Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)
1980-01-01 / 800-801. szám
12. oldal Tollas Tibor: Évgyűrűk Nemzetőr kiadás, 1979, 86 oldal. — Ára 12.— DM „Magunkban hordjuk, mint kérgeik alatt a fák a körénk gyűrűző évek emlékeit. . . Sokszor évek hullámzanak el nyomtalanul, máskor egyetlen nap emléke több és mélyebb kört vés életünkbe mint az eseménytelen évtizedek . . — írja a könyv előszavában Tollas Tibor. Olvasván a gordonka hangjára emlékeztető verseket, önkéntelenül felmerül a kérdés: milyen belső változáson ment át a költő, míg eljutott a Bebádogoztak minden ablakot című vers papírra vetésétől például a Fát ültessetek című verséig. Fát ültessetek kertetekbe, jó szót a szívekbe sokat. Minden szó, mintha gyermek lenne gyümölcsöt termő gondolat. Vagy például a Magad maradsz című költemény: Ködbe vesznek az őszi fák, Mint napjaink emlékezete. Tűnődve kísérnek tovább, majd elmaradnak s elfeledve magad maradsz a fáktalan és emléktelen pusztaságon . . . A versek írója mintha menekülne a világtól és a család-gyermek és asszony-körülölelte szűk, meleg biztonságában látná az élet értelmét. És ezen az ősi körön túl már csak a fák, könyvek Tollas Tibor Izgalmas fái azok, melyek még a jelenhez kötik Hol már a harc és a régi küzdelem. Az érctrombiták riadó hangját felváltotta a mélyhegedű alkonyati búgása. A mindennap zűrzavaros világából a csendhez, a családi tűzhely biztonságához, az emberi titkokat örökre megőrző és sok mindent látó és megértő fákhoz menekülő ember vallomása — olykor szinte könyörgése — Tollas Tibor új verseskötete. Csendes vallomás a sok hiábavaló harc fáradsága után. Néha adysan, néha lilkésen menekül a csendhez, a magányhoz, a gyermekkor egész életünket meghatározó emlékeihez. Rázom az emlékezet fáját, hullnak gyümölcsei, évek font kosarai várják, kezdem begyűjteni . . . A négy ciklusból álló kötet versei — egy-két régebbi szerzeményt kivéve — mind a befelé fordult ember nosztalgiáját énekli. Elmaradtak a régi harcos költemények, és a börtönéveket felidéző fájdalmas rigmusok, melyek teteje az előbb említett Bebádogoztak minden ablakot című az egész világot bejáró költemény volt, melynek pályafutása hasonló Gyóni Géza Csak egy éjszakára. .. című költeményéhez. De Gyóni úgynevezett egyveretű költő volt..Katonasorsa és korán bekövetkezett szibériai halála nem engedte meg, hogy teljes erejéből kiviruljon költészete. — De Tollas nem egy versű költő. Eddig megjelent kötetei legalábbis nem ezt bizonyítják. Eszterláno s az Irgalmas fák című könyvei mélyen beírták nevét az emigráns irodalom mindjobban gazdagodó nomenklatúrájába. Csak emberibb lett, azaz a magyar problémák fárasztó és nehéz kutatása után egy fokkal lejebb szállt a tisztán emberi érzések dantei világába. Az idegenbe szakadt magyar író belső világa hasonló a Tomiba száműzött Ovidiuséhoz: minden, zsarnokság elleni harc után elérkezünk önmagunkhoz és az út végén már csak látjuk szépnek és megéneklésre méltónak, ami volt és ami elmúlt. Fénylő gyűrűknek csak a gyermekek maradtak és hű társaink a fák, kiket a tél csak altat, nem temet és új tavasznak fényét szórja ránk. S ki látja majd a csontkéreg alatt milyen gyűrűket készít a jövő? Nincs más remény, csak feljegyezni azt, mit Sors szeszélye életünkre sző. (f.-t.) --------------------------- THURY GYULA: Elszakadt a ruhám Nyugodalmas esti órákban ki szoktam ülni a kapu melletti kis padra és elmélázok. Igaz, a pad nem a deszkából készült kapu mellett van a szögvasból, laposvasból és rúdvasból összeheggesztett idomvasakból, de a lényeg megvan: a kapu. Méghozzá azt is be kell vallanom, hogy a pad nem két rönkfára rászögelt deszka, hanem kempingszék, amit itt gyárt a Fémtömegcikk Ipari Szövetkezet, de a magamfajta ügyes ember ezt a pestkörnyéki kempingekbe tóduló turistáktól veszi, mert akkor megkapja száz forintért, míg ha itt a boltban veszi meg az ember, úgy kettőszáztizenhét forintot fizet érte. Nem gondolkozom a kispadon ülésemben ezen a csodán, mert egyszer már megkaptam egy illetékestől ennek magyarázatát, egy szóval: ez a devizapolitika egy része. De gondolkozni nem szabad a kispadon, csak úgy elmélázni. Az ember szív egyet a pipán, azután köp egyet, mert a két művelet együtt jár. Csak úgy szivogat, azután köp. Én már öreg ember vagyok, így kevesebbet szívok, de a másik műveletben az okos doktorok, újságok, rádióelőadások nem korlátoznak, és nem is igyekeznek meggyőzni ennek egészségtelen voltáról. Érdekes dolog ez az elmélázás, nincs is jobb szavunk rá. Nem gondolkodás, nem is töprengés, hanem a csapongó gondolatok ideoda röppenése. Hogy egy-egy gondolat honnan jön, nem lehet megmondani. Csak jön magától. Megpróbáltam megkeresni a gondolat elindulását. Hol sikerült, hol nem, de gyakran a nyomát sem találtam . Közben egy szippantás a pipából. No, most egy név vetődik bele a gondolatok közé. Na most jól esik a köpés, így vagyok azután úgy, hogy több a köpés, mint a szippantás. Néha elbölcselkedek, így voltam tegnap is, bölcselegtem, bolondoztam s szőttem gondolataim. A teremtő Úristen, ha kedve kerekedik, bemegy a raktárába és összeszed egy-egy kart, lábat és a többi emberi alkatrészekből is annyit, hogy egy ember kikerekedjék belőle. Persze a fejet sem felejti el, bár az néha nem ártana. Sőt.. . Igaz, hogy nem lenne angi izmus és egyéb badarság a világon. Igaz, hogy nem lenne atombomba sem, és akkor mivel pusztítaná el az emberiség önmagát.? Márpedig ezt megjövendölte Erasmus Rotterdamus. Ezt az emberösszeállítási játékot így gondoltam ki magamban, ha nem is komolyan, csak úgy játékból. Erre nem késztetett az a sok hídfő 1980 január