Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)

1979-06-01 / 786-787. szám

2. oldal HÍDFŐ 1979 június ---------------------------------­ visz az egyetemi felvételire,­­ legtöbbször így megfogalmazva : „nincs benne közösségi szellem, nem vett aktívan részt a KISZ munkájában”, stb. stb. Itt találkoznak először konkrét formában a rendszerből fakadó visszaéléssel a protekcionizmussal. Később, életükön keresztül min­denhol találkoznak a kommunista öcsém-bátyám-komám rendszer­rel, ahol esetleg a mindenható tele­fon juttatja vagy éppen rekeszti ki őket az egyetemi életből. A fia­talnak két lehetősége marad: vagy elfogadja a rendszer piszkos já­tékszabályait, vagy nem. Ha igen, akkor bármilyen buta is legyen valaki, elég elvégeznie egy mar­xista-leninista esti iskolát, — ma­napság ezen a vonalon lehet leg­gyorsabban karriert csinálni — és máris becsöppen a kiváltságos vezetőréteg jólétébe. Aki saját erejéből, saját világ­­szemléletével akar gondolkodni és élni, az úgy érzi magát mint a gát­futó, csakhogy számára az akadá­lyok veszélyesebbek és soha nem fogynak el. A párt legfontosabb feladatá­nak látja, hogy a mai hazai fiata­lokból elvhű, kommunista elvtár­sakat neveljen. E cél érdekében semmilyen eszközt nem vet meg, kezdve az iskolai történelem órák hamisításaitól a KISZ-mozgalma­­kig. Választási lehetősége a ma­gyar ifjúságnak nincs, egyetlen szervezet létezik számukra, a KISZ. Az ifjúság számára azonban csak ez adatott, ez is kötelező jel­leggel, más szervezet létrehozása tilos, maradt hát a kultúrházak klubélete, mely legtöbbször nem terjed ki többre, mint a szombat­vasárnap esti táncos összejövete­lekre. Pedig még a ,,felszabadulás” után is pezsgő ifjúsági élet volt Magyarországon, ha csak a külön­böző ifjúsági szervezeteket néz­zük: DISZ, SZÍT, KALÁSZ, MA­­DISZ, MAFISZ, MEFESZ, hogy csak párat soroljak föl. Manapság egyetlen perspektívaként maradt a KISZ, a maga állandó, éljenző párthűségével. Nem csoda, ha a mai otthoni fiatalság nagyobb része teljesen kiábrándult az olyan rendszerből, amely állandó hazugságokkal traktálja őket, a nagy demokrá­ciáról szónokolva. Az utóbbi években egyre több fiatal jár­ rendszeresen termálom­ba. Az illetékes elvtársak rémül­ten keresik a „tetteseket”, akik az ifjúságot Isten Házába visszacsá­bítják. Sajnos meg kell monda­nunk, hogy a „tetteseket” nem az otthoni egyház vezetői között kell keresnünk. Az ő ,,ifjúságért” moz­galmak legtöbbször a békepapok által összehívott nagygyűlésre ter­jednek ki, ahol minden esetben a nyugati országok pocskondiázása a műsor. Mondhatnánk — és talán ez fe­di legjobban a valóságot —, hogy az otthoni ifjúság ezen rétegei ön­­maguktól találtak rá a valláshoz vezető útra. Annál is érdekesebb ez a tény, mivel ennek a generációnak sem­miféle kapcsolata, összekötő ele­me nem volt a vallással, ők már a kommunizmusba születtek bele, ahol a vallás, a hit gyakorlása ki van rekesztve a mindennapi élet­ből. Ezek után természetesen el­gondolkoztató, hogy mit is adhat egy olyan rendszer az ifjúságnak, ahol semmiféle erkölcsi nevelés nem létezik. Hiszen mit lát maga körül az otthoni ember; igazság­talanságokat, harácsolást, a veze­tő réteg jólétben való dúskálását, a munkások reménytelen helyze­tét az egyre emelkedő árakat, köz-A fenti Szövetség április végén tartotta 9. Világkongresszusát