Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)
1979-06-01 / 786-787. szám
4. oldal szlovák neve nem is volt, a tótok ezt ,,Presporuk”-nak hívták, ami a német Pressburg eltorzítása. Az 1920- ban kinyomott első csehszlovák bélyegen is még ,,Presporuk” szerepel. A Bratiszlava műnevet csak 1921- ben találták ki. Mégis ez lett a főváros. Egy nyugati, ha ma a Bratiszlava nevet hallja, azt hiszi, hogy ez a szlovákok történelmi fővárosa, ahol nyilván szlovák királyok törvénykeztek évszázadokon át, máskülönben hogy is lehetne ez főváros? Éppen ezek miatt: minden magyar tartja kötelességének állandóan hangoztatni a gyalázatos magyar kitelepítést, deportálást — aminek csak az 1948-i prágai puccs vetett véget. Mindenfelé bizonyítanunk kell a Felvidék magyar jellegét. A zsidók folytonosan emlegetik a deportálást, Auschwitzot, igazuk van, óriási eredményeket értek el ezzel! Mi is hivatkozzunk állandóan a felvidéki magyarság kiirtási kísérletére, a deportálásra, ha ez köztudomásúvá válik a nyugati közvélemény előtt, egyszerre szétfoszlik a „demokratikus” Csehszlovákia ma is élő mítosza és nagy haladást tettünk a magyar feltámadás előkészítésében. Nekünk igen erős szövetségesünk van: az Isten, aki a Kárpát medencét úgy teremtette, hogy annak földrajzi alkata miatt azt szétdarabolni hosszabb időre nem lehet. 60 év alatt Csehszlovákia éppen ezért már kétszer omlott össze: 1939-ben és 1968- ban. Tehát: állandóan felhozni ezt, akár időszerű, akár nem! Dr. Gálfi Géza A Hídfőben mindig azt olvashatja, amit mások elhallgatnak ! _________________________________ Megjelent Tollas Tibor verses kazettája 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában (összekötő szöveggel 2X30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb verseit hallhatjuk. Életünk jelentős részét, lakásunk és munkahelyünk között autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8. München 34. Pf. 70. Ara portóval 15.5 DM, vagy 7.50 dollár. HÍDFŐ 1979 június A GULAG írójának megállapításai bizonyos emigráns körökről (A londoni BBC február 18-án hosszabb beszélgetést folytatott Alexander Szolzsenyicinnel, aki a párbeszéd folyamán hosszabban kitért az orosz emigránsok, illetve az emigránscsoportok működésére és azok ismertetésére. A nagynevű szerző előadásában — bár szigorúan csak a Szovjetunióból kimenekült emigránsokról beszélt, de — megállapításainak bizonyos részletei mégis ijesztően hasonlítanak a sokrétű magyar emigrációnkban uralkodó állapotokhoz. Szolzsenyicin beszédének egyes részleteit hű fordításban az alábbiakban adjuk:) — Az első emigráció történelmi hivatása kellett volna legyen, amennyiben feladata volt, hogy megőrizze a forradalom előtti történelmünket, melyet a szovjet részben megsemmisített, részben meghamisítva adott át az utódoknak. — Igen sokan a jobb és biztosabb élet megvalósítása miatt mentek Nyugatra, s amint azt elérték, mind kevesebbet törődtek hazájuk sorsával. Egy kisszámú csoport a nyugati szomszédok segítségét kéri, elfeledvén, hogy nyugatnak is megvannak a maga bajai és csak mellékesen törődik a szomszéd házában uralkodó állapotokkal. Elég gondja van a Nyugatnak saját maga megmentésével. — A legveszedelmesebbek azok, akik lassan elhanyagolják a mai állapotokkal való foglalkozást, viszont úgy állítják be magukat, mintha ők lennének az igazi ország és ők jelentenék a népet, illetve a nép igazi kívánságát. Nem akarok bővebben foglalkozni ezekkel az emberekkel, még kevésbé beszélni működésük igazi okairól. Furcsa dolgok vannak folyamatban ezen a téren. Köztudomású, hogy akik együtt dolgoztak a nemzetiszocialistákkal, azokat bíróság elé állították és ítéletet hoztak ellenük. De aki évtizedeken át együtt dolgozott a hazai kommunistákkal és piros pártkönyvet melengetett a szíve felett, azt a Nyugat, mint szakértőt és barátot fogadja. Mondanom sem kell, hogy sok ilyen egyénnek az úgynevezett tudományos munkássága csak felületes külszín, ami a lényeget takarja. Egész sor ilyen embert ismerek. Egy Janow nevű egyén, aki odahaza 15 éven át hithű kommunista újságíró volt, kijött Amerikába, ahol egyetemi tanszéket kapott. Könyveket is írt, melyekben azt akarja elhitetni az amerikai olvasókkal, hogy Brezsnyev nélkül nincs megbékélés és Brezsnyevet el kell fogadnia a Nyugatnak. Könyveiben meg sem említi azt a hatvanmillió oroszt, akiket a szovjet rendszer pusztított el. Igaz ugyan, ír a GULAG szigetek embertelenségeiről, de azokat ügyesen úgy állítja be, mintha azok még a cári időkben történtek volna. Szolzsenyicin beszéde végén megállapítja, hogy a mai állapotokat nem az emigráció, hanem egyedül maga az orosz nép fogja megszüntetni. Nem háborúval, hanem egészséges társadalmi fejlődés törvényei szerint. * A GULAG szerzőjének londoni beszédéből vett részleteit csak azért közöljük, mert megállapításai nemcsak orosz, de a magyar emigráció bizonyos részeire is vonatkoznak. Elegáns, természetet, társaságot kedvelő, Európában élő hölgy keresi 48 éven felüli jófoglalkozású úriember ismeretségét, akivel kettesben, boldogságban együttélni szeretnék. Foglalkozásom megengedi, hogy Európán kívül is élhessek. Fényképes levelét a londoni kiadó címére várom, „Nefelejcs“ jeligére.