Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 850-874. szám)
1982-01-01 / 850. szám
12 oldal Hídfő notesz Úgy a Hídfő kiadója, mint szerkesztője, ezúton köszöni meg azt a sok száz karácsonyi és újévi üdvözletét, amit a világ minden részében élő olvasóink küldöttek hozzánk. Kaptunk levelet az USA-ból, Ausztráliából, Ázsiából, sőt még az arab sivatagokban dolgozó, olaj után kutató magyaroktól is. Hála és köszönet minden üdvözletért és jókívánságért, melyek összessége bizonyítja, hogy érdemes dolgoznunk és hogy szükség van a 36. évébe lépő kis Hídfőre, amely talán az egyetlen magyar nyelvű újság, amely függetlenül minden érdekeltségtől, valóban azt írja meg, amit mások elhallgatnak. Legszívesebben minden levélírónknak személyesen is válaszolnánk, ha ezt anyagi és időbeli körülményeink megengednék, Így azonban egységesen mondunk köszönetet mindazoknak, akik az ünnepek alkalmából további kitartásra és munkára serkentettek bennünket. Az angol televízió érdekes adást közvetített a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban. Az adás érdekessége az volt, hogy ezúttal nem politikusok, hanem az angol bankvilág jelesei vitatták meg a lengyel eseményeket. Olyan emberek tehát, akik az ördöggel is öszszeállnak a zsíros üzlet reményében. Az egyik résztvevő abban reménykedett, hogy talán akad majd Lengyelországban is egy erős kéz, amely rendet csinál úgy, mint annak idején 1956 ban Magyarországon. Éppenhogy nem nevezte meg a nagy rendcsinálót —amely tulajdonképpen a Szovjetunió volt és ezernyi tankjával valóban ,,rendet csinált,, Magyarországon. Tény és való, hogy az angol nagybankok az elmúlt évek során, mintegy 7 milliárdos hitelt nyújtottak Varsónak, s ma az a helyzet, hogy a lengyelek még a kamatot sem tudják megfizetni, nemhogy a Lengyelországnak juttatott tőkét. Az angol bankárok előbb említett tanácskozása bizonyítja, hogy a Pénz és a nemzetközi Nagytőke számára lényegtelen valami egy ország szabadsága és függetlensége akkor, ha Profitról, Pénzről van szó. ******* A magyar lapok bölcsen elhallgatták, de a bécsi újságok megírták, hogy december elején 13 halálos áldozatot követelő autóbusz szerencsétlenség történt Nógrád vármegyében. Történt ugyanis, hogy az ittas őr nem engedte le a sorompót és a gyöngyösi személyvonat belefutott a síneken áthaladó és utasokkal teli autóbuszba. A magyar újságok nem írtak a szomorú esetről, mert egy szocialista országban nincsenek vonatkatasztrófák, legalább is papíron. . . Az Ausztriában élő —Stoob községben— Körmendy János nyugdíjas olvasónk a múlt év decemberében elhunyt. Mikor nyugdíjba ment, oly szerény nyugdíjat kapott, hogy kénytelen volt az előfizetést lemondani. Ennek ellenére is tovább küldtük címére a Hídfőt, melynek haláláig hűséges olvasója volt. Nyugodjék békében az idegen földben. Hivatalos statisztika szerint 1956 és 1971 között Magyarországon 3 millió 150 ezer abortusz műtétet hajtottak végre. Kis magyarkák, akik sohasem pillantották meg a napvilágot. Somogyi Lajos, az angliai Mindszenty alapítvány pénztárosa, névre szóló levelet és Apostoli áldást kapott a Szentatyától. //.//.