénzügyi zűrzavar a Szabad Európa Rádiónál Felújult a nagy per Dr. Liszka Nándor két levele Levél a Honfitársnak Százesztendős jövendőmondó Pillanatfelvétel 656—657. SZÁM XXVII. ÉVFOLYAM LONDON, 1974 JANUÁR HÓ A TARTALOMBÓL Mindszenty József levele az emigrációhoz (Mint ismeretes Mindszenty József herceg­prímás a múlt esztendő végén meglátogatta az USA­­Ъап és Kanadában élő magyarokat. Onnan visszatérve, bécsi magányából alábbi üdvözletét küldötte azoknak akik nagy, nagy szeretettel vették őt körül ott-tartózkodása alatt. A nagy Prímás levele azon­ban nemcsak az amerikai, kanadai , hanem az egész világ magyarságához is szól, s ezért azt teljes teljes egészében közöljük.) Kedves Magyarok Kanadában és Amerikában! Miután a benyomások, ha nem is halványultak, de tisztulva csendesedtek bennünk, tárgyilagosabban tudunk visszapillantani kanadai és amerikai látoga­tásom ünnepnapjaira. Nem személyi érdek, hanem a közös ügy hozott bennünket össze: a teendő közös ügy és nem az úgynevezett elveszett ügyek fölötti bánkódás, siránkozás. Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket. Túlságosan és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nemzeti folytonosságba beágyazott keresztény hitre. E beágyazottság azon­ban csak támasz lehetett, de nem volt sem maga a hit, sem annak záloga. Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra, meg újra meg kell küzdenie a hitéért, úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Nem szabad elereszteni az alkal­makat, a lehetőségeket még halálos fáradtság miatt se, mindaddig, míg Isten meg nem áld bennünket. Ez az Isten akarata. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt hagyományok, a valamikori nagy­ságok tudója, vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója, egyé­nekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetet­lennek látszótól, Isten azonban az egyének és nem­zetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó hol­napba rejtette el: nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. Százados, tragikus és hősies küzdelmekben ha­zát vesztettünk, majdnem csak talpalatnyi földünk maradt. Okait tudjuk. — Többszázados törökdúlás ment át rajtunk és a nemzet testén hordta súlyos következményeit: az elernyedtséget, a betelepülése­ket. 1849-ben saját dinasztiánk tiport el bennünket orosz csizmával. A végzetes Trianont követte a még végzetesebb kiszolgáltatásunk Jaltában és 1956-ban a nemzetgyilkos kommunista rendszernek. Ebbe a minket perzselő tűzvészbe persze mi ma­gunk is beledobtuk száraz és mindig újrameggyúj­­tott gerendáinkat, hitetlenségünket Istennel, szósze­gésünket és árulásainkat egymással szemben, ká­romkodásainkat, közéleti könnyelműségünket és leg­utóbb azt, hogy népünk kényelemszeretetből segéd­kezet nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. 1956 és 1971 között pártsegédlettel hárommillió és százötvenezer magyart gyilkoltak le anyaméhben. Ez a Csonkaország lakosságának egy­­harmada és ki tudja, egyedül a jó Isten, talán még el sem értünk a vészkijárathoz. Mégis, mielőtt szemeim megtörnének, nem em­ber, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mon­datják velem és ezt szeretném minden magyar pár­nája alá tenni, legyen bárhol széles e világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig, a a megmaradt kevésből újra kell építenünk a Hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Ez a végrendeletem azoknak, akikkel találkoz­tam, akik hallottak rólam, vagy akik elkerültek. Tegyük félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást. Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk ke­resztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek, Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában, ha mindennapira sehogy sincs lehetőség, krisztusi hitet magyar nyel­ven, magyar öntudatot. Fiatalságunk lelkében te­gyük izzóvá a magyar ígéret földjének megszerzését. Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban. Tanuljuk meg és használjuk idegen népek gaz­dag tapasztalatát és fordítsuk ezt a nagy célra. Csak az a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a szenvedés hosszantartósága mindig

Next