Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)
1982-11-01 / 9. szám
1982. november végvetési évre, melyből 1,2 milliárd lenne kölcsön. Bár az izraeli katonai körök méltányolják az eddig juttatott segélyt, de nem csinálnak abból sem titkot, hogy a modern fegyverek magas ára gyorsan felemészti az USA-tól előirányzott alapot. Például az 1982. évi katonai segély mindössze 20 F-15-ös “Jet” vadászgép vásárlására és azok felszerelésére volt elegendő. A katonai segéllyel párhuzamosan fennállása óta 7,15 milliárd dollár gazdasági segélyt is adott az Egyesült Államok Izraelnek, melyet teljes egészében ajándékként kapott. Ebben az évben egyedül 806 millió dollárt tett ki ez az ajándék. Ezt a gazdasági segélyt csaknem teljes egészében az előző katonai kölcsönök viszszafizetésére fordítja Izrael. Reagan elnök 785 millió dollár gazdasági segélyt irányzott elő Izraelnek 1983-ra, de ebből 260 millió dollárt vissza kell fizetni az eddig adott kölcsönök után járó kamatok fejében. Vagyis ezt úgy kell értelmezni magyarul, hogy az USA bábkormánya teljesen elengedi a kamatokat és ezenkívül még 525 millió dollár ajándékot is ad Izraelnek 1983-ban. De ezek csak a nyilvánosságnak szánt, úgynevezett hivatalos adatok. A gyakori, nem hivatalos elszólások viszont arra engednek következtetni, hogy a “dugsegélyek” ezeket messze felülmúlják... .. * Ötvenöt napos őrjöngő pusztítás és gyilkolás után Reagan amerikai elnök végre maga is megsokallotta az általa támogatott akciót és Figyelmeztette az izraeli kormányt, hogy elég volt, melynek Begin csak vonakodva tett eleget.* A nemzetközi erkölcs szerint az olyan kormány, amely támadó háborút viselő hatalmat pénzel és hadianyaggal támogat, maga is hadviselő félnek tekintendő és a háborús bűnösség vádjával illethető. Fájdalmas keserűségtől megtörten hozom ezúton tudtukra mindazoknak, akik ismerték és szerették, hogy Édesapám, borosnyói BOROSNYAY DEZSŐ gazd. őrnagy született Brassóban 1895. január 14-én sorscsapásokban, küzdelmekben és betegségekben bővelkedő élet után, 88. életévében, 1982. szeptember hó 24-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Az olvasókral Tisztelt Szerkesztőség! A nyári turista szezon forgatagában hozzánk is eljutott egy hazánk fia. Felkészültséggel érkezett és öntudatos szemlélettel, kritikus malíciával igyekezett kezelni a mi kis emigrációs világunkat. Járta a világot szabadsága alatt, Angliába másodszor érkezett 15 éves kihagyással. Megnézte társasutazással azokat a helyeket, amiket még nem látott. Az új benyomások alatt elismerte, hogy Anglia egy egészen más világ. Az emigrációval kapcsolatban szerényen adagoltuk könyvek formájában az ismereteket. Pro és kontra mentek a beszélgetések és mindkét rész elmerült a kiértékelésben. Az otthoni jólét különleges képet vetített felénk. A rezignált kijelentés, hogy “elöregedett nemzet” vagyunk, mintha visszhangja lett volna a múlt években megjelent “Magyar Hírek” egyes cikkeinek... Nem bocsátkoztunk hosszabb vitába, csak röviden megemlítettük, hogy az évszázadokon keresztül, a nagy vérveszteségek ellenére, az újabb és újabb népcsoportok felszívásával elkerültük a degenerálódást és mégis eljutottunk az ezredik évfordulóhoz. Másik otthoni turista, barátságos vacsora közben tett kijelentésével, hogy “gyermekeinél arra vigyázott, nehogy túl nagy nemzeti érzéssel nevelje fel őket", (népi származású) mindkét szülő, egyetemi fokon dolgozik az apa. Keresztények, a torkunkon akasztotta a falatot! Fiatal turista orvosok nevetve mesélik az otthoni abortusz operációkat, amiket minden héten végeznek. A legtöbb abortáló fiatal lány, az iskolából kijövet és hazatérés között. (A statisztika tíz év alatt négymillió abortuszról számol be.) Sok mese volt a cigányok feltöréséről. Náluk abortusz nincs és az emberi jogok égisze alatt, a sok gyermek miatt, a legnagyobb lakásokat azok kapják stb., stb. Meglepő kép tárult elénk, amit akaratlanul vázoltak..., hogy csekély 30 év leforgása alatt, a felemelt alacsonyabb néposztályból eredő nemzedék a “jólétben" egészen idegen mentalitást örökölt, amiben nincs tudatos ősök tisztelete; nemzeti öntudat; csak a nyelv gyakorlata maradt meg pusztán. Megelégedést vált ki Kádár János és Aczél György együttese. Kádár a nép felé képviseli a bizalmat, Aczél György az oroszok felé tartja a frontot. Kezében van minden termelés, a háttérben a biztosító elemekkel. A magam részéről úgy érzem, hogy nem azért harcoltam hosszú éveken át az emigrációs életet, hogy kénytelen legyek kapitulálni és elfelejteni elhagyott hazámat. Tisztelettel: Egy ad idős nemzedékből Sz. B. M. London Móricka hazarohan és elmondja az apjának, aki erre agyba-főbe veri. Utána mindezt elpanaszolja az édesanyjának, aki viszont nyújtófával veri kékre-zöldre. Móricka erre elrohan a jóságos nagymamához, aki meghallgatja, majd leken két nyaklevest és kilöki az utcára. Móricka szomorúan ballag és hangosan gondolkodik: "Érdekes — mondja — alig egy órája vagyok keresztény és már is utálom a zsidókat." M. J. ••• PESTRŐL ÉRKEZETT Móricka a zsinagóga kertjében futballozik és berúgja a labdát az egyik ablakba. A katolikus pap, aki éppen arra sétál, megfenyegeti: "Móricka, ha mégegyszer ilyent csinálsz, megkeresztellek." Móricka természetesen rá sem hederít, másnap ismét betör egy ablakot. A katolikus pap erre nyakoncsípi, beviszi a katolikus templomba és megkereszteli. ••• HITLER HORTYRÓL ÉS BUDAPESTRŐL Kedves Új Hídfő, először is minden jót kívánok a régi szellemben szerkesztett Új Hídfőhöz. Sokallta olvashatóbb, és ami a fő, eddig egyetlen sajtóhibát sem találtam a lapban, amit a régi nyomdában előállított lapról nem mernék elmondani. No, de nem erről akarok írni, hanem ama bizonyos Hitler-naplóról, melynek bizalmas kiadása véletlenül került hozzám. A később idézett rész, a naplószerű szöveg dátuma szerint 1942. augusztus 28-án kelt a Werwolf főhadiszálláson. Mivel a feljegyzés magyar vonatkozású, így azt hiszem, kellő érdeklődésre tarthat számot. De íme a szöveg magyar fordítása a könyv 371. oldalán: “A magyarok és románok kérlelhetetlen ellenségei egymásnak... Horthynak sajátságos elgondolásai vannak. Mint minden magyar, ő is gyűlöli a Habsburgokat. Ahogy a dolgokat megítélem, jobb lett volna, ha a fiatal Horthy életben marad. Az ország belső biztonsága talán jobb lenne a mainál. Az öreg mindenképpen fiatal akar maradni, vagy legalább is annak látszani. De minden Habsburg gyűlölete ellenére is keresi az Ausztriával való kapcsolatokat. Mindannyian elérkezünk egy olyan korhatárhoz, amikor már csak a régi dolgokra emlékezünk, de hiányzik már belőlünk a képesség, hogy újat alkossunk. A magyarországi barokk akár Ausztriában is lehetne. Magyarország 25 év óta kikerült az osztrák— magyar államképződményből, s ezen idő alatt sokat alkotott. Budapest a legnagyszerűbb város, amit csak elképzelni lehet. Egész Németországban nincs hozzá hasonló. Ha valaki látta este a kivilágított várat, a Parlamentet, a hidakat és a templomokat — az sohasem felejti el annak képeit. Berlinnek kellene ilyennek lennie...” És alig három év múlva mindkét város romokban hevert... Üdvözlettel N. Gy. BRD. *** EGY, A SOK HAZUGSÁG KÖZÜL Tisztelt Szerkesztőség és Új Hídfő, olykor kezembe kerülnek budapesti újságok, napilapok, s mindig nagy derűvel olvasom azokat. Nemrégiben végigböngésztem az ugyancsak Budapesten megjelenő Élet és Irodalom c. újságot s nagy meglepetésemre olyan cikket találtam benne, amely csodálom, hogy egyáltalán megjelenhetett mai agymosó világunkban. A cikk címe “Félredokumentálás". Mikor elolvastam az írást, eszembe jutott a svéd—zsidó származású Wallenberg esete, akit az oroszok vittek el, s akinek sorsa még ma is ismeretlen. Éveken át azt írták és kürtölték, hogy Wallenberget az ádáz nyilasok ölték meg. Azután egy szép napon kiderült, hogy a bevonuló szovjet hadsereg tagjai hurcolták el és — ha igazak a hírek — a moszkvai Ljubjanka börtönében halt meg. Nos, ez jutott eszembe, midőn a két szerző által is aláírt cikket olvastam az otthon élő Kömíves Imre könyvével kapcsolatban. 7. oldal