Új hídfő, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXXVII. évfolyam, 1. szám 1984. JANUÁR HÓ A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP EZÚTTAL EURÓPÁRÓL VAN SZÓ... ------------------------------FIALA FERENC-------------------------- 1983. október 27-én Reagan amerikai elnök televíziós beszédében többek között a következőket mondotta: “We are not somewhere in the world protecting someone else’s interests, we are there protecting our own.” Magyarul annyit jelent, hogy ha megjelenik valahol az USA hadereje, akkor nem az illető ország, hanem az USA érdekeit védi. Az amerikai elnök fenti megállapítása hideg zuhanyként hatott azokra, akik Európa és ezzel kapcsolatban a világ biztonságát a csillagos lobogó védelme alá akarták és akarják helyezni. Tény és való, hogy a klasszikus értelemben felfogott Európa a múlté. Mindkét világháború sorsát az USA közbelépése döntötte el és a keleti határokon túli Szovjetunió amerikai beavatkozás nélkül úgy tiporja el Európát, ahogy akarja. Ezt elkerülendő : az európai politikának hozzá kell simulnia az USA kívánságaihoz, ha el akarja kerülni a Szovjet imperium keserves igáját és az ezzel járó többi dolgokat. Ezt tudja a kommunistákhoz közel álló francia miniszterelnök — Mitterand —, aki a német politikusokat messze túlszárnyaló ügyes politikával ápolja a francia-amerikai barátságot. Lenin mondotta: akié Németország, azé Európa. A Kreml urai pedig a lenini elvek alapján állanak és minden törekvésük Németország erkölcsi és politikai aláaknázására irányul, hogy lehetőleg háború nélkül húzzák fel a német árbocra a sarló-kalapácsos lobogót. Pénzt és áldozatot nem kímélve iparkodnak Németországot bolsevizálni, pontosan úgy, mint a huszas években, amikor a hamburgi és berlini városi tanácsban a kommunistáké volt a döntő szó. Bajorországban kikiáltották a rövid életű tanácsköztársaságot és a Ruhr-vidéken Noske szociáldemokrata hadügyminiszter csapatai polgárháborúszerű harcokat vívtak a felfegyverzett vörös légionistákkal. A vörös méreg barna ellenmérget termelt ki és a bolsi térhódítás ellen megjelentek Hitler barnaingesei, akik nélkül a barna diktatúra helyett moszkvai diktatúra ült volna Germániára. Az akkori német helyzet azóta világméreteket öltött. A nyugati demokráciák segítségével világhatalommá előlépett Szovjetunió ma két eszközzel harcol céljaiért. Atomfegyvereivel és a népek öntudatának aláaknázásával, ill. a holnaptól való félelem besulykolásával. Az európai példák mutatják, hogy az utóbbi sokkal hatásosabb, mint az első. Moszkva nagyon jól ismeri a régi szabályt: ahol lőnek, ott visszalőnek. Ha ők kilövik a városokat rombadöntő SS rakétáikat, akkor útnak indulnak az egész világon elhelyezett amerikai Pershing atomlövedékek és megindul huszadik századunk nagy szégyenfoltja, az atomháború, amely rövid pár óra alatt eltemet mindent, amit az emberiség akár kultúrában vagy az élet más vonatkozásaiban eddig létrehozott. Az Európára irányított szovjet SS rakétáknak inkább pszichológiai, mint valóban bevetendő célja van: megfélemlíteni az európai népeket, és tüntetések , esetleges választások révén arra kényszeríteni az atomhalál bűvöletében élő európai országokat, hogy meglazítsák az amerikai szövetséget, ami ha valóban megtörténik, akkor “jó éjszakát Európa”! A lenini mondás alapján elsősorban Németország az, amit meg kell szerezniök céljaik számára. A Szovjet agitprop főmunkája Németország megdolgozása, annak erkölcsi ellenállásának a megtörése és uralkodóvá tenni a “Lieber rot als tot” elvét. A legutóbbi német választásokon a kommunista párt is indult, de töméntelen plakátjuk, röpirataik ellenére egyetlen képviselőt sem tudott a bonni Bundestagba küldeni, mert sehol sem érték el a mandátumhoz szükséges 5 százalékot. Tehát változtatni kellett a taktikán. A német kommunista párt kulisszák mögötti támogatásával megalakult a Grüne párt (Zöldek pártja), amely harcias jelszavak nélkül, mint jámbor bárány jelent meg a politika mezején. Először csak az erdőket-mezőket féltették, szóval az elején csak azt hangoztatták, hogy meg kell védeni a természetet a nagy ipartelepek kémiai mérgétől. Természetbaráti indulásuk révén be is kerültek a bonni parlamentbe, s azután a természet helyett emberbaráti utakra tévedtek. Zöld zászlajukra kiírták a béke magasztos fogalmát, melynek szerintük egyetlen ellensége van: az Egyesült Államok. Békeharcukba befogták a fiatalságot és az év októberében 40 kilométer hosszú békemarsot rendeztek. Tiltakoztak a Pershing rakéták Európába való felállítása ellen, de szóval sem tiltakoztak a Kelet-Németországban felállított szovjet SS rakéták ellen. Tiltakoztak a Grenada-i USA beavatkozás ellen , de szót sem emeltek Afganisztán Szovjet részről történő megszállása miatt. Legutóbb már követelték, hogy Németország a béke megvédése céljából lépjen ki a NATO-ból, ami ha megtörténne, akkor megkezdődne Európa finnlandizálása, azaz a szovjet érdek.