Hídfő, 1974 (27. évfolyam, 656-679. szám)
1974-01-01 / 656-657. szám
Brüsszeli újság cikke a Szent Koronáról Zárt tárgyaláson folyt le az első magyar irodalmi per Szégyenteljes írás a nagy erdélyi íróról, Kós Károlyról Ideológiai és pénzügyi zűrzavar a Szabad Európa Rádiónál Felújult a nagy per Dr. Liszka Nándor két levele Levél a Honfitársnak Százesztendős jövendőmondó Pillanatfelvétel 656—657. SZÁM XXVII. ÉVFOLYAM LONDON, 1974 JANUÁR HÓ A TARTALOMBÓL Mindszenty József levele az emigrációhoz (Mint ismeretes Mindszenty József hercegprímás a múlt esztendő végén meglátogatta az USAЪап és Kanadában élő magyarokat. Onnan visszatérve, bécsi magányából alábbi üdvözletét küldötte azoknak akik nagy, nagy szeretettel vették őt körül ott-tartózkodása alatt. A nagy Prímás levele azonban nemcsak az amerikai, kanadai , hanem az egész világ magyarságához is szól, s ezért azt teljes teljes egészében közöljük.) Kedves Magyarok Kanadában és Amerikában! Miután a benyomások, ha nem is halványultak, de tisztulva csendesedtek bennünk, tárgyilagosabban tudunk visszapillantani kanadai és amerikai látogatásom ünnepnapjaira. Nem személyi érdek, hanem a közös ügy hozott bennünket össze: a teendő közös ügy és nem az úgynevezett elveszett ügyek fölötti bánkódás, siránkozás. Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket. Túlságosan és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nemzeti folytonosságba beágyazott keresztény hitre. E beágyazottság azonban csak támasz lehetett, de nem volt sem maga a hit, sem annak záloga. Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra, meg újra meg kell küzdenie a hitéért, úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Nem szabad elereszteni az alkalmakat, a lehetőségeket még halálos fáradtság miatt se, mindaddig, míg Isten meg nem áld bennünket. Ez az Isten akarata. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt hagyományok, a valamikori nagyságok tudója, vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója, egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el: nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. Százados, tragikus és hősies küzdelmekben hazát vesztettünk, majdnem csak talpalatnyi földünk maradt. Okait tudjuk. — Többszázados törökdúlás ment át rajtunk és a nemzet testén hordta súlyos következményeit: az elernyedtséget, a betelepüléseket. 1849-ben saját dinasztiánk tiport el bennünket orosz csizmával. A végzetes Trianont követte a még végzetesebb kiszolgáltatásunk Jaltában és 1956-ban a nemzetgyilkos kommunista rendszernek. Ebbe a minket perzselő tűzvészbe persze mi magunk is beledobtuk száraz és mindig újrameggyújtott gerendáinkat, hitetlenségünket Istennel, szószegésünket és árulásainkat egymással szemben, káromkodásainkat, közéleti könnyelműségünket és legutóbb azt, hogy népünk kényelemszeretetből segédkezet nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. 1956 és 1971 között pártsegédlettel hárommillió és százötvenezer magyart gyilkoltak le anyaméhben. Ez a Csonkaország lakosságának egyharmada és ki tudja, egyedül a jó Isten, talán még el sem értünk a vészkijárathoz. Mégis, mielőtt szemeim megtörnének, nem ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem és ezt szeretném minden magyar párnája alá tenni, legyen bárhol széles e világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig, a a megmaradt kevésből újra kell építenünk a Hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Ez a végrendeletem azoknak, akikkel találkoztam, akik hallottak rólam, vagy akik elkerültek. Tegyük félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást. Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek, Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában, ha mindennapira sehogy sincs lehetőség, krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot. Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar ígéret földjének megszerzését. Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban. Tanuljuk meg és használjuk idegen népek gazdag tapasztalatát és fordítsuk ezt a nagy célra. Csak az a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a szenvedés hosszantartósága mindig