Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 850-874. szám)
1982-02-01 / 851-852. szám
1982 február nevezése egyre valószínűbbnek látszik. De addig is reméljük, rendet csinál a spanyol Rádió és Televízió sötét berkeiben. A november végén történt újabb kormányátalakítást inkább lehet személyi cserének, mint új irányzat felvételének tekinteni. Nagyon kevés jobbra tolódási tünetet észlelhetünk a kormányban“ kapkodásról, egyaránt hozzá nem értő személyek kicseréléséről van szó. A kormány kül-, és belpolitikailag pozitív ténykedése Spanyolországnak az Atlanti Szövetségbe való belépése volt csupán. Ezt sikerült — nem valami nagy többséggel — a Parlamentben megszavaztatni s ettől remélik a hatalom birtokosai az ország gazdasági helyzetének megjavítását. Az utóbbi hónapok alatt a baloldali sajtó olyan nagy mérvű támadásban részesítette a Hadsereget, hogy egy héttel ezelőtt 100 katona, századostól lefele őrmesterig, névvel, személyi adatokkal ellátott és aláírt nyilatkozatot küldött a hírközlő irodákhoz, amelyben erélyesen tiltakoztak a fegyveres erőket ért rágalmazások ellen. Eredmény: valamennyiüket 14 napos házi fogságba tették s már 5 századost rendelkezési állományba helyeztek,köztük a Nemzeti Unió vezérének fiát, Bias Pinyart is. De az ügy ezzel még nincs befejezve és további érdekes események várhatók: a hadsereg forrong. A miniszterelnök kijelentette, hogy a február 23-i államcsíny kísérletben résztvett katonatiszt vádlottak ügyének tárgyalására februárban kerül sor. Itt viszont az a helyzet, hogy a vádlottak magatartásától függ minden. Mindegyik monarchikus érzelmű s most a becsület a fegyelem között kell választaniuk. Ha a saját becsületüket helyezik előtérbe, úgy a való igazságot fogják vallani; a király szervezte az egész államcsínyt és utolsó pillanatban cserbenhagyta alárendeltjeit. Ez beláthatatlan kövekezményekkel járna s könnyen vezetne a király lemondásához. Ha pedig a fegyelmet választják, úgy mindent magukra vállalnak és a király személye dacára a valóságnak, érintetlen marad, sőt olyan színben tüntethető fel, mint aki megmentette a spanyol demokráciát. Természetes, hogy a döntés meghozatalánál igen fontos bel-, de külpolitikai szempontokat kell figyelembe vegyenek úgy a vádlók mint a vádlottak. Igen józan vélemény szerint a legcélravezetőbb megoldás volna egy újabb katonai államcsíny bizonyos rövidebb időre s akkor feledve lenne minden. Igenám, de kivel? Az elárult múlt nem ad valami jó példát s egyáltalán nem ösztökéli újabb cselekvésre a tábornokokat. A gazdasági helyzet katasztrofális: 1981 első 11 hónapja alatt a spanyol külkereskedelmi mérleg deficitje 1 billió pezetára emelkedett! Íme, az ugyanezen időszak alatt történt események mérlege, a terrorakciók következtében: 57 gyilkosság, 366 sebesült, 232 bombamerénylet súlyos anyagi károkkal, a spanyol Haditengerészet egyik hajója ellen elkövetett szabotázs, 21 bombamerénylettel való fenyegetőzés, 16 emberrablás 7 emberrablási kísérlet, 11 Nemzeti zászló gyalázás, 6 merénylet, 200 halálos fenyegetés, 4 támadás Franco tábornok sírja ellen, 30 rágalmazás a törvényszék ellen, 31 titkos terrorista búvóhely feltárása, 61 fegyver és robbanószer elkobzás, 214 terrorista szabadon bocsájtása, 72 szándékos tűzvész, 21 nem engedélyezett felvonulás, 1 merénylet a Hősök emlékműve ellen, 8 terrorizmust dicsőítő nyilatkozat, 22 merénylet katonai és hivatalos épületek ellen, 10 merénylet köz és kereskedelmi épületek ellen, 1 merénylet politikai pártok székháza ellen, számtalan szó és tettbeli támadás a Hadsereg, a Közbiztonsági szervek, Csendőrség ellen,torlaszok tömkelege, utcai tüzek stb. . Építjük a demokráciát... Dr. Tóth Zoltán Csettkey László: Az 1944 október 15-i események és annak előzményei, ahogy én Budapesten a „Központban átéltem“. 125 oldal, Universe Publ. vébe, de maga Csettkey sem vette ténelmi kutató társaság kiadványa — 1981. Az 1971-ben elhunyt Csettkey „ Hadtörténelmi Remekművek “ címen kiadott könyve, azért érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele, mert, ha új adatokat nem is tud adni ennek a komák történelméhez,de világosan kézzel érinthetően mutatja azt az össze-viszszaságot, amit a magyar hadsereg legfelsőbb vezetésére hivatott tisztek abban az időben átéltek Sem az előszót író Oláhváry István vezérkari ezredes, aki hoszszú passzusokat írt Veress könyvébe, de maga Csettkey sem vette a fáradságot, hogy a történelmi adatok alapján a minimális javításokat elvégezzék. Így történhet meg az, hogy Csettkey Horthy Miklós (ifj.) lefogását október 14-re teszi (13. oldal), amikor az ma már történelmileg bizonyíthatóan október 15- én reggel 9.35-kor történt. Hasonló az eset Csettkey leírásában Csatay honvédelmi miniszterrel való beszélgetése október 15-én kora délután. „Kérdeztem, hogy a kegyelmes úr miért nincs a tárgyalásokon? Azt felelte . .. fiam én katona vagyok, mit keressek én ottan? Nemsokára hazament Másnap tudtuk meg, hogy az este folyamán feleségével együtt öngyilkosok lettek.“ (24. oldal) Nem így volt, Kádár Gyula még Sopron környékén találkozott Csatayval, öngyilkosága csak november közepén történt. Csettkey „hadtörténelmi remekművében“ egy szó sem esik, hogy ő a háború folytatása mellett, vagy az ellen foglalt volna állást. Pedig ez 1944 október 15-én a legfontosabb kérdés volt. Ha Vörös János nem mondta meg neki, pedig tudta, — mert része volt benne — hogy a kormányzó már október 11-én aláírta a németeket megtámadó fegyverletételt (22. oldal), talán nem bízott Csettkeyben. Ha Szávay nem közölte vele, mit terveznek, az sem bízott meg benne. Pedig Csettkey volt legközelebb, hogy jelentse a Szálasi féle hatalomátvételt, hiszen így ír Szávayról: „Irodája állandóan bizalmas megbeszélések könyvek HÍDFŐ MIHÁLYI GILBERT és DUNAI ÁKOS II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa E könyv a lengyel származású pápa első magyar életrajza. A szerzők nem sokat magyaráznak könyvükben. A pápát beszéltették, hadd mondja el ő saját szavaival mondanivalóját. A Katolikus Magyarok Vasárnapja kiadása A keménykötésű könyv ára 22 DM Megrendelhető a Hídfő saarbrückeni címén. 11. oldal