Hídfő, 1976 (29. évfolyam, 704-727. szám)
1976-01-01 / 704-705. szám
A TARTALOMBÓL Nyisztor Zoltán: Tollheggyel Beszámoló az izraeli mezőgazdaságról Apróságok az USA-ból Szegény asszony 100 márkája Berend rabbi esete a múltjával SS-tiszt fia — rabbi Izraelben Furcsaságok innen-onnan Lapszemle Magyar értékek — magyar érdekességek Az ember és az író Van-e jobb és baloldal emigrációs irodalmunkban ? Százesztendős jövendőmondó 704—705. SZÁM XXIX. ÉVFOLYAM LONDON, 1976 JANUÁR Hó Oláh György: Megint kaptam egy írást, mely egy új „magyar vallás“ megalapítását követeli. Hozzá nem is a szokott emigráns házi sokszorítás, hanem fényes papíron kinyomott folyóirat színes fedéllel. Jézusnak mint „turáninak“ ugyan megkegyelmez a vadonatúj ősvallás nevében. Nem így Szent Istvánnak, Mindszenty bíborosnak sem. István király áruló német bérenc, ki az Ős Keletről jött tisztára turáni magyarságot végzetes tévútra vezette. A zalaegerszegi apátból lett bíboros pedig ezt a szentistváni tévutat makacsul, belátás nélkül követte. Mindég nagy meghatottság fog el, ha derék művelt honfitársak, kiket a hazátlanság mindenből kisemmizett és képzettségüknél sokkal alacsonyabb foglalkozásokból kell tengődniök, idekünn idősebb korukban nekiállnak, hogy ragyogó köntösbe öltöztessék a magyar őstörténetet. Kimutassák a magyar fajta és magyar nyelv a legősibb és legkülönb a világon. Nekem mint régi hivatásbeli közírónak idekünn is, sajnos, tartani kell magamat ahoz, amit századunk tán legnagyobb magyar nyelvtudósa Gombócz Zoltán mondott nekünk egyszer. Ő mondta: aki komolyan akar foglalkozni nyelvi vonatkozásban bármely őstörténettel, annak a manapság használt három világnyelven kívül okvetlen ismernie kell a latint, görgőt, hébert és legalább egy nagyon régi keleti nyelvet. Én sajnos, angolul csak nagyon keveset tudok, latinul csak annyit, amenyit egy magyar papi gimnázium jelesérettjétől az első háború előtt megkívántak. A görögből már az első félév végén átléptem a görögpótlóra, mert a képzőművészet jobban érdekelt. Csak annyi héber szót ismerek, amennyi a gyerekkoromban hallott felvidéki jiddishből nagyon kirítt. Keleti nyelvekről pedig fogalmam sincs. Szóval sosem éreztem magam feljogosítva idekünn sem, hogy nyelvek őstörténeti vitáihoz hozzászóljak. Meghagyom azoknak az én kedves régi barátaimnak és sorstársaknak, akiknek ez lelki kielégülés, sőt kárpótlás ősrégi fajtánk megalázásokkal tele, kisemmizett sorsáért és a régi közíró felelősége se terheli őket. De ebben a hozzámküldött mélynyomású díszes folyóiratban a nyelvészeti kinyilatkozatásokon túl, valami olyasmi is tombol, amit mellett olyan dilettáns valakinek mint én, sem lehet szó nélkül elmenni. Nem én mondom először, régi közhely már feltenni a kérdést: Várjon olvashatnánk e ma Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady, Kosztolányi, csodaszép magyar nyelven költményeket, hallgathatnánk-e a Rákóczi induló fergeteges dallamát, Liszt Magyar Rapszódiáját, Kodály-muzsikát, ha a keresztény Árpádok nem terelnek be bennünket a latin betűkkel író, Evangéliumokat olvasó házakat építő letelepült nyugati keresztény népcsalád kötelékébe? Hol vannak a hunok, avarok, besenyők, kunkánok, kabarok, jazig-jászok, alánok, kazárok? Legalább két tucat ugyanolyan lovasnomád törzskötelék mint mi, kik Attila hódításaitól Dzsingisz kánig keletről törtek rá Európára. Hol vannak a gepidák, géták, longobardok, vandálok és Atilla sok más lovas vagy gyalogos segédnépe? Legalább négy-ötről biztosan tudjuk a több tucat közül, hogy ugyanolyan, nagy harci kötelék volt mint mi, mikor a szarmata síkságról a Kárpátok, Visztula vagy Alduna felé száguldtak, ugyanolyan félelmet is ébresztettek Európában. Mégis a bolgárok kivételével úgy eltűntek a történelem színpadáról mint vihar Után a puszta fölött gomolygó felhők. Nyelvükből alig maradt meg valami a tudósok számára, szokásaikat temetkezésből kiásott fém meg csontdarabokból kell kiókumlálni. A bolgárok is elvesztették ősi nyelvüket. Pedig e hozzánk hasonlóan az európai térségbe nyomult népek túlnyomó része sosem adta fel ősvallását. Nem vetette alá magát a kereszténység „igájának“. Nem hódolt be az Evangéliumok uralmának olyan saját vaskezű uralkodóik alatt oly szervesen mint mi Szent István vagy Szent László megalkuvást nem ismerő törvényhozása alatt. Közhelyek ezek. Mégis ismételni kell őket. Ismételni, mert ezek az új vallásalapítók, ma, amikor a mi egész keresztény világnézetünket kikezdte Marx, Freud, Lenin, Sartre tanítása, amikor New Yorktól Moszkváig és maholnap már Rómáig egyformán divat lesz a kétezeréves evangéliumi tanok kigúnyolása, őstörténelmi „tudományos“ köntösben igyekeznek híveket halászni. „Csalódtunk a kérész- Itt az Új Ős vallás?