Új hídfő, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
1987. december ÚJHÍDFO Újabb menekülthullám Magyarországról Ez év augusztus végefelé megdöbbentő hír ért Bécsből: az utóbbi hónapokban heti 100—120 honfitársunk hagyja el hazáját. Főleg 20—30 év közöttiek kényszerülnek erre a szomorú lépésre. Nagy többségük csak átmeneti állomásnak tekinti Ausztriát, mely egyébként fel sem tudná venni a nagyszámú menekültet. Hiszen a magyarokon kívül más országokból is érkeznek menekültek. Legnagyobb számban lengyelek. Honfitársaink főleg Amerikába és Kanadába készülnek tovább, de van, aki a távoli Ausztráliába akar eljutni, hogy ott próbáljon új életet kezdeni, s majd — ha tud — gyökeret verni. A szomorú az, hogy így veszíti el Magyarország egyre több értékes állampolgárát. A felületes személynek ún. „gazdasági menekültnek” tűnnek a hazájukat most elhagyó magyarok. Ebbe a kategóriába sorolja be őket például a Német Szövetségi Köztársaság külföldiekkel foglalkozó hivatala is, így ma már szinte lehetetlen, hogy egy magyar menekült politikai menedékjogot kapjon Németországban. De ha valaki tovább gondolkodik, és a mélyebb indokot keresi, hogy vajon miért menekülnek újra nagyobb számban a magyarok, annak el kell ismernie, hogy igenis a legtöbb esetben tulajdonképpen politikai menekültről van szó. Mert miért is kényszerülnek erre a sorsdöntő lépésre honfitársaink? Azért, mert kilátástalannak látják jövőjüket az egyre rosszabbodó gazdasági helyzetben. Olvasóim nagy része bizonyára maga is hallotta, vagy olvasta az 1988. január 1-el bekövetkező változásokat. Bevezetik az előreláthatólag 15—20%-os értéktöbblet adót, mely természetesen újabb áremelésekhez vezet. A jövedelemadót is nyugati mintára „rendezik”, progresszívvá teszik, ami azt jelenti, hogy egyeseknél elérheti a 60%-ot is. Az 5000 forint feletti nyugdíjakat is megadóztatják. A nyár folyamán többször is alkalmam volt beszélgetni Nyugatra látogató magyarokkal. Mindegyik nagy aggodalommal beszélt a várható változásokról. Lehet-e csodálkoznunk, hogy a jövőjüket kilátástalannak tartó, saját lakásról még csak álmodni sem tudó fiatalabb generáció egyes tagjai külföldre menekülnek? S vajon miért jutott ilyen mélypontra a magyar gazdaság? Mert változatlanul a diktatórikus egypártrendszer uralkodik Magyarországon és továbbra is nyakunkon ül a szovjet hatalom a maga teljes gazdasági befolyásával. Hatalmát pedig az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó” több mint 100000 főnyi szovjet katonaság biztosítja. Gondoljuk csak meg, hogy milyen virágzó gazdasági élet lehetne hazánkban; — ha Pécs környéki uránkincsünkkel nem a szovjet hatalom rendelkezne, hanem szabadon értékesíthetnénk a világpiacon; — ha megtermelt áruink tetemes részét nem a Szovjetunióba kellene szállítani az általa megszabott árakon; — ha az ország szellemi erejét képező tudósok, orvosok, mérnökök, közgazdászok teljesen szabadon dolgozhatnának otthon és külföldön; — ha a magyar munkások újra megtanulnának becsületesen dolgozni és látva saját érdeküket, meg is tennék azt. (Hogy erre képesek, azt a Nyugatra került magyarok munkateljesítménye bizonyítja), ha a magyar parasztság saját földjén, saját állattartásában, saját gépeivel és saját hasznára termelhetne. Az utóbbi években még emigráns körökben is egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy mennyivel több szabadság van otthon, mennyi mindent lehet már otthon megírni, innyen szabadon lehet beszélni. Csakhogy a „több szabadság” még nagyon messze van a teljes szabadságtól. Mert hogy is lehet szabadságról beszélni ott: — ahol továbbra is egypártrendszer van; — ahol nincs szabad választójog (a több jelölt lehetősége is csak nevetséges színjáték, hiszen mindegyiket ugyanaz az egy párt jelöli); — ahol nincs teljes vélemény- és szólásszabadság; — ahol nincs sajtószabadság (hiszen az otthoni írók, újságírók, az ún. „öncenzúrával” dolgoznak. „Ezt csak azért írta, vagy nem írta, hogy a könyv megjelenhessék“ — halljuk gyakran), — ahol nincs teljes vallásszabadság. (Az Állami Egyházügyi Hivatal olyan körmönfontan dolgozik együtt az egyházi hatóságokkal, hogy pl. a túlbuzgó papokat, akiknek plébániáján rohamosan emelkedik a hittanra járók száma, a saját püspöke helyezi el egy másik községbe!). Ha a fentieket alaposan átgondoljuk, vajon lehet-e kizárólag „gazdasági menekülteknek” tekinteni honfitársainkat, akik az utóbbi hónapokban hagyták el hazánkat? Totth Elemér 3. oldal Osteuropa Institut kiadványai, Dr. Révész László kitűnő politikai tanulmányai. Október 10-én, szombaton délután magyar emigráns sajtókonferenciát tartottunk a kiállítás nemzetközi palotájának erre a célra bérelt termében. Itt először Justus Bühlow wiesbadeni ügyvéd, az „Ostrevolution”című könyv szerzője tartott előadást a Szovjetunió hatalmi területén élő elnyomott népek szabadságharcairól, majd egy pár héttel ezelőtt disszidált moszkvai mérnök számolt be Gorbacsov „glaznyoszt”-jának mai következményeiről orosz nyelven, egy fiatal német tolmács közvetítésével. Ebből megtudhattuk, hogy változást csak akkor várhatunk a Szovjetunióban, ha az úgynevezett kapitalista tőkésállamok az emberi jogok betartásának feltételeihez kötik gazdasági és technikai segítségüket. Az eléggé éles sajtóvita után mutattuk be először a világhírű „Recski tábor rabjai” című könyv szerzőjének, Erdélyi Sándornak alig pár nappal előbb befejezett „Mindszenty” filmjét. Ezt követően Sipos Tibor református lelkész ismertette Éliás József: „Őszi begyűjtés” című verseskötetét, melynek emigráns kiadását a Meacenatura Hungarica vállalat keretében ő tette lehetővé. Sajtóvitánkon budapesti „megfigyelők” is részt vettek, de nem szóltak hozzá egyetlen témához sem. Abban a reményben fejeztük be ezévi kiállításunkat, hogy az 1988-as évben, nem fogyva, inkább megnagyobbodva és több magyar szerző jelenlétében folytathatjuk eredményes munkánkat. Bélyeggyűjtők, figyelem! Hagyatékból olcsón eladó 9 db berakó album, kb. 4 ezer bélyeggel, a világ minden tájáról. Sorok, blokkok levelek. Csak BRD területére küldhető, előzetes 200 DM beküldése esetén, vagy utánvéttel (plusz portó). Haffelder I. 6904 Eppelheim, Spitalgasse 34.