Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 850-874. szám)

1982-01-01 / 850. szám

12 oldal Hídfő notesz Úgy a Hídfő kiadója, mint szerkesz­tője, ezúton köszöni meg azt a sok száz karácsonyi és újévi üdvözletét, amit a világ minden részében élő olva­sóink küldöttek hozzánk. Kaptunk le­velet az USA-ból, Ausztráliából, Ázsiá­ból, sőt még az arab sivatagokban dol­gozó, olaj után kutató magyaroktól is. Hála és köszönet minden üdvözletért és jókívánságért, melyek összessége bi­zonyítja, hogy érdemes dolgoznunk és hogy szükség van a 36. évébe lépő kis Hídfő­re, amely talán az egyetlen magyar nyelvű újság, amely függetle­nül minden érdekeltségtől, valóban azt írja meg, amit­­ mások elhallgat­nak. Legszívesebben minden levélí­rónknak személyesen is válaszolnánk, ha ezt anyagi és időbeli körülménye­ink megengednék, Így azonban egysé­gesen mondunk köszönetet mindazok­nak, akik az ünnepek alkalmából to­vábbi kitartásra és munkára serkentet­tek bennünket. Az angol televízió érdekes adást köz­vetített a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban. Az adás érdekessége az volt, hogy ezúttal nem politikusok, ha­nem az angol bankvilág jelesei vitat­ták meg a lengyel eseményeket. Olyan emberek tehát, akik az ördöggel is ösz­­szeállnak a zsíros üzlet reményében. Az egyik résztvevő abban reményke­dett, hogy talán akad majd Lengyelor­szágban is egy erős kéz, amely rendet csinál úgy, mint annak idején 1956 ban Magyarországon. Éppenhogy nem ne­vezte meg a nagy rendcsinálót —amely tulajdonképpen a Szovjetunió volt és ezernyi tankjával valóban ,,rendet csi­nált,, Magyarországon. Tény és való, hogy az angol nagybankok az elmúlt évek során, mintegy 7 milliárdos hitelt nyújtottak Varsónak, s ma az a hely­zet, hogy a lengyelek még a kamatot sem tudják megfizetni, nemhogy a Lengyelországnak juttatott tőkét. Az angol bankárok előbb említett tanács­kozása bizonyítja, hogy a Pénz és a nemzetközi Nagytőke számára lényeg­telen valami egy ország szabadsága és függetlensége akkor, ha Profitról, Pénzről van szó. ******* A magyar lapok bölcsen elhallgat­ták, de a bécsi újságok megírták, hogy december elején 13 halálos áldozatot követelő autóbusz szerencsétlenség tör­tént Nógrád vármegyében. Történt ugyanis, hogy az ittas őr nem enged­te le a sorompót és a gyöngyösi sze­mélyvonat belefutott a síneken átha­ladó és utasokkal teli autóbuszba. A magyar újságok nem írtak a szomo­­rú esetről, mert egy szocialista ország­ban nincsenek vonatkatasztrófák, lega­lább is papíron. . . Az Ausztriában élő —Stoob község­ben— Körmendy János nyugdíjas olva­sónk a múlt év decemberében elhunyt. Mikor nyugdíjba ment, oly szerény nyugdíjat kapott, hogy kénytelen volt az előfizetést lemondani. Ennek ellené­re is tovább küldtük címére a Hídfő­t, melynek haláláig hűséges olvasója volt. Nyugodjék békében az idegen földben. Hivatalos statisztika szerint 1956 és 1971 között Magyarországon 3 millió 150 ezer abortusz műtétet hajtottak végre. Kis magyarkák, akik sohasem pillantották meg a napvilágot. Somogyi Lajos, az angliai Mindszenty alapítvány pénztárosa, névre szóló le­velet és Apostoli áldást kapott a Szent­atyától. //.//.