Hídfő, 1984 (37. évfolyam, 897-920. szám)
1984-01-01 / 897-898. szám
1984 Azzal is kezdhetnénk: Egy év elmúlt megint, elmúlt éveink száma eggyel megint több lett és elképzeléseink, reményeink megint füstbe mentek. De minek panaszkodással kezdeni az évet? Hiszen azzal úgy sem változtathatunk sem a múlton, sem pedig az eljövendő, ma még áthatolhatatlan köd borította jövő ránk váró ajándékait vagy megpróbáltatásait nem tudjuk magunknak még hozzávetőlegesen se elképzelni.. De bízzunk abban, hogy a páros és szökő év számunkra is meglepetést hoz. Kényszerítsük ki magunknak a sorstól azokat régvárt meglepetéseket, amelyeket már mindannyian megszolgáltunk. Éjjel, alvás közben, az álom szárnyain járjuk be azokat a vidékeket, amelyeket talán már évtizedek óta nem láttunk. Szorítsuk magunkhoz azokat, akiket ott kellett hagynunk, tegyünk pár szál tarka emlékvirágot a már elfelejtett vagy még ismeretlen hazai földből hantolt dombocskára és öleljük magunkhoz elismerően azokat, akiknek elmondhatjuk: — Kiálltad a próbát! Nem csalódtunk sem benned, sem azon sok másokban, akik minden vesztenivágyás, minden elnyomás és megpróbáltatás ellenére is azok maradtatok, akiknek maradnotok kellett, igaz, példamutató magyaroknak. Higgjünk, bízzunk és reménykedjünk, hogy ami nehéz és fájdalmas volt, már elmúlt. A páros és szökő évvel együtt elszökik körünkből a vádaskodás, az irigység helyet ad a megértésnek, az egymásratalálásnak és testvéri munkának, annak felépítésére, amiről már-már azt hittük, hogy örökre elvesztettük. Ne legyünk kicsinyhitüek, mert azt érezzük mindannyian — ha ma még félünk is bevallani, hogy: Hogy jönni fog, mert jönni kell Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek njakán ... Még nem áshatták meg azt a sírt, melyben a környező bitorlók és rablók vágyálmára rég el kellett volna tűnnünk, de amelyre még sokáig várhatnak, mert: Ébred Magyarország! Most támad fel! Úgy legyen! Békét, de nem minden áron! Egy évet kezdeni bizonytalanságban, előre nem látott, csak sejtett, veszedelmekkel a jövő ködében — valljuk be őszintén nem örömteljes kezdés. Hiába menekülünk a múltba,idézzük fel a szép emlékeket, hiába szeretnénk nyugodt biztonságban élni és nem attól rettegni, mit hoz a holnap? Megnyugvást? További félelemmel teli életet? vagy földindulást? atombombát?!... Nem ez kell az emberiségnek, nem erre születtünk, nem ezt várjuk. Hogy ez következett el, annak mi is okai vagyunk, mi, a nép, a tömeg. Igen bűnösök vagyunk mindannyian, akik hittünk a szép szólamoknak, az ígéreteknek és nem törődtünk vele, miért történik ez, mikor mindannyiunknak van megélhetése, foglalkozása, jövedelme és miért nem elégedtünk meg azzal, ami volt?Miért kellett több és rosszabb? Lapozzunk vissza a történelem könyvében. Hogyan is kezdődött? A béke napja ragyogott, mikor Lucifer helytartói, a politikusok, a világuralomra törők felbújtására eldördült egy revolver és kioltott két életet és ezzel elindult a pokol uralma a földön. A remekül kidolgozott terv szerint meg kellett semmisíteni a világbéke mérlegének egyensúlyban tartóját, Ausztria-Magyarországot.. Majd öt évig tartó vérfürdő után a pokol helytartói megtehették az első lépést a világuralom felé. Megszületett Trianon. Az egységes Középeurópát darabokra szakították, hogy állandó tűzfészek maradjon. Ezt rövid pihenő követte. Mikor úgy látszott, sikerült Európa sebeit begyógyítani, lehetőséget találtak arra, hogy a káosz kerekedjen felül. Európa népét tömeggyilkossággal félemlítették meg, hogy az életben maradottaknak könynyebben lehessen a nyakára rakni a rabláncot. Ez is sikerült. Most már csak két hatalom maradt. De mint régen a sok, most e kettő között folyik a küzdelem a világhatalomért, mert mint a régi közmondás mondotta: „Két dudás egy csárdában nem fér meg“. Mindkettő le akarja törni a másikat és nem törődnek azzal, hogy közben milliók pusztulnak, milliárdos értékek semmisülnek meg, talán a föld népének háromnegyede kell elpusztuljon, hogy az egyik fél büszkén dülleszthesse ki a mellét: „Én lettem a világ ura“!... Azt, ami e pokoli terv megvalósítását megnehezíti, lassan megsemmisítik. Rendszeres munkával, jól kiképzett propagandisták példaadásával meggyengítették az egyház hatalmát, lassan kiölik az emberekből a hitet, lezüllesztik az erkölcsöket, nevetségessé teszik az ígéretek betartását, elundorítják a dolgozókat a munkától, a kevesebb munkáért több fizetési jelszavával. És mindez miért? Hogy a magukat kiválasztottaknak tartók még nagyobb hatalomhoz jussanak. Ébredjünk fel Csipkerózsika-álmunkból, térjünk vissza az erkölcshöz, a munkához, a becsületesen dolgozó élethez, ne engedjünk a csábításnak, mert csak így lehet újra nyugodt, békés életünk a jövőben! 897—898. SZÁM A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ FÜGGETLEN EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP XXXVII. ÉVFOLYAM MÜNCHEN, 1984 JANUAR HU Nummer 1/1984