Hídfő, 1977 (30. évfolyam, 728-751. szám)

1977-06-01 / 738-739. szám

10. oldal rend­án vett részt. Ezekről a kon­ferenciákról nem adnak ki nyilat­kozatokat, a tárgyalások színhelye hermetikusan le van zárva s a résztvevők hallgatnak. A mostani találkozó után az egyik résztvevő csak annyit mondott a kíváncsiak­nak, hogy „az elkövetkező hóna­pok eredményei megmutatják, hogy miről tanácskoztunk“. Tudott dolog, hogy a világ leg­komolyabb aranyteremelése Dél­­afrikában van, s az is tudott, hogy az európai gazdasági hatalmi cso­port Rotschild vezetésével az aranyalap híve, míg az amerikaiak Rockefellerrel az élen a dollár hí­vei. Hogy a Délafrikai Unió szin­tén az aranyalap híve, az nem kí­ván bővebb magyarázatot, és így tökéletesen érthető, hogy a dol­lár hívei szívesen látnák, ha a délafrikai tájakon a benszülöttek kezébe kerülne a politikai és gaz­dasági vezetés, mert azok talán el­hinnék, hogy a dollár keményebb, mint az arany. Krónikás Pogány Andrásék szeretettel köszöntik a cionista Egri György bajtársat A Magyar Szabadságharcos Vi­lágszövetség 1I0 oldalas füzetben számolt be a szövetség múltjáról és működéséről. A terjedelmes be­számolóban mindazon nemes köz­életi férfiúnak köszönetet monda­nak, akik támogatták a szövetség munkáját és elősegítették annak sikerét. A kiadvány 6. oldalán kü­lön kiemelik azon újságok és szer­­­kesztők neveit, akik mint „sza­badságharcos bajtársak“ közölték a szövetség híreit. Szó szerint ezt írják: „A 20. évfordulón valóban ked­ves kötelességünk, hogy nyilváno­san köszönetet mondjunk azoknak a lapszerkesztknek, akik híreinket lapjaikban leközölték és közlik. (Pár név felsorolása után)__kö­szönetet mondunk Egri György szabadságharcos bajtársunknak­, Kecskés Tollas Tibornak és többen másoknak, akik mindig számít­hatnak őszinte hálánkra és nagy­rabecsülésünkre ...“ A fenti szöveg érdekessége, hogy a közlemény bölcsen elhallgatja hogy Egri György a Menora c. cionista újság szerkesztője. Hogy egyébként Egri György mivel ér­demelte ki a „szabadságharcos baj­társ“ jelzőt, erre a fogas kérdésre talán csak a kutyuló Pogány tud­na választ adni. HÍDFŐ Európa szabadságáért a vörös imperializmus ellen — Ausztriai munkat­ársunkt­ól — Több osztrák diákegyesület kezdeményezésére és néhány polgári egyesület támogatásával egy-egy hétig tartó antikommunista kiállí­táson dokumentációs eredeti felvételek és képek nagyított másolatai, statisztikai adatok, térképek és neves politikusoktól való idézetek ke­rültek eddig Linz, Innsbruck, Leoben, Graz és Klagenfurt ausztriai városokban belépődíjmentes bemutatásra Ezután Salzburgba került. A kiállítás célja, hogy a vörös szociálimperializmus által történt el­nyomatás megrázó dokumentumai alapján egyrészt eszmélésre figyel­meztesse a több évtizedes téli álomba merült gondtalan Nyugatot és másrészt felvilágosítsa az ifjúságot. A kiállítás fiatal rendezői szerint is a totális, ateista-kommunista rendszer. Helsinki ellenére, a szabad európai népek számára minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent, amit a vasfüggöny mögötti sza­badságmozgalmak vérbefojtása s brutalitása meggyőző erővel igazol. A 2. világháború befejezése után elkövetett tömeggyilkosságok, deportálások, milliós néptömegek elűzése, a Cseh-erdőben 248 falu lerombolása stb. nem történt nyomtalanul. Az 1953-as berlini fel­kelés, az 56-os magyar szabadságharc, a lengyel ellenállás, Cseh­szlovákia megszállása, a szovjet büntetőtáborok immár feltérképezett helyei, a két Németország határán lejátszódó tragédiák kommentá­­ciós filmjei és az ezekről szóló történeti feljegyzések és adatok, to­vábbá néhány kínai, távolkeleti és afrikai kommunista borzalmakat megörökítő kép, vádló anyagot adtak a kiállítás rendezői kezébe. Ez a vándorkiállítás megrendítő tartalma. A magyar részt az európai képeslapokból jól ismert és annak idején közölt, magyarázó szöveggel ellátott 34 felvétel és 5 Mind­­szenty-kép illusztrálja. Az idősebb kortársnak nem nyújt újat a kiállítás, de vannak ben­ne tanulságos emlékeztetők. Ilyen az orosz közmondás, mely azt mondja: „Az imperializmus rabló politika.“ Vagy Lenin véleménye: „Az imperializmus annektáláshoz és elnyomáshoz vezet.“ Paul Henri Spaak, belga szocialista és UN-megbízott Párizsban az ENSz gyűlésének 3. ülésén, 1948 szeptember 20-án többek közt a következőket felelte Visinszkij Andrej szovjet megbízott szidalmazó beszédére: „Tudja, hogy miért félünk ? Mert önök oly sokszor beszél­nek imperializmusról. Mi is az imperializmus definíciója? Mit értünk normálisan imperialzmuson ?“ Egy nagy ország állásfoglalását, mely nagy hódításokat tesz és befolyását az egész vlágra kiterjeszti. Mit mutat a történelmi reali­tás? Cupán egy országnak a hódításait, idegen területek elfoglalását az UDSSR által. Az igazság az, hogy az önök külpolitikája a cáro­kénál merészebb és nagyravágyóbb. Nyugtalanít minket az is, hogy önök ötödik hadoszlopot tarta­nak minden itt képviselt országban, amihez képest Hitler ötödik had­oszlopa csupán cserkészszervezet volt. Legyen az európai, afrikai, vagy ázsiai kormány, akadályokra vagy nehézségekre akad, és önök mindenütt felbukkannak, hogy a helyzetet kiélezzék...“ Ezt mondta a vérbeli szocialista Spaak már 1948-ban a szovjetről, mely 700.000 négyzetkilométernél több idegen területet annektált, szerintük: „küldetését teljsítve felszabadított“! Ennél még kellemetlenebb dolgokról szólnak a Nagy Októberi Forradalom 60. jubileumi emlékévét beárnyékoló ama népesedési statisztikai adatok, amiket egy — nyilván büntetőtáborba vagy őrültek házába való — disszidens orosz statisztikus tanár számított ki. Az orosz Kurganov statisztikus ugyanis népességi átlagszámítás alapján arra az elképesztő eredményre jutott, hogy 1917 óta, a há­borús veszteségeket és területi annektálásokat is tekintetbe véve, a Szovjetunióban 110 milliónál kevesebb polgár él és ebből 66,7 millió ember békében tűnt el... Ez olvasható a kiállítás meghívóján, mely a Gulag térképe mel­lett a keleti imperializmus borzalmainak eseménynaptárát is közli. 1977 június

Next