Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)
1982-09-01 / 7. szám
12. oldal hangulatát őrizték meg: “Sírkertben bolyongok, amelynek hantjait nem jelölik kövek és feliratok. Ez a temető bennem van és nem a valóságban. Egyre inkább érzem, hogy magam sem vagyok már valóság. Gyökereimtől elszakító forgószél ragad, hemperegtet idegen talajon, szárítja életem nedveit, aztán bezemet, átad az enyészetnek, idegen rögök alatt... Itt én nem vagyok én, csupán igazi énem látszata. Talaját vesztett hontalan magyar.” Igyekszik a lexikon az emigráns írók írásaiból kiragadni a honvágy érzésével kapcsolatos részeket. Mintha az írók honvágya azonos volna a rendszer utáni vággyal! A “határon túli magyar irodalom” bírálata más akkor, ha az író feladja eddigi magatartását: kegyelem jár érte. Más akkor is, ha hazai vizek felé irányítja bárkáját: szirének susognak feléje. Vannak írók, akik felé kitárják karjukat, mert hátha-hátha bedőlnek, ezek parányi biztatást kapnak a bírálatban. De azok, akiknél tudják, hogy derekuk nem hajlik meg még a dicsőség és a hír érdekében sem, azokat leértékelik, vagy szóra sem méltatják. Mélyen megrendülve, szomorú lélekkel jelentjük, hogy néhai dr. Hóman Bálint, volt m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyetemi tanár, felesége, szeretett jó édesanyánk, testvérünk özv. HÓMAN BÁLINTNÉ gyarmatai Dáni Borbála 89 éves korában, az Úrban csendesen elhunyt. BALOGH ISTVÁN Kaptuk az alábbi levelet: Tisztelt Szerkesztő úr! Értesítem, hogy közös ismerősünk, Balogh István, akinek évek óta (mivel nem beszélte a nyelvet), gondját viseltem és megteremtettem az életlehetőséget számára, megszerezvén neki az állami segélyt, és a házamban talált otthont, hosszú szenvedés után, “rák”-betegségben, súlyos műtét után, a taubatéi kórházban, 1982. július 23-án elhunyt. Itt, a quirkrimi temetőben helyeztük örök nyugalomra. A. HOOL Taubate AZ ÚJ HÍDFŐ NEM PÁRTLAP A MI EGYETLEN PÁRTUNK MAGYARORSZÁG! Az olvasóikaj LENGYELEK ÉS NÉMETEK Tisztelt Szerkesztőség! Csak ülök a TV előtt és kezdem nem érteni a világot. A világ úgy látszik nem tud betelni a náciellenes filmekkel (ez mindig jó üzlet, mert nincs a világon bátor ember, aki ki merné mondani, hogy a könyökünkön jön már ki az egész!), főleg a lengyelek járnak élen a németellenes filmek gyártásában. Végnélküli sorozatok mennek a lengyel TV-ben. Egy tudatalatti német gyűlölet ágyazódik be az emberek agyába. A lengyelek karosszékben ülve nézik a németellenes filmeket és közben unottan sóssüteményt ropogtatnak. Sóssüteményt, amit a németek gyűjtenek össze az elnyomott lengyel nép részére. Csak nehogy eljöjjön a pillanat, amikor majd a németek lesznek rászorulva a segélyre, mert akkor mindenkire számíthatnak, csak a lengyelekre, ill. az általuk (németek által) sokszor megsegített keleti országokra nem! Azok alig várják, hogy az oroszok “megnyomják a gombot”, s akkor adj neld. Megjelennek a keleti kommunista seregek, hogy kirabolják, végig fosztogassák az erre lassan megérett nyugatot. Ezért is varrták olyan szép mélyre a ruszki katonanadrágok zsebeit. Hogy sok minden beleférjen! ^ ^ *** MIKOR HALT MEG GÖRGEY ARTHUR? Tisztelt Új Hídfő! A napokban kezembe került Juhász István legújabb könyve: Héttoronytól—Kufsteinig. Az egyébként érdekes könyvben óriási szarvashibát fedeztem fel Görgey Arthur halálozási dátumát illetően. A szerző ugyanis azt írja, hogy Görgey, Ferenc József halála előtt egy nappal halt meg. Súlyos tévedés, mert Görgey 1916. május 21-én halt meg Visegrádon, míg Ferenc József csak fél év után Bécsben. Ettől a hibától eltekintve érdekes, hogy Görgey Budavár visszavételének 67. évfordulójának napján lehelte ki lelkét visegrádi magányában. üdvözlettel: Aláírás *** A CIGÁNYPRÍMÁS — AZ IGEN... Igen tisztelt barátom, nagy érdeklődéssel forgattam a Budapesten megjelent Életrajzi Lexikon III. Kiegészítő Kötetét (Akadémiai kiadó 1981, 900 oldal). A bécsi Libro Disco magyar könyvesbolt “potom” 464.