Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)

1980-03-01 / 804-805. szám

12. oldal könyvek BÉLA TÖRÖK: HUNGARY AND EUROPE, A HISTORICAL REVI­EW, (Hungária Publishing Compa­ny Sydney, 1979, 207 old.) A szerző a szegedi egyetemen ki­tüntetéssel végzett jogi doktor, a ma­gyar igazságügyi minisztériumnak (1941—44-ig) volt vezető tisztviselő­je, ezzel a könyvével mint történész jelentkezik az Ausztráliába emigrált honfitársaink sorában azzal a célki­tűzéssel, hogy az érdeklődő ausztrá­liaiaknak bemutassa a magyarság történelmi múltját és az európai kö­zösség érdekében tett szolgálatait. A szerző bőséges bibliográfiára tá­maszkodva kivonatosan ismerteti ha­zánk történtét a IX.—X. századtól 1975-ig. Rövid előszó és bevezetés után tárgyalja az öt fejezetbe tömö­rített témákat: a honalapítást, a krisztianizálást, az ország három részre történt szakadását — belesző­­ve röviden Erdély történetét — a tö­rök igát, a Habsburgok elnémetesítő uralmát, Rákóczi szabadságharcát és bukását, a reformmozgalmak célját, az 1848/49-es szabadságharcot, az Osztrák-Magyar Mont létrejöttét, az első világháborús összeomlást, az 1919-es bolsevizmus 133 napos terror­ját, a Horthy-korszak katonai, szoci­ográfiai, politikai s gazdasági struk­túráját és az ellenzéki pártok szere­pét, a második világháborúba való hadbalépést és végül az orosz okku­­pációt, amit a Rákosi- és Kádár-rend­szer „felszabadításnak” nevez. Hazánk hatalmas méretű történet­könyveire gondolva Török Béla köny­ve természetesen csak általános ösz­­szefoglalót nyújt az angol olvasónak, de meggyőzően kimutatja, hogy ha­zánk történelme szerves kapcsolatban állt mindig Közép- és Nyugateurópa történetével és annak kultúrájával. A könyvnek ez a fő értéke, őt geográfiai rajz szemléletesen ábrázolja a magyar állam területi változásait 1260-tól 1920-ig. A függelékben felsorolt forrásmun­kák, a gondosan összeállított ese­ménynaptár — 896-tól 1975-ig —, a jegyzetutalások és végül név- és tárgymutató egészítik ki a szerző­nek tárgyilagosan és jól megírt ta­­nulmányát, amiáltal Török Béla ér­tékes és hasznos szolgálatot tett nemcsak a negyven, ötvenezer főre tehető ausztráliai magyar és ma­gyar származású honfitársainak, ha­nem az egyetemes magyar ügynek is. K. T. J. — O — ZOLTÁN BODOLAI: THE TIME­LESS NATION, (Hungária Publis­hing Company Sydney, 1978 II. kia­dás, illusztrációkkal, 325. old.) A szerző a sydnei egyetemen a ma­gyar történelem és kultúra előadója, tudományos alapossággal ismerteti népünk eredetét, származását, faji összetételét, jellemét és dióhéjban történelmi életútját az ősidőktől az 1945-ös összeomlásig. Ezek mellett plasztikus képet fest — hazánk föld­rajzát érintve — a nemzet irodalmá­ról, művészetéről, zenéjéről és fol­­klórájáról. A szerző tehát a sablo­nossá vált s egyszerű történelmi a­­nalízis helyett a magyar szellem fejlő­désének az alapjait mutatja be az angol olvasóknak, ide számítva a ré­gi magyar kivándorlók második, har­madik és negyedik generációját és az emigráns sorstársaink gyermekeit is, akik sajnos már nem tudnak magya­rul. A szerző az eddig szokásos, de már túlhaladottnak mondható törté­nelmi időbeosztást —■ az ó-, közép- és újkori leosztást­­— elhagyta és e he­lyett a történelmi fejlődést és a vo­natkozó időkben élő s kiváló szemé­lyiségek tetteinek és szolgálatainak az ismertetését tartja mértékadó ve­zérfonalnak. E módszer alkalmazásával az olva­sók eleven és megbízható képet