Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)
1980-03-01 / 804-805. szám
12. oldal könyvek BÉLA TÖRÖK: HUNGARY AND EUROPE, A HISTORICAL REVIEW, (Hungária Publishing Company Sydney, 1979, 207 old.) A szerző a szegedi egyetemen kitüntetéssel végzett jogi doktor, a magyar igazságügyi minisztériumnak (1941—44-ig) volt vezető tisztviselője, ezzel a könyvével mint történész jelentkezik az Ausztráliába emigrált honfitársaink sorában azzal a célkitűzéssel, hogy az érdeklődő ausztráliaiaknak bemutassa a magyarság történelmi múltját és az európai közösség érdekében tett szolgálatait. A szerző bőséges bibliográfiára támaszkodva kivonatosan ismerteti hazánk történtét a IX.—X. századtól 1975-ig. Rövid előszó és bevezetés után tárgyalja az öt fejezetbe tömörített témákat: a honalapítást, a krisztianizálást, az ország három részre történt szakadását — beleszőve röviden Erdély történetét — a török igát, a Habsburgok elnémetesítő uralmát, Rákóczi szabadságharcát és bukását, a reformmozgalmak célját, az 1848/49-es szabadságharcot, az Osztrák-Magyar Mont létrejöttét, az első világháborús összeomlást, az 1919-es bolsevizmus 133 napos terrorját, a Horthy-korszak katonai, szociográfiai, politikai s gazdasági struktúráját és az ellenzéki pártok szerepét, a második világháborúba való hadbalépést és végül az orosz okkupációt, amit a Rákosi- és Kádár-rendszer „felszabadításnak” nevez. Hazánk hatalmas méretű történetkönyveire gondolva Török Béla könyve természetesen csak általános öszszefoglalót nyújt az angol olvasónak, de meggyőzően kimutatja, hogy hazánk történelme szerves kapcsolatban állt mindig Közép- és Nyugateurópa történetével és annak kultúrájával. A könyvnek ez a fő értéke, őt geográfiai rajz szemléletesen ábrázolja a magyar állam területi változásait 1260-tól 1920-ig. A függelékben felsorolt forrásmunkák, a gondosan összeállított eseménynaptár — 896-tól 1975-ig —, a jegyzetutalások és végül név- és tárgymutató egészítik ki a szerzőnek tárgyilagosan és jól megírt tanulmányát, amiáltal Török Béla értékes és hasznos szolgálatot tett nemcsak a negyven, ötvenezer főre tehető ausztráliai magyar és magyar származású honfitársainak, hanem az egyetemes magyar ügynek is. K. T. J. — O — ZOLTÁN BODOLAI: THE TIMELESS NATION, (Hungária Publishing Company Sydney, 1978 II. kiadás, illusztrációkkal, 325. old.) A szerző a sydnei egyetemen a magyar történelem és kultúra előadója, tudományos alapossággal ismerteti népünk eredetét, származását, faji összetételét, jellemét és dióhéjban történelmi életútját az ősidőktől az 1945-ös összeomlásig. Ezek mellett plasztikus képet fest — hazánk földrajzát érintve — a nemzet irodalmáról, művészetéről, zenéjéről és folklórájáról. A szerző tehát a sablonossá vált s egyszerű történelmi analízis helyett a magyar szellem fejlődésének az alapjait mutatja be az angol olvasóknak, ide számítva a régi magyar kivándorlók második, harmadik és negyedik generációját és az emigráns sorstársaink gyermekeit is, akik sajnos már nem tudnak magyarul. A szerző az eddig szokásos, de már túlhaladottnak mondható történelmi időbeosztást —■ az ó-, közép- és újkori leosztást— elhagyta és e helyett a történelmi fejlődést és a vonatkozó időkben élő s kiváló személyiségek tetteinek és szolgálatainak az ismertetését tartja mértékadó vezérfonalnak. E módszer alkalmazásával az olvasók eleven és megbízható képet kapnak — timeless — időtlen nemzetünk történelmi és főleg kulturális múltjáról, továbbá nemzetközi jelentőségéről. A szerző könyvének utolsó fejezetében röviden analizálja is ezt az utóbbi problémát, amiről több honfitársunk hasonlóképpen értekezett azt kutatva, hogy mit adott a magyarság a világnak. A könyvnek harminc fejezetéből tizenegy szaktörténelmi fejezet, míg a többi szellem- és művelődéstörténeti, irodalmi, zenei, szociográfiai, szociálpolitikai, földrajzi és néprajzi problémákat foglal magában. A szerző négy geográfiai rajzzal és 65 fényképmásolattal illusztrálja a könyvét , nem feledkezve meg a fontos és megbízható statisztikai adatok közléséről sem. A függelékben közölt jegyzetek, dokumentmásolatok és irodalmi szemelvények angol nyelvű fordításaival, a felhasznált sok irodalmi forrásmunka megnevezésével és regiszterrel zárul Bodolai Zoltán kiváló műve, amely honfitársaink angolszász barátainak a tájékoztatására a legmelegebben ajánlható. A név- és tárgymutató — Aba Sámueltől Zukor Adolfig — közel hétszáz nevet tartalmaz, ami a szerzőnek egyetemes tudásáról tanúskodik. A könyv borítólapjának illusztrációi Kardos Olga művészi ízlését dicsérik. A könyv esetleges III. kiadásában helyesbítendő Bartók Béla születési helyét közlő adat.— Bánáti születésű. K. T. J. HÍDFŐ Kétszáz éves a magyar újságírás 1780 január 1-én jelent meg Pozsonyban a Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű újság. Erről a jubileumról illik megemlékeznie minden magyar sajtóterméknek. Az FMH ez alkalomból néhány részletet közöl évfordulós megemlékezésből: 1779 karácsonyán, kerek kétszáz esztendővel ezelőtt lázas munka folyt egy öreg pozsonyi iparosház bolthajtásos szűk szobáiban. A ház tulajdonosa, Patzkó Ferenc Ágoston nyomdász — vagy ahogy akkor mondták: kőnyomtató — volt, aki itt rendezte be műhelyét, mióta a pesti Länderer nyomdában kitanulta a szakma mester fogásait, és önállósította magát. Most nagy fába vágta a fejszéjét: újság, mégpedig magyar nyelvű újság indítására kért engedélyt Mária Terézia királynőtől. Alig néhány nappal előbb érkezett meg Bécsből, a kiváltságlevél és az idő sürgetett: a lap első számának megjelenését az új év első napjára tervezte Patzkó mester, és a november végén szétküldött előfizetési felhívásában ezt meg is ígérte a reménybeni olvasóknak. Ezért buzgólkodtak annyira most az új lap első száma körül Patzkó, a kiadó és nyomdász egy személyben, meg az újdonsült szerkesztő: Rát Mátyás. Elkészült a címlap rajza — maga Rát Mátyás tervezte és büszke is volt rá nagyon! —: a fejléc központjában a földgolyó, fölötte szárnyas sarujával Merkur, a hírvivő repül, bal kezében ,,Per Regna, Per Urbes” felírású szalagot lobogtatva. A glóbusz alatt Magyarország címere, s legfelül a nyomtatott szöveg: „Felséges Tsászárné és Apostoli Király Aszszonynak különös engedelmével”. S végül a legfontosabb, a cím, amiről majd’ megfeledkeztünk: MAGYAR HÍRMONDÓ. No meg persze a dátum: ,,1780-dik esztendőbenn, Januárius havának első napján, szombaton költ.” — — Az emigrációs sajtó is elsősorban azt tekinti hivatásának, amiért Rát Mátyás, Szacsvay Sándor és Barczafalvi Szabó Dávid lapot szerkesztettek: a magyar nyelv ápolását őrizzük hát emléküket a nagy elődöknek kijáró tisztelettel, és merítsünk erőt az ő küzdelmes életükből, ma, amikor a magyar nyelvű sajtó kétszázadik születésnapját ünepeljük. STIRLING GYÖRGY: 1980 március