// Kérjük levélíróinkat, hogy levelük­höz mellékeljenek egy drb. nemzetkö­zi postakupont a válaszlevél számára. Köszönet! Megkezdtük az elmúlt év során ösz­­szegyűjtött használt levélbélyegek szét­küldését. Minden igénylőnek ezúttal is küldünk egy cca. 100 bélyegből álló csomagocskát. Kérjük az igénylő­ket, hogy levelükhöz mellékeljenek 2 drb. nemzetközi postakupont a por­taköltségek fejébe. A svejci Cham városkában elhunyt Boros László író és filozófus. A svejci lapok nagy elismeréssel írtak az elhunyt munkásságáról, amelyet legutóbb a hí­res innsbrucki egyetemen fejtett ki. Lai­kus tagja volt a jezsuita rendnek és né­met nyelven írt teológiai írásai több világnyelven is megjelentek. A kommunista ellenőrzés alatt álló Lékai László hercegprímás két paptól megvonta a misézési engedélyt, mert azok helyeselték azok eljárását, akik lelkiismereti okokból kifolyólag meg­tagadják a katonai szolgálatot. Több katolikus lelkész felszólította a prímást, hogy intézkedését vonja vissza, mert az merőben ellenkezik a római zsinat határozatával. + + + A Volt magyar politikai foglyok szö­vetségének lapja, a Szabadulás legutób­bi száma ezúttal is bő és érdekes tartalommal jelent meg az USA-beli Syracusában. L.Koósa Antal behatóan foglalkozik Acél György miniszterelnök helyettesnek a külföldi lapoknak adott nyilatkozatával és pontról-pontra meg­cáfolja annak állításait. Cikkét az alábbi mondattal fejezi be Koósa: A cél ne a szabad Nyugaton élő magyarságot akar­ja meggyőzni és magyarnak megtartani, hanem inkább Romániának dörögnék oda a kommunista lojalitást hangoz­tatva, hogy: Ne bántsd a magyart !... /­/­/ Az 1956 évi magyar forradalom em­lékére Dr. Tóth Zoltán spanyolorszá­gi munkatársunk, herceg Starhemberg Enrique kíséretében koszorút helyezett el a toledói Alcasarban lévő magyar Hősi Emlékműre. XXX Fair Play jeligére két levél érkezett. Kérjük az illetőt, minél előbb közölje címét a szerkesztőséggel. Új helyzetjelentés a romániai állapo­tokról. Az óvodában mese van, a templomban mise, az üzletekben semmise. XXX —Hallottad, hogy Magyarország ve­zető űrhatalom lett ? —Ugyan, ne viccelj. —Pedig ez így van: 45-ben osztottuk a holdakat, 56-ban levertük a csillago­kat, és 81-ben lopjuk a napot... X - X - X — 25 éves a Nemzetőr — címmel Tollas Tibor , a lap főszerkesztője ve­zércikkben ismerteti a lap múltját és jelenét. Beszámol a nehéz indulásról és külön fejezetekben ismerteti a Nemzetőr munkásságát és az elért eredményeket. Felsorolja a kiadóvál­lalat által kiadott könyvek hosszú lis­táját, a német és az angol nyelven meg­jelenő külön kiadványokat, melyek cél­ja, hogy ne csak magyarok, de az ide­­gennyelvűek is tájékoztatást kapjanak a magyarság nehéz kérdéseiről. A lap történelmi kiindulópontja az 1956 évi magyar forradalom és annak eszméihez való ragaszkodás. Bár az utóbbi megál­lapítást nem fogadhatjuk el teljes egé­szében, mert történelmünk nem 1956 ban kezdődött,­­ a magunk ré­széről mégis további eredményes jó­munkát és még eredményesebb ma­gyarságszolgálatot kívánunk a negyed­­százados utat megtett Nemzetőr­nek. + + + Az ausztráliai Fairfield-ben élő Törzsök Sándor lapja, a Szabad Magyar­ság legutóbbi számában behatóan fog­lalkozik az ottani magyar egyesületek­ben mutatkozó ellentétekkel. Megál­lapítja, hogy több magyar egyesület és szervezet mind erősebbé kezdi fűzni a szálakat az ausztráliai magyar diplo­máciai körökkel, melyek tulajdonkép­peni célja az emigrációnak a hazai akol­ba való beterelése. Sajnos a nyugat­ra kiküldött hazai diplomáciának ez a működése nemcsak Ausztráliában, de szerte a világban is érezhető, melynek egyik fő oka az emigráns magyar sajtó mindjobban enyhülő ellenállása a hazai politikai rendszerrel szembe. Az egyes lapokban mindjobban elszaporodó magyarországi hirdetések sok minden kérdésre megadják a választ. HÍDFŐ 1982 január

Next