Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)

1980-01-01 / 800-801. szám

12. oldal hídfő 1980 január Tollas Tibor: Évgyűrűk Nemzetőr kiadás, 1979, 86 oldal. — Ára 12.— DM „Magunkban hordjuk, mint kér­geik alatt a fák a körénk gyűrűző évek emlékeit. . . Sokszor évek hul- lámzanak el nyomtalanul, máskor egyetlen nap emléke több és mélyebb kört vés életünkbe mint az esemény­telen évtizedek . . — írja a könyv előszavában Tollas Tibor. Olvasván a gordonka hangjára emlékeztető verseket, önkéntelenül felmerül a kérdés: milyen belső vál­tozáson ment át a költő, míg elju­tott a Bebádogoztak minden ablakot című vers papírra vetésétől például a Fát ültessetek című verséig. Fát ültessetek kertetekbe, jó szót a szívekbe sokat. Minden szó, mintha gyermek lenne gyümölcsöt termő gondolat. Vagy például a Magad maradsz cí­mű költemény: Ködbe vesznek az őszi fák, Mint napjaink emlékezete. Tűnődve kísérnek tovább, majd elmaradnak s elfeledve magad maradsz a fáktálan és emléktelen pusztaságon . . . A versek írója mintha menekülne a világtól és a család-gyermek és asszony-körülölelte szűk, meleg biz­tonságában látná az élet értelmét. És ezen az ősi körön túl már csak a fák, könyvek Tollas Tibor Irgalmas fái azok, me­lyek még a jelenhez kötik Hol már a harc és a régi küzdelem. Az érctrom­biták riadó hangját felváltotta a mélyhegedű alkonyati búgása. A — mindennap zűrzavaros világából a csendhez, a családi tűzhely biztonsá­gához, az emberi titkokat örökre megőrző és sok mindent látó és meg­értő fákhoz menekülő ember vallo­mása — olykor szinte könyörgése — Tollas Tibor új verseskötete. Csen­des vallomás a sok hiábavaló harc fá­radsága után. Néha adysan, néha ril- késen menekül a csendhez, a ma­gányhoz, a gyermekkor egész éle­tünket meghatározó emlékeihez. Rázom az emlékezet fáját, hullnak gyümölcsei, évek font kosarai várják, kezdem begyűjteni . . . A négy ciklusból álló kötet versei — egy-két régebbi szerzeményt ki­véve — mind a befelé fordult ember nosztalgiáját énekli. Elmaradtak a régi harcos költemények, el a börtön­éveket felidéző fájdalmas rigmusok, melyek teteje az előbb említett Be­bádogoztak minden ablakot című az egész világot bejáró költemény volt, melynek pályafutása hasonló Gyóni Géza Csak egy éjszakára. .. című költeményéhez. De Gyóni úgyneve­zett egyveretü költő volt..Katonasorsa és korán bekövetkezett szibériai ha­lála nem engedte meg, hogy teljes erejéből kiviruljon költészete. — De Tollas nem egyversü költő. Eddig megjelent kötetei legalábbis nem ezt bizonyítják. Eszterlánc s az Irgalmas fák című könyvei mélyen beírták ne­vét az emigráns irodalom mindjob­ban gazdagodó nomenklatúrájába. Csak emberibb lett, azaz a magyar problémák fárasztó és nehéz kuta­tása után egy fokkal lejebb szállt a tisztán emberi érzések dantei vilá­gába. Az idegenbe szakadt magyar író belső világa hasonló a Tomiba szám­űzött Ovidiuséhoz: minden, zsarnok­ság elleni harc után elérkezünk ön­magunkhoz és az út végén már csak látjuk szépnek és megéneklésre mél­tónak, ami volt és ami elmúlt. Fénylő gyűrűknek csak a gyermekek maradtak és hű társaink a fák, kiket a tél csak altat, nem temet és új tavasznak fényét szórja ránk. S ki látja majd a csontkéreg alatt milyen gyűrűket készít a jövő? Nincs más remény, csak feljegyezni azt, mit Sors szeszélye életünkre sző. (f.-t.)-------------^-------------­THURY GYULA: Elszakadt a ruhám Nyugodalmas esti órákban ki szoktam ülni a kapu melletti kis padra és elmélázok. Igaz, a pad nem a deszkából készült kapu mellett van a szögvasból, lapos­vasból és rúdvasból összeheggesz- tett idomvasakból, de a lényeg megvan: a kapu. Még hozzá azt is be kell val­lanom, hogy a pad nem két rönk­fára rászögelt deszka, hanem kem­pingszék, amit itt gyárt a Fémtö­megcikk Ipari Szövetkezet, de a magamfajta ügyes ember ezt a pestkörnyéki kempingekbe tóduló turistáktól veszi, mert akkor meg­kapja száz forintért, míg ha itt a boltban veszi meg az ember, úgy kettőszáztizenhét forintot fizet érte. Nem gondolkozom a kis pádon ülésemben ezen a csodán, mert egyszer már megkaptam egy Il­letékestől ennek magyarázatát, egy szóval: ez a devizapolitika egy része. De gondolkozni nem szabad a kis pádon, csak úgy elmélázni. Az ember szív egyet a pipán, azután köp egyet, mert a két művelet együtt jár. Csak úgy szivogat, az­után köp. Én már öreg ember va­gyok, így kevesebbet szívok, de a másik műveletben az okos dokto­rok, újságok, rádióelőadások nem korlátoznak, és nem is igyekeznek meggyőzni ennek egészségtelen voltáról. Érdekes dolog ez az elmélázás, nincs is jobb szavunk rá. Nem gondolkodás, nem is töprengés, ha­nem a csapongó gondolatok ide- oda röppenése. Hogy egy-egy gon­dolat honnan jön, nem lehet meg­mondani. Csak jön magától. Megpróbál­tam megkeresni a gondolat elin­dulását. Hol sikerült, hol nem, de gyakran a nyomát sem találtam — Közben egy szippantás a pipából. No, most egy név vetődik bele a gondolatok közé. Na most jól esik a köpés. így vagyok azután úgy, hogy több a köpés, mint a szip­pantás. Néha elbölcselkedek. így vol­tam tegnap is, bölcselegtem, bo­londoztam s szőttem gondolataim. A teremtő Úristen, ha kedve kerekedik, bemegy a raktárába és összeszed egy-egy kart, lábat és a többi emberi alkatrészekből is annyit, hogy egy ember kikere­kedjék belőle. Persze a fejet sem felejti el, bár az néha nem ártana, Sőt.. . Igaz, hogy nem lenne anyi izmus és egyéb badarság a vilá­gon. Igaz, hogy nem lenne atom­bomba sem, és akkor mivel pusztí­taná el az emberiség önmagát,? Már pedig ezt megjövendölte Erasmus Rotterdamus. Ezt az emberösszeállítási játékot így gondoltam ki magamban, ha nem is komolyan, csak úgy játék­ból. Erre nem késztetett az a sok

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék