Hídfő, 1977 (30. évfolyam, 728-751. szám)
1977-06-01 / 738-739. szám
10. oldal rendán vett részt. Ezekről a konferenciákról nem adnak ki nyilatkozatokat, a tárgyalások színhelye hermetikusan le van zárva s a résztvevők hallgatnak. A mostani találkozó után az egyik résztvevő csak annyit mondott a kíváncsiaknak, hogy „az elkövetkező hónapok eredményei megmutatják, hogy miről tanácskoztunk“. Tudott dolog, hogy a világ legkomolyabb aranyteremelése Délafrikában van, s az is tudott, hogy az európai gazdasági hatalmi csoport Rotschild vezetésével az aranyalap híve, míg az amerikaiak Rockefellerrel az élen a dollár hívei. Hogy a Délafrikai Unió szintén az aranyalap híve, az nem kíván bővebb magyarázatot, és így tökéletesen érthető, hogy a dollár hívei szívesen látnák, ha a délafrikai tájakon a benszülöttek kezébe kerülne a politikai és gazdasági vezetés, mert azok talán elhinnék, hogy a dollár keményebb, mint az arany. Krónikás Pogány Andrásék szeretettel köszöntik a cionista Egri György bajtársat A Magyar Szabadságharcos Világszövetség 1I0 oldalas füzetben számolt be a szövetség múltjáról és működéséről. A terjedelmes beszámolóban mindazon nemes közéleti férfiúnak köszönetet mondanak, akik támogatták a szövetség munkáját és elősegítették annak sikerét. A kiadvány 6. oldalán külön kiemelik azon újságok és szerkesztők neveit, akik mint „szabadságharcos bajtársak“ közölték a szövetség híreit. Szó szerint ezt írják: „A 20. évfordulón valóban kedves kötelességünk, hogy nyilvánosan köszönetet mondjunk azoknak a lapszerkesztknek, akik híreinket lapjaikban leközölték és közlik. (Pár név felsorolása után)__köszönetet mondunk Egri György szabadságharcos bajtársunknak, Kecskés Tollas Tibornak és többen másoknak, akik mindig számíthatnak őszinte hálánkra és nagyrabecsülésünkre ...“ A fenti szöveg érdekessége, hogy a közlemény bölcsen elhallgatja hogy Egri György a Menora c. cionista újság szerkesztője. Hogy egyébként Egri György mivel érdemelte ki a „szabadságharcos bajtárs“ jelzőt, erre a fogas kérdésre talán csak a kutyuló Pogány tudna választ adni. HÍDFŐ Európa szabadságáért a vörös imperializmus ellen — Ausztriai munkatársunktól — Több osztrák diákegyesület kezdeményezésére és néhány polgári egyesület támogatásával egy-egy hétig tartó antikommunista kiállításon dokumentációs eredeti felvételek és képek nagyított másolatai, statisztikai adatok, térképek és neves politikusoktól való idézetek kerültek eddig Linz, Innsbruck, Leoben, Graz és Klagenfurt ausztriai városokban belépődíjmentes bemutatásra Ezután Salzburgba került. A kiállítás célja, hogy a vörös szociálimperializmus által történt elnyomatás megrázó dokumentumai alapján egyrészt eszmélésre figyelmeztesse a több évtizedes téli álomba merült gondtalan Nyugatot és másrészt felvilágosítsa az ifjúságot. A kiállítás fiatal rendezői szerint is a totális, ateista-kommunista rendszer. Helsinki ellenére, a szabad európai népek számára minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent, amit a vasfüggöny mögötti szabadságmozgalmak vérbefojtása s brutalitása meggyőző erővel igazol. A 2. világháború befejezése után elkövetett tömeggyilkosságok, deportálások, milliós néptömegek elűzése, a Cseh-erdőben 248 falu lerombolása stb. nem történt nyomtalanul. Az 1953-as berlini felkelés, az 56-os magyar szabadságharc, a lengyel ellenállás, Csehszlovákia megszállása, a szovjet büntetőtáborok immár feltérképezett helyei, a két Németország határán lejátszódó tragédiák kommentációs filmjei és az ezekről szóló történeti feljegyzések és adatok, továbbá néhány kínai, távolkeleti és afrikai kommunista borzalmakat megörökítő kép, vádló anyagot adtak a kiállítás rendezői kezébe. Ez a vándorkiállítás megrendítő tartalma. A magyar részt az európai képeslapokból jól ismert és annak idején közölt, magyarázó szöveggel ellátott 34 felvétel és 5 Mindszenty-kép illusztrálja. Az idősebb kortársnak nem nyújt újat a kiállítás, de vannak benne tanulságos emlékeztetők. Ilyen az orosz közmondás, mely azt mondja: „Az imperializmus rabló politika.“ Vagy Lenin véleménye: „Az imperializmus annektáláshoz és elnyomáshoz vezet.“ Paul Henri Spaak, belga szocialista és UN-megbízott Párizsban az ENSz gyűlésének 3. ülésén, 1948 szeptember 20-án többek közt a következőket felelte Visinszkij Andrej szovjet megbízott szidalmazó beszédére: „Tudja, hogy miért félünk ? Mert önök oly sokszor beszélnek imperializmusról. Mi is az imperializmus definíciója? Mit értünk normálisan imperialzmuson ?“ Egy nagy ország állásfoglalását, mely nagy hódításokat tesz és befolyását az egész vlágra kiterjeszti. Mit mutat a történelmi realitás? Cupán egy országnak a hódításait, idegen területek elfoglalását az UDSSR által. Az igazság az, hogy az önök külpolitikája a cárokénál merészebb és nagyravágyóbb. Nyugtalanít minket az is, hogy önök ötödik hadoszlopot tartanak minden itt képviselt országban, amihez képest Hitler ötödik hadoszlopa csupán cserkészszervezet volt. Legyen az európai, afrikai, vagy ázsiai kormány, akadályokra vagy nehézségekre akad, és önök mindenütt felbukkannak, hogy a helyzetet kiélezzék...“ Ezt mondta a vérbeli szocialista Spaak már 1948-ban a szovjetről, mely 700.000 négyzetkilométernél több idegen területet annektált, szerintük: „küldetését teljsítve felszabadított“! Ennél még kellemetlenebb dolgokról szólnak a Nagy Októberi Forradalom 60. jubileumi emlékévét beárnyékoló ama népesedési statisztikai adatok, amiket egy — nyilván büntetőtáborba vagy őrültek házába való — disszidens orosz statisztikus tanár számított ki. Az orosz Kurganov statisztikus ugyanis népességi átlagszámítás alapján arra az elképesztő eredményre jutott, hogy 1917 óta, a háborús veszteségeket és területi annektálásokat is tekintetbe véve, a Szovjetunióban 110 milliónál kevesebb polgár él és ebből 66,7 millió ember békében tűnt el... Ez olvasható a kiállítás meghívóján, mely a Gulag térképe mellett a keleti imperializmus borzalmainak eseménynaptárát is közli. 1977 június