a washingtoni Hilton szálló nagyter­mében. Az addigi elnök Pogány András nem jelent meg az összejö­vetelen, s személyét vitéz Baán al­­elnök képviselte. A gyűlés előtt felol­vasták Carter elnök üzenetét, amely­ben köszönti a Szövetséget abból az alkalomból, hogy Fabriczy Kováts Mihály emlékét ünnepelik, aki — írja továbbá Carter — nemcsak éle­tét adta egy új nemzet születéséért, de magával hozta szülőhazájából a szabadság szeretetét és az emberi jogok tiszteletét, azokat az eszmé­ket, amelyekhez őseik örökségének megtartásával együtt a magyar emigráció is hűségesen ragaszkodik. A széles műsorú est lezajlása után megválasztották a Szövetség új ve­zetőségét, melyből kimaradt Pogány András addigi elnök, aki egyébként azzal tette híressé magát, hogy sa­ját írása szerint annak idején Buda­pest ostromakor mint szolgálatot teljesítő hadapródőrmester „össze­­kutyulta a hadosztály iratait.” A magyar honvédség vállvetve harcolt a Vörös hadsereg ellen, de ugyanak­kor Pogány András kutyult. . . Az egybegyűlt szavazatra jogo­sultak ezután az alábbi tisztikart választották: Elnök: Ft. vitéz Baán, alelnök: Tollas Tibor, Tötössy Ernő, Walter István és Helcz Tibor. Főtitkár: Dr. Löte Pál, titkár a Párizsban élő Sylyánszky Jenő. Több hozzászólás és a Szövetség­ további munkájához való lelkes anyagi és szellemi jellegű felajánlás után a Kongresszus több határoza­tot fogadott el, így egy felhívást a ben állandóan mást sem hall, csak azt, hogy ez a munkások állama, hogy övék a hatalom, stb. stb. Nincs semmiféle erkölcsi tám­pont, így aztán nem csoda, ha sok fiatal nem találván a helyét elzül­­lik, munkahelyről-munkahelyre vándorol, vagy egyetlen lehetsé­ges menekülésként a disszidálást választja. És ez a legsúlyosabb kritika a rendszer ellen, ahol a fiatalság nem találja a helyét, saját hazája elől kénytelen megszökni, máshol keresni a boldogulást, a szabad­ságot. Bizonyára az otthoni pártvezé­rek fejében is felötlött a kérdés: meddig lehet ezt az ifjúságot po­litikai-történelmi szinten a kaba­­rétréfák-bemondások szövegeivel kielégíteni ? A választ az otthoni ifjúság fogja megadni. szabad világban élő magyar írókhoz, tudósokhoz, művészekhez a politikai foglyok kiszabadítása érdekében, felhívást a szabad világban élő ma­gyar történészekhez a kommunista történelemhamisítási kísérletek el­lensúlyozására. A Kongresszus Zá­rónyilatkozata megállapítja, hogy Magyarországon ma is diktatúra van csak „kifinomultabb módszerekkel”, idegen megszállással és ezért a Ma­gyar Szabadságharcos Világszövet­ség 1956 eszméiből eredő kötelessé­ge nem szűnt meg, de inkább még növekedett s annak teljesítése a ma­gyar nemzet fennmaradását, szabad­ságát és jobb sorsát szolgálja. A Kongresszus a Magyar Hiszekegy elmondásával ért véget. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség washingtoni kongresszusa DIÓSZEGHY TIBOR HITES TOLMÁCS és FORDÍTÓ (magyar-német és német-ma­gyar) Németországban tanács­adás, állampolgársági és mene­kültügyi kérdésekben,­­ peres ügyekben segít. D-4040 Neuss, Daimler str. 248 Telefon 02101/541317 HÁZASSÁG Svájcban élő, önhibájából el­vált, 46 éves házias, szelíd asz­­szony házasság céljából megis­merkedne komoly, lehetőleg Svájcban élő férfivel. Fényké­pes leveleket „Kettesben szép az élet“ jeligére, kettős borí­tékban a londoni kiadóhivatalra kérek

Next