Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)
1979-06-01 / 786-787. szám
2. oldal HÍDFŐ 1979 június --------------------------------- visz az egyetemi felvételire, legtöbbször így megfogalmazva : „nincs benne közösségi szellem, nem vett aktívan részt a KISZ munkájában”, stb. stb. Itt találkoznak először konkrét formában a rendszerből fakadó visszaéléssel a protekcionizmussal. Később, életükön keresztül mindenhol találkoznak a kommunista öcsém-bátyám-komám rendszerrel, ahol esetleg a mindenható telefon juttatja vagy éppen rekeszti ki őket az egyetemi életből. A fiatalnak két lehetősége marad: vagy elfogadja a rendszer piszkos játékszabályait, vagy nem. Ha igen, akkor bármilyen buta is legyen valaki, elég elvégeznie egy marxista-leninista esti iskolát, — manapság ezen a vonalon lehet leggyorsabban karriert csinálni — és máris becsöppen a kiváltságos vezetőréteg jólétébe. Aki saját erejéből, saját világszemléletével akar gondolkodni és élni, az úgy érzi magát mint a gátfutó, csakhogy számára az akadályok veszélyesebbek és soha nem fogynak el. A párt legfontosabb feladatának látja, hogy a mai hazai fiatalokból elvhű, kommunista elvtársakat neveljen. E cél érdekében semmilyen eszközt nem vet meg, kezdve az iskolai történelem órák hamisításaitól a KISZ-mozgalmakig. Választási lehetősége a magyar ifjúságnak nincs, egyetlen szervezet létezik számukra, a KISZ. Az ifjúság számára azonban csak ez adatott, ez is kötelező jelleggel, más szervezet létrehozása tilos, maradt hát a kultúrházak klubélete, mely legtöbbször nem terjed ki többre, mint a szombatvasárnap esti táncos összejövetelekre. Pedig még a ,,felszabadulás” után is pezsgő ifjúsági élet volt Magyarországon, ha csak a különböző ifjúsági szervezeteket nézzük: DISZ, SZÍT, KALÁSZ, MADISZ, MAFISZ, MEFESZ, hogy csak párat soroljak föl. Manapság egyetlen perspektívaként maradt a KISZ, a maga állandó, éljenző párthűségével. Nem csoda, ha a mai otthoni fiatalság nagyobb része teljesen kiábrándult az olyan rendszerből, amely állandó hazugságokkal traktálja őket, a nagy demokráciáról szónokolva. Az utóbbi években egyre több fiatal jár rendszeresen termálomba. Az illetékes elvtársak rémülten keresik a „tetteseket”, akik az ifjúságot Isten Házába visszacsábítják. Sajnos meg kell mondanunk, hogy a „tetteseket” nem az otthoni egyház vezetői között kell keresnünk. Az ő ,,ifjúságért” mozgalmak legtöbbször a békepapok által összehívott nagygyűlésre terjednek ki, ahol minden esetben a nyugati országok pocskondiázása a műsor. Mondhatnánk — és talán ez fedi legjobban a valóságot —, hogy az otthoni ifjúság ezen rétegei önmaguktól találtak rá a valláshoz vezető útra. Annál is érdekesebb ez a tény, mivel ennek a generációnak semmiféle kapcsolata, összekötő eleme nem volt a vallással, ők már a kommunizmusba születtek bele, ahol a vallás, a hit gyakorlása ki van rekesztve a mindennapi életből. Ezek után természetesen elgondolkoztató, hogy mit is adhat egy olyan rendszer az ifjúságnak, ahol semmiféle erkölcsi nevelés nem létezik. Hiszen mit lát maga körül az otthoni ember; igazságtalanságokat, harácsolást, a vezető réteg jólétben való dúskálását, a munkások reménytelen helyzetét az egyre emelkedő árakat, köz-A fenti Szövetség április végén tartotta 9. Világkongresszusát a washingtoni Hilton szálló nagytermében. Az addigi elnök Pogány András nem jelent meg az összejövetelen, s személyét vitéz Baán alelnök képviselte. A gyűlés előtt felolvasták Carter elnök üzenetét, amelyben köszönti a Szövetséget abból az alkalomból, hogy Fabriczy Kováts Mihály emlékét ünnepelik, aki — írja továbbá Carter — nemcsak életét adta egy új nemzet születéséért, de magával hozta szülőhazájából a szabadság szeretetét és az emberi jogok tiszteletét, azokat az eszméket, amelyekhez őseik örökségének megtartásával együtt a magyar emigráció is hűségesen ragaszkodik. A széles műsorú est lezajlása után megválasztották a Szövetség új vezetőségét, melyből kimaradt Pogány András addigi elnök, aki egyébként azzal tette híressé magát, hogy saját írása szerint annak idején Budapest ostromakor mint szolgálatot teljesítő hadapródőrmester „összekutyulta a hadosztály iratait.” A magyar honvédség vállvetve harcolt a Vörös hadsereg ellen, de ugyanakkor Pogány András kutyult. . . Az egybegyűlt szavazatra jogosultak ezután az alábbi tisztikart választották: Elnök: Ft. vitéz Baán, alelnök: Tollas Tibor, Tötössy Ernő, Walter István és Helcz Tibor. Főtitkár: Dr. Löte Pál, titkár a Párizsban élő Sylyánszky Jenő. Több hozzászólás és a Szövetség további munkájához való lelkes anyagi és szellemi jellegű felajánlás után a Kongresszus több határozatot fogadott el, így egy felhívást a ben állandóan mást sem hall, csak azt, hogy ez a munkások állama, hogy övék a hatalom, stb. stb. Nincs semmiféle erkölcsi támpont, így aztán nem csoda, ha sok fiatal nem találván a helyét elzüllik, munkahelyről-munkahelyre vándorol, vagy egyetlen lehetséges menekülésként a disszidálást választja. És ez a legsúlyosabb kritika a rendszer ellen, ahol a fiatalság nem találja a helyét, saját hazája elől kénytelen megszökni, máshol keresni a boldogulást, a szabadságot. Bizonyára az otthoni pártvezérek fejében is felötlött a kérdés: meddig lehet ezt az ifjúságot politikai-történelmi szinten a kabarétréfák-bemondások szövegeivel kielégíteni ? A választ az otthoni ifjúság fogja megadni. szabad világban élő magyar írókhoz, tudósokhoz, művészekhez a politikai foglyok kiszabadítása érdekében, felhívást a szabad világban élő magyar történészekhez a kommunista történelemhamisítási kísérletek ellensúlyozására. A Kongresszus Zárónyilatkozata megállapítja, hogy Magyarországon ma is diktatúra van csak „kifinomultabb módszerekkel”, idegen megszállással és ezért a Magyar Szabadságharcos Világszövetség 1956 eszméiből eredő kötelessége nem szűnt meg, de inkább még növekedett s annak teljesítése a magyar nemzet fennmaradását, szabadságát és jobb sorsát szolgálja. A Kongresszus a Magyar Hiszekegy elmondásával ért véget. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség washingtoni kongresszusa DIÓSZEGHY TIBOR HITES TOLMÁCS és FORDÍTÓ (magyar-német és német-magyar) Németországban tanácsadás, állampolgársági és menekültügyi kérdésekben, peres ügyekben segít. D-4040 Neuss, Daimler str. 248 Telefon 02101/541317 HÁZASSÁG Svájcban élő, önhibájából elvált, 46 éves házias, szelíd aszszony házasság céljából megismerkedne komoly, lehetőleg Svájcban élő férfivel. Fényképes leveleket „Kettesben szép az élet“ jeligére, kettős borítékban a londoni kiadóhivatalra kérek