Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)

1982-11-01 / 9. szám

1982. november végvetési évre, melyből 1,2 milliárd lenne kölcsön. Bár az izraeli katonai körök mél­tányolják az eddig juttatott segélyt, de nem csinálnak abból sem titkot, hogy a modern fegyverek magas ára gyorsan felemészti az USA-tól elő­irányzott alapot. Például az 1982. évi katonai segély mindössze 20 F-15-ös “Jet” vadászgép vásárlására és azok felszerelésére volt elegendő. A katonai segéllyel párhuzamosan fennállása óta 7,15 milliárd dollár gazdasági segélyt is adott az Egyesült Államok Izraelnek, melyet teljes egészében ajándékként kapott. Eb­ben az évben egyedül 806 millió dol­lárt tett ki ez az ajándék. Ezt a gaz­dasági segélyt csaknem teljes egészé­ben az előző katonai kölcsönök v­isz­­szafizetésére fordítja Izrael. Reagan elnök 785 millió dollár gazdasági se­gélyt irányzott elő Izraelnek 1983-ra, de ebből 260 millió dollárt vissza kell fizetni az eddig adott kölcsönök után járó kamatok fejében. Vagyis ezt úgy kell értelmezni ma­gyarul, hogy az USA bábkormánya teljesen elengedi a kamatokat és ezenkívül még 525 millió dollár ajándékot is ad Izraelnek 1983-ban. De ezek csak a nyilvánosságnak szánt, úgynevezett hivatalos adatok. A gyakori, nem hivatalos elszólások viszont arra engednek következtetni, hogy a “dugsegélyek” ezeket messze felülmúlják... .. * Ötvenöt napos őrjöngő pusztítás és gyilkolás után Reagan amerikai elnök végre maga is megsokallotta az általa támogatott akciót és Figyel­meztette az izraeli kormányt, hogy elég volt, melynek Begin csak vona­kodva tett eleget.* A nemzetközi erkölcs szerint az olyan kormány, amely támadó há­borút viselő hatalmat pénzel és hadi­anyaggal támogat, maga is hadvise­lő félnek tekintendő és a háborús bű­nösség vádjával illethető.­ ­ Fájdalmas keserűségtől megtörten hozom ez­úton tudtukra mindazoknak, akik ismerték és szerették, hogy Édesapám, borosnyói BOROSNYAY DEZSŐ gazd. őrnagy született Brassóban 1895. január 14-én sorscsapásokban, küzdelmekben és betegsé­­­­gekben bővelkedő élet után, 88. életévében, 1982. szeptember hó 24-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Az olvasók­ral Tisztelt Szerkesztőség! A nyári turista szezon forgatagában hozzánk is eljutott egy hazánk fia. Felkészültséggel érkezett és öntudatos szemlélettel, kritikus malíciával igyekezett kezelni a mi kis emigrációs világunkat. Járta a világot szabadsága alatt, Angliába másod­szor érkezett 15 éves kihagyással. Megnézte tár­sasutazással azokat a helyeket, amiket még nem látott. Az új benyomások alatt elismerte, hogy Anglia egy egészen más világ. Az emigrációval kapcsolatban szerényen ada­goltuk könyvek formájában az ismereteket. Pro és kontra mentek a beszélgetések és mind­két rész elmerült a kiértékelésben. Az otthoni jó­lét különleges képet vetített felénk. A rezignált ki­jelentés, hogy “elöregedett nemzet” vagyunk, mintha visszhangja lett volna a múlt években megjelent “Magyar Hírek” egyes cikkeinek... Nem bocsátkoztunk hosszabb vitába, csak rövi­den megemlítettük, hogy az évszázadokon keresz­tül, a nagy vérveszteségek ellenére, az újabb és újabb népcsoportok felszívásával elkerültük a de­­generálódást és mégis eljutottunk az ezredik év­fordulóhoz. Másik otthoni turista, barátságos vacsora köz­ben tett kijelentésével, hogy “gyermekeinél arra vigyázott, nehogy túl nagy nemzeti érzéssel nevel­je fel őket", (népi származású) mindkét szülő, egyetemi fokon dolgozik az apa. Keresztények, a torkunkon akasztotta a falatot! Fiatal turista orvosok nevetve mesélik az ottho­ni abortusz operációkat, amiket minden héten vé­geznek. A legtöbb abortáló fiatal lány, az iskolá­ból kijövet és hazatérés között. (A statisztika tíz év alatt négymillió abortuszról számol be.) Sok mese volt a cigányok feltöréséről. Náluk abortusz nincs és az emberi jogok égisze alatt, a sok gyermek miatt, a legnagyobb lakásokat azok kapják stb., stb. Meglepő kép tárult elénk, amit akaratlanul vá­zoltak..., hogy csekély 30 év leforgása alatt, a fel­emelt alacsonyabb néposztályból eredő nemzedék