kap­nak —­ timeless — időtlen nemzetünk történelmi és főleg kulturális múlt­járól, továbbá nemzetközi jelentősé­géről. A szerző könyvének utolsó fe­jezetében röviden analizálja is ezt az utóbbi problémát, amiről több honfi­társunk hasonlóképpen értekezett azt kutatva, hogy mit adott a magyar­ság a világnak. A könyvnek harminc fejezetéből tizenegy szaktörténelmi fejezet, míg a többi szellem- és művelődéstörté­neti, irodalmi, zenei, szociográfiai, szociálpolitikai, földrajzi és néprajzi problémákat foglal magában. A szerző négy geográfiai rajzzal és 65 fényképmásolattal illusztrálja a könyvét , nem feledkezve meg a fontos és megbízható statisztikai adatok közléséről sem. A függelékben közölt jegyzetek, dokumentmásolatok és irodalmi sze­melvények angol nyelvű fordításaival, a felhasznált sok irodalmi forrásmun­ka megnevezésével és regiszterrel zá­rul Bodolai Zoltán kiváló műve, amely honfitársaink angolszász ba­rátainak a tájékoztatására a legme­legebben ajánlható. A név- és tárgymutató — Aba Sá­mueltől Zukor Adolfig — közel hét­száz nevet tartalmaz, ami a szerző­nek egyetemes tudásáról tanúskodik. A könyv borítólapjának illusztrá­ciói Kardos Olga művészi ízlését di­csérik. A könyv esetleges III. kiadásában helyesbítendő Bartók Béla születési helyét közlő adat.­­— Bánáti szüle­tésű. K. T. J. HÍDFŐ Kétszáz éves a magyar újságírás 1780 január 1-én jelent meg Po­zsonyban a Magyar Hírmondó, az el­ső magyar nyelvű újság. Erről a ju­bileumról illik megemlékeznie minden magyar sajtóterméknek. Az FMH ez alkalomból néhány részletet közöl évfordulós megemlékezésből: 1779 karácsonyán, kerek kétszáz esztendővel ezelőtt lázas munka folyt egy öreg pozsonyi iparosház bolthaj­tásos szűk szobáiban. A ház tulajdo­nosa, Patzkó Ferenc Ágoston nyom­dász — vagy ahogy akkor mondták: kőnyomtató — volt, aki itt rendezte be műhelyét, mióta a pesti Länderer nyomdában kitanulta a szakma mes­ter fogásait, és önállósította magát. Most nagy fába vágta a fejszéjét: újság, mégpedig magyar nyelvű új­ság indítására kért engedélyt Mária Terézia királynőtől. Alig néhány nappal előbb érkezett meg Bécsből, a kiváltságlevél és az idő sürgetett: a lap első számának megjelenését az új év első napjára tervezte Patzkó mester, és a november végén szétkül­dött előfizetési felhívásában ezt meg is ígérte a reménybeni olvasóknak. Ezért buzgólkodtak annyira most az új lap első száma körül Patzkó, a kiadó és nyomdász egy személyben, meg az újdonsült szerkesztő: Rát Mátyás. Elkészült a címlap rajza — maga Rát Mátyás tervezte és büszke is volt rá nagyon! —­: a fejléc központjában a földgolyó, fölötte szárnyas sarujá­val Merkur, a hírvivő repül, bal ke­zében ,,Per Regna, Per Urbes” felí­­rású szalagot lobogtatva. A glóbusz alatt Magyarország címere, s legfe­lül a nyomtatott szöveg: „Felséges Tsászárné és Apostoli Király Asz­­szonynak különös engedelmével”. S végül a legfontosabb, a cím, amiről majd’ megfeledkeztünk: MAGYAR HÍRMONDÓ. No meg persze a dá­tum: ,,1780-dik esztendőbenn, Janu­­árius havának első napján, szomba­ton költ.” —­­ — Az emigrációs sajtó is elsősorban azt tekinti hivatásának, amiért Rát Mátyás, Szacsvay Sándor és Barcza­­falvi Szabó Dávid lapot szerkesztet­tek: a magyar nyelv ápolását­ őriz­zük hát emléküket a nagy elődöknek kijáró tisztelettel, és merítsünk erőt az ő küzdelmes életükből, ma, ami­kor a magyar nyelvű sajtó kétszáza­­dik születésnapját ünepeljük. STIRLING GYÖRGY: 1980 március

Next