— schillingért árulja az otthon 232.— forintos kiegészítő kötetet. — Ebben például Ruttkay-Radich Kálmánról az olvasható, hogy “ a Magyar Népköztársaságot támadó emigráns lapok — főként a müncheni Új Hungária és a londoni Hídfő — közölték írásait.” — Jellemző, hogy Marschalkó Lajos neve nem szerepel a kötetben, de Toki Horvát Gyula cigányprímásé igen... Nahát! Aláírás *** IRODALMI ÜZLETELÉS Kedves Új Hídfő! Először is jókívánságaimat fejezem le, hogy végre sikerült egyenesbe kerülni a Hídfő körüli dolgokban. Az alap címét igen egészségesnek tartom, mert jelzi, hogy a régi Hídfő folytatása, 1982. szeptember annak eddigi ideológiájával és politikai nézetével együtt. Még jól emlékezem, mikor Pethő Sándorék elvették Milotay Istvántól a Magyarságot, nem sokkal azután megalakította az Új Magyarság című lapot, a Hídfő körüli dolgokhoz hasonló okok miatt. De most nem erről akarok írni, hanem arról a kegyetlen üzletelésről, ami az otthon nyomott könyvek körül történik. Odahaza jól tudják, hogy a régi nagy magyar írók könyvei nemcsak odahaza, hanem az emigrációban is a legkeresettebb könyvek könyvek közé tartoznak. De ha már a határon túl is keresik például Zilahy, Mikszáth, meg a többiek könyveit, akkor nosza rajta, húzzuk le a bőrt arról a külföldön élő magyarról. Íme egy példa: Nemrégiben jelent meg a budapesti Szépirodalmi Kiadónál Zilahy Lajos Két fogoly című könyve. A könyv ára odahaza 81.— forint, ami testvérek között is — bőven számolva — nem több 6.— nyugatnémet márkánál. Ezt tudva az egyik bécsi magyar könyvesboltban megrendeltem a könyvet és legnagyobb meglepetésemre 44.—DM-ről szóló számlát kaptam. Ezt beszorozva a forint hivatalos árfolyamával kiderült, hogy a Budapesten 81.— forintért árusított könyvért a magyar határon túl kerek 660.— forintot kell fizetnie annak, aki el akarja olvasni Zilahy regényét, önkéntelenül is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon melyik vállalat keres ezen az uzsoraáron? A bécsi magyar könyvkereskedő, avagy a minden nyugati valutára éhes magyar állami könyvkiadó. Nevezhetem-e másnak ezt a dolgot, mint Irodalmi üzérkedésnek? üdvözlettel K. L. Németország *** SZÉGYEN MAGYARKÁK Tisztelt Szerkesztőség! A második világháború után Nyugatra került magyarság munkája, szorgalma és a befogadó ország iránti lojalitása révén sok minden régi, a magyarságról szóló tévhitet megcáfolt. Nemrégiben beszéltem a németországi idegeneket ellenőrző hatóság vezetőjével, aki oda nyilatkozott, hogy az ott élő idegenek közül a magyarokkal van a legkevesebb baj, — azaz, majdnem hogy: semmi. Igen ám — amint a régi közmondás tartja — a tiszta búzába is keveredik konkoly. A külföldön élő magyarság búzájában is akad konkoly, ami azért veszedelmes, mert az idegen sajtó az esetek ismertetése alkalmával soha sem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy a csalást vagy egyéb bűntettet elkövető egyének magyarok voltak. Ez történt legutóbb az USA-ban is, ahol egy Gyenes Ottó nevű, 1956-ban kivándorolt egyént kémkedés miatt letartóztattak az amerikai hatóságok. Az ügyet ismertető amerikai sajtó minden egyes alkalommal kihangsúlyozta, hogy a bűntény elkövetője: magyar. Egy másik eset: Németországban letartóztattak egy Halmos nevű magyar állatorvost, aki a demokrácia bürokratikus tekergőjének ismeretében államilag támogatott kozmetikai iskolát nyitott. Ugyanezt csinálta Svájcban is, ahol ugyancsak vizsgálatot indítottak ellene a csalás és sikkasztás miatt. A nyomozás eddigi álláspontja szerint 8 millió márka terheli a lelkét. A kozmetikai iskola hangzatos címe: MTA (Mediz. Techn. Assist.). Halmos felesége német nő, de ezt elhallgatják a lapok, viszont vastag betűkkel köztiki Halmos magyar származását. Legutóbb olvastam az Új Hídfő “Ni csak" rovatában, hogy a Kufsteint látogató idegeneket legjobban érdekli az ott raboskodott Rózsa Sándor