Új hídfő, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2. oldal Új HÍDFŐ szféra egészen a Rajnáig terjedne. Plakátjaikon az atomháború ször­nyűségeivel ijesztgetik a jámbor polgárt, amely szerintük csak akkor kerülendő el, ha az Egyesült Álla­mok visszavonul az európai ügyek­től és magára hagyná Európát. Szép lassan beleültették az emberekbe a félelem pszichózisát azzal a mellék­­mondattal, hogy az esetleg bekövet­kezendő atomháborúért egyes egye­dül az Egyesült Államokat terheli a történelmi felelősség. Nem csak Né­metországban, de egész Európában hirdetik ezt a Szovjet által irányított hazug gondolatot, melynek végső célja az USA Európától való elide­genítése. Visszatérve Reagan elnöknek írá­sunk elején közölt megállapítására , nem lehetünk olyan illuzionis­ták, hogy ne adjunk igazat annak, aki a történelmi realitás alapján áll­va mondja ki véleményét. Ameriká­nak csak annyiban lényeges Európa biztonsága, amíg az nem sérti érde­keit. Az USA számára Európa olyan kapu, amelyen át rövid fennállása óta eszmék, gondolatok áramlottak át az óceánon, hogy ott saját arcu­latukra formálva gyökeret eressze­nek, akár a texasi sivatagban, vagy éppen New York felhőkarcolói kö­zött. Egy bolsevizált Európa lénye­gében veszélyeztetné Amerika gaz­dasági és társadalmi struktúráját, és ezt elkerülendő, hozták át az Óceá­non a Pershing és egyéb atomfegy­vereket, mint egyedüli biztosítékát Európa békéjének és az USA biz­tonságának. Több, mint 3000 kilométer vá­lasztja el Európát Amerikától, amely valamikor angol gyarmat volt, de önállóságának kiharcolása után az odavándorolt népek nagy kohójában megszületett az a vala­mi, amit Új Világnak nevezünk. Valamikor ég és föld választotta el KERESÜNK valódi, vagy átképzett SZERSZÁMKÉSZÍTŐKET SZERSZÁMLAKATOSOKAT GÉPLAKATOSOKAT nagy karosszéria szerszámok gyártásához 6 hét próbaidő Véglegesítés után lakásszerzésben segítünk Dr. MELEGHY K.G. Werkzeugbau und Presswerk 5070 Bergisch Gladbach érdekeiket, szokásaikat és új élet­formájukat az európaiaktól. A két világháborúban való részvételük — minden politikai gyermekbetegség ellenére is (Wilson és Roosevelt) — közelebb hozta Európához és a második világháború után sorsdön­tő szerepet vállalt Európa védelmé­ben a mindjobban előretörő, kom­munista mezbe öltözött pánszláviz­mus ellen. Persze Európa megvédé­se az USA érdeke is, — elvégre sem­mit sem adnak ingyen a történelem­ben —, de nekünk magyaroknak és európaiaknak — ha tovább akarjuk vinni keresztény kultúránkat, és el akarjuk kerülni az atomháborút — tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor biztosíthatjuk szabadságun­kat és fennmaradásunkat, ha az Egyesült Államok csillagos lobogója őrködik napjaink felett, nem úgy, mint valamikor régen. Mindenki tudja — vagy legalább is érzi, hogy a kis Magyarország a nagy nemzetek politikájának függvénye lett. Átélni a nehéz időket — ez a jel­szó. Az utolsó nagy kísérlet 1956 ősze volt, amikor a Nemzet egy­ ember­­ként állott a szabadság nagy gondo­lata mellé — mégis elbukott. Azaz, hogy mégsem, csupán megtanultak az emberek hosszú távban gondol­kodni. Ehhez még csatlakozott a ho­ratiusi Carpe diem — azaz, hogy minden napnak örüljünk, mert ki tudja mit hoz a holnap, illetve mit döntenek Moszkvában. A National Geographic Society ki­adásában (9 millió pldiny!) megjele­nő magazin legutóbb hatalmas cikk­ben számolt be a magyarországi vi­szonyokról ill. annak “új arcáról”. A cikkíró megállapítja, hogy Magyar­­ország letért a merev marxista-lenii­­nista útról és ha mérsékelten is, de mégis szabad utat nyitott az egyéni kezdeményezés számára. A pár év előtt létrehozott új gazdasági me­chanizmus­ ma már a kapitalista gazdaság felé kanyarodott és tág te­ret nyitott az egyéni kezdeményezés­nek. Moszkva ezt igen jól látja és an­nak idején Brezsnyev szemrehányást is tett Kádárnak, mire az csak any­­nyit válaszolt: — Nem szeretnénk ha megismétlődne 1956 ... Az ún. szovjet satellitállamok kö­zött Magyarországon megy legjob­ban az embereknek, de csak azok­nak, akik némi ügyeskedéssel meg- Egy hazajáró emigráns beszámolója otthoni útjáról Lassan kiürült a kis német vendéglő étterme. A vendégek éppenhogy lenyelték a muszáj ebédet és máris mentek dolguk után. Nem úgy mint a franciák, akik élvezik az evést és órákig elülnek az ebéd vagy vacsora asztal mellett. Ilyenkor Clemanceau Tigris­ megállapítása jut az ember eszébe: a­­németek túl sokat dolgoznak ... Asztaltársam régi emigráns — minden esztendőben hazalátogat, mert mint mondja — szüksége van a hazai levegőre, ami nélkül — így mondja — megfulladna, pedig már negyed­század óta él külföldön, Európában, az USA-ban és azután megint Európában. — ... a határon minden rendben volt? teszem fel az első kérdést. — Sőt túl rendben. A határőrök udvariasak voltak, mert mint hallot­tam utasítást kaptak felülről, hogy ne nagyon bolygassák a külföldi tu­ristákat , mert valutára bizony hogy nagy szüksége van a nyakig el­adósodott országnak. Udvariasan betessékeltek a várakozó helyre, amíg leellenőrizik az útlevelünket a belügyminisztérium illetékes osztá­lyán. Valószínűleg a nyugaton is is­mert compjuterrel dolgoznak, ami azonnal közli ha valakinek nem tet­szik a szénája odahaza. — És veled nem volt baj? Úgy tu­dom te is illegálisan jöttél ki nyugat­ra — teszem fel az újabb kérdést. — Igen, 1968-ban léptem le Bécs­­ben három évi börtönnel a hátam mögött. De azóta amnesztiát kap­tam és nevem lekerült a listáról. Ez­zel nem azt akarom mondani, hogy tűzbe dobták a káderlapomat, csak azt, hogy most már nem vagyok ér­dekes a belügyi nyomozók számára. Óvatosságból azonban a kocsi hátsó ülésére tettem a hazacsalogató Ma­gyar Hírek c. újságot, amelyet an­nak ellenre is szorgalmasan külde­nek, hogy soha, egyetlen fillért sem fizettem, sőt egy ízben levelet írtam a pesti szerkesztőségnek, hogy nem kívánom a lap további küldését. De azóta is küldik ... — És a politika? — vetem közbe az újabb kérdést. — A magyar mindég politizáló nemzet volt. Ma úgy érzem, illetve éreztem, hogy a napi politika nem érdekli az embereket. Legalább is * 160-BÓL CSAK 2 1984.január

Next