a “jólétben" egészen idegen mentalitást örökölt, amiben nincs tudatos ősök tisztelete; nemzeti ön­tudat; csak a nyelv gyakorlata maradt meg pusz­tán. Megelégedést vált ki Kádár János és Aczél György együttese. Kádár a nép felé képviseli a bi­zalmat, Aczél György az oroszok felé tartja a frontot. Kezében van minden termelés, a háttér­ben a biztosító elemekkel. A magam részéről úgy érzem, hogy nem azért harcoltam hosszú éveken át az emigrációs életet, hogy kénytelen legyek kapitulálni és elfelejteni el­hagyott hazámat. Tisztelettel: Egy ad idős nemzedékből Sz. B. M. London Móricka hazarohan és elmondja az apjának, aki erre agyba-főbe veri. Utána mindezt elpanaszolja az édesanyjának, aki viszont nyújtófával veri kékre-zöldre. Móricka erre elrohan a jóságos nagymamához, aki meghallgatja, majd leken két nyaklevest és ki­löki az utcára. Móricka szomorúan ballag és hangosan gon­dolkodik: "Érdekes — mondja — alig egy órája vagyok keresztény és már is utálom a zsidókat." M. J. ••• PESTRŐL ÉRKEZETT Móricka a zsinagóga kertjében futballozik és berúgja a labdát az egyik ablakba. A katolikus pap, aki éppen arra sétál, megfe­nyegeti: "Móricka, ha mégegyszer ilyent csinálsz, megkeresztellek." Móricka természetesen rá sem hederít, másnap ismét betör egy ablakot. A katolikus pap erre nya­­koncsípi, beviszi a katolikus templomba és meg­kereszteli. ••• HITLER HORTYRÓL ÉS BUDAPESTRŐL Kedves Új Hídfő, először is minden jót kívánok a régi szellemben szerkesztett Új Hídfőhöz. Sokallta olvashatóbb, és ami a fő, eddig egyetlen sajtóhibát sem talál­tam a lapban, amit a régi nyomdában előállított lapról nem mernék elmondani. No, de nem erről akarok írni, hanem ama bizonyos Hitler-napló­­ról, melynek bizalmas kiadása véletlenül került hozzám. A később idézett rész, a naplószerű szö­veg dátuma szerint 1942. augusztus 28-án kelt a Werwolf főhadiszálláson. Mivel a feljegyzés ma­gyar vonatkozású, így azt hiszem, kellő érdeklő­désre tarthat számot. De íme a szöveg magyar for­dítása a könyv 371. oldalán: “A magyarok és románok kérlelhetetlen ellen­ségei egymásnak... Horthynak sajátságos elgon­dolásai vannak. Mint minden magyar, ő is gyűlöli a Habsburgokat. Ahogy a dolgokat megítélem, jobb lett volna, ha a fiatal Horthy életben marad. Az ország belső biztonsága talán jobb lenne a mainál. Az öreg mindenképpen fiatal akar maradni, vagy legalább is annak látszani. De minden Habsburg gyűlölete ellenére is keresi az Ausztriával való kapcsolatokat. Mindannyian elérkezünk egy olyan korhatárhoz, amikor már csak a régi dolgokra emlékezünk, de hiányzik már belőlünk a képesség, hogy újat alkossunk. A magyarországi barokk akár Ausztriában is le­hetne. Magyarország 25 év óta kikerült az oszt­rák— magyar államképződményből, s ezen idő alatt sokat alkotott. Budapest a legnagyszerűbb város, amit csak elképzelni lehet. Egész Németor­szágban nincs hozzá hasonló. Ha valaki látta este a kivilágított várat, a Parlamentet, a hidakat és a templomokat — az sohasem felejti el annak ké­peit. Berlinnek kellene ilyennek lennie...” És alig három év múlva mindkét város romok­ban hevert... Üdvözlettel N. Gy. BRD. *** EGY, A SOK HAZUGSÁG KÖZÜL Tisztelt Szerkesztőség és Új Hídfő, olykor kezembe kerülnek budapesti újságok, napilapok, s mindig nagy derűvel olvasom azo­kat. Nemrégiben végigböngésztem az ugyancsak Budapesten megjelenő Élet és Irodalom c. újsá­got s nagy meglepetésemre olyan cikket találtam benne, amely csodálom, hogy egyáltalán megje­lenhetett mai agymosó világunkban. A cikk címe “Félredokumentálás". Mikor elolvastam az írást, eszembe jutott a svéd—zsidó származású Wallen­berg esete, akit az oroszok vittek el, s akinek sor­sa még ma is ismeretlen. Éveken át azt írták és kürtölték, hogy Wallenberget az ádáz nyilasok ölték meg. Azután egy szép napon kiderült, hogy a bevonuló szovjet hadsereg tagjai hurcolták el és — ha igazak a hírek — a moszkvai Ljubjanka börtönében halt meg. Nos, ez jutott eszembe, mi­dőn a két szerző által is aláírt cikket olvastam az otthon élő Kömíves Imre könyvével kapcsolatban. 7. oldal

Next