// Kérjük levélíróinkat, hogy levelükhöz mellékeljenek egy drb. nemzetközi postakupont a válaszlevél számára. Köszönet! Megkezdtük az elmúlt év során öszszegyűjtött használt levélbélyegek szétküldését. Minden igénylőnek ezúttal is küldünk egy cca. 100 bélyegből álló csomagocskát. Kérjük az igénylőket, hogy levelükhöz mellékeljenek 2 drb. nemzetközi postakupont a portaköltségek fejébe. A svejci Cham városkában elhunyt Boros László író és filozófus. A svejci lapok nagy elismeréssel írtak az elhunyt munkásságáról, amelyet legutóbb a híres innsbrucki egyetemen fejtett ki. Laikus tagja volt a jezsuita rendnek és német nyelven írt teológiai írásai több világnyelven is megjelentek. A kommunista ellenőrzés alatt álló Lékai László hercegprímás két paptól megvonta a misézési engedélyt, mert azok helyeselték azok eljárását, akik lelkiismereti okokból kifolyólag megtagadják a katonai szolgálatot. Több katolikus lelkész felszólította a prímást, hogy intézkedését vonja vissza, mert az merőben ellenkezik a római zsinat határozatával. + + + A Volt magyar politikai foglyok szövetségének lapja, a Szabadulás legutóbbi száma ezúttal is bő és érdekes tartalommal jelent meg az USA-beli Syracusában. L.Koósa Antal behatóan foglalkozik Acél György miniszterelnök helyettesnek a külföldi lapoknak adott nyilatkozatával és pontról-pontra megcáfolja annak állításait. Cikkét az alábbi mondattal fejezi be Koósa: A cél ne a szabad Nyugaton élő magyarságot akarja meggyőzni és magyarnak megtartani, hanem inkább Romániának dörögnék oda a kommunista lojalitást hangoztatva, hogy: Ne bántsd a magyart !... /// Az 1956 évi magyar forradalom emlékére Dr. Tóth Zoltán spanyolországi munkatársunk, herceg Starhemberg Enrique kíséretében koszorút helyezett el a toledói Alcasarban lévő magyar Hősi Emlékműre. XXX Fair Play jeligére két levél érkezett. Kérjük az illetőt, minél előbb közölje címét a szerkesztőséggel. Új helyzetjelentés a romániai állapotokról. Az óvodában mese van, a templomban mise, az üzletekben semmise. XXX —Hallottad, hogy Magyarország vezető űrhatalom lett ? —Ugyan, ne viccelj. —Pedig ez így van: 45-ben osztottuk a holdakat, 56-ban levertük a csillagokat, és 81-ben lopjuk a napot... X - X - X — 25 éves a Nemzetőr — címmel Tollas Tibor , a lap főszerkesztője vezércikkben ismerteti a lap múltját és jelenét. Beszámol a nehéz indulásról és külön fejezetekben ismerteti a Nemzetőr munkásságát és az elért eredményeket. Felsorolja a kiadóvállalat által kiadott könyvek hosszú listáját, a német és az angol nyelven megjelenő külön kiadványokat, melyek célja, hogy ne csak magyarok, de az idegennyelvűek is tájékoztatást kapjanak a magyarság nehéz kérdéseiről. A lap történelmi kiindulópontja az 1956 évi magyar forradalom és annak eszméihez való ragaszkodás. Bár az utóbbi megállapítást nem fogadhatjuk el teljes egészében, mert történelmünk nem 1956 ban kezdődött, a magunk részéről mégis további eredményes jómunkát és még eredményesebb magyarságszolgálatot kívánunk a negyedszázados utat megtett Nemzetőrnek. + + + Az ausztráliai Fairfield-ben élő Törzsök Sándor lapja, a Szabad Magyarság legutóbbi számában behatóan foglalkozik az ottani magyar egyesületekben mutatkozó ellentétekkel. Megállapítja, hogy több magyar egyesület és szervezet mind erősebbé kezdi fűzni a szálakat az ausztráliai magyar diplomáciai körökkel, melyek tulajdonképpeni célja az emigrációnak a hazai akolba való beterelése. Sajnos a nyugatra kiküldött hazai diplomáciának ez a működése nemcsak Ausztráliában, de szerte a világban is érezhető, melynek egyik fő oka az emigráns magyar sajtó mindjobban enyhülő ellenállása a hazai politikai rendszerrel szembe. Az egyes lapokban mindjobban elszaporodó magyarországi hirdetések sok minden kérdésre megadják a választ. HÍDFŐ 1982 január