Új hídfő, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

1987. február Az úttörő szívesen dolgozik és takaréko­san kezeli a nép vagyonát. ” (Az úttörőket később átveszi a KOM­­SZOMOL, Magyarországon a DISZ.) ,,A komszomolsta ifjú minden erejét az állam iparának és mezőgazdaságának fej­lesztésére fordítja, a termelőeszközök töké­letes kihasználásával. Magáévá teszi a kom­munista alapigazságot, hogy aki nem dol­gozik, az ne is egyék. A komszomolista ifjú külső megjelenésé­ben tiszta, egyszerű és ízléses, viselkedésé­ben udvarias és tisztelettudó. Gyűlöli szov­jet hazája ellenségeit, ezért legjobb tudásá­val elsajátítja a honvédelemhez szükséges ismereteket." (Leninskij komszomol, Moszkva, 1969.) Az orosz fiatalemberek természetesen álmukban sem gondolnak pacifizmusra, vagy a kapitalista ellenség számára expor­tált békeszólamokra, így hangzik a kötele­ző katonai eskü: ,,Én, szovjet polgár, esküszöm és ünne­pélyesen fogadom, hogy becsületes, bátor, fegyelmezett és éber katona leszek; az ál­lamtitkokat megőrzöm, a katonai előíráso­kat megtartom és elöljáróimnak parancsait ellentmondás nélkül, azonnal végrehaj­tom. Esküszöm, hogy a katonai tudomá­nyokat megtanulom, a rámbízott fegyvert gondosan kezelem, szovjet hazámat és annak kormányát utolsó leheletemig szol­gálom. Minden időben készen állok a szov­jet kormány védelmére, ezért véremet és életemet a végső győzelemig nem kímélem. Ha megszegném eskümet, akkor sújtson a szovjet törvény ereje, a nép gyűlölete és a munkásosztály megvetése!" Nobel-díjat érdemel az a nyugateurópai politikus, aki a Szovjetunió belső haszná­latára alkalmazott, és a „kapitalista-impe­rialista” országok felé irányított kettős pro­pagandája közötti alapvető ellentmondást nemcsak észreveszi, hanem a közvélemény előtt bátran ki is merészeli mondani. FIGYELEM! FIGYELEM! Megjelent A HIT CSODÁJA (az akroni Lorántffy Otthon képes története) Közel 400 oldal, 180 kép, az adakozók névsora, Reagan elnök levelével, színes fedőlappal, kemény kötésben. Történelmi dokumentum a magyar emigráció legnagyobb teljesítményéről. A könyv ára $20­00 postázással együtt. Megrendelhető az ár előzetes beküldé­­­ sevel: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Copley Road, Akron, OH 44321 ej HÍDFŐ AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Véletlenül a kezembe került a Központi Tájékoztató egy régebbi példánya, s Hay­­nalné Kesserű Zsuzsánna sorait olvasva, elgondolkoztam... Tényleg, miért is lettünk ilyenek? Azaz: „talajtalanok”, „cinikusak”, „szemtele­nek”, „álmodozók”, „lázongók”? Volt-e egyáltalán talaj a lábunk alatt, ami kicsúsz­hatott volna alóla? Igen. Amennyiben a hazugság, az álszenteskedés, a korrupció alapköveiből lerakott lápos, ingoványos mocsarat „biztos” alapnak lehet tekinteni. A múltunk Egy évvel az 1956-os forradalom előtt születtem, s így a „Befejezetlen Forrada­lom” eredményeként „demokratizálódott­­liberális” Kádár-rendszer neveltje voltam egészen 1981 februárjáig, amikoris a „köny­­nyebb utat” választva — mert nem tudtam megszokni, hát — „megszöktem”. Mint ilyen, szeretném egy kicsit megvédeni ma­gamat — magunkat. Megpróbálom meg­magyarázni, mik is voltak az okai annak, hogy „ilyenek” lettünk. Az igaz, hogy örök­ségbe kaptuk az 1848-as szabadságharcot, és az 1956-os forradalmat, de mit is tudhat­tunk róluk? Csupán azt, amit tanítottak nekünk, és ahogy tanították „pedagógu­­saink”. Ezúttal az elnevezés változása pon­tosan mutatja a tartalom módosulását. Egyre kevesebb — sajnos — az igazi, hiva­tástudattal átitatott tanár, tanító. Részint „kihalnak”, részint belefáradnak a hiába­való szélmalomharcba. Helyüket a párt által kiképzett pedagógusok foglalják el, akik magukévá tették „szakképzőik” pár­tos elveit. Örökségünk Milyen irodalom, milyen (tan)anyag ál­lott rendelkezésünkre, ha örökségünket meg akartuk ismerni? Az 1848—49-es sza­badságharcot — évszámok, helyszínek szem­pontjából — a valóságnak megfelelően ok­tatták. Csak éppen sohasem felejtették el, hogy ezek jelentőségét, hatását megkérdő­jelezzék, az őszirózsás forradalommal, a Tanácsköztársasággal összehasonlítva — hát csak természetes, hogy ezek voltak a sorsformálóbbak, a haladóbbak. A 48-as szabadságharc egyik „főszereplőjét”, Pető­fit pedig egyenesen kigúnyolták, ilyen és ehhez hasonló gúnydalokkal, mint például: „Petőfi Sándor gatyában táncol...” S mit tanítottak, mit szajkóztak únos­­ontalan az 1956-os forradalom történelmé­ről? Erre egyetlen szóval lehet csak vála­szolni: HAZUGSÁGOT!!! Ami 1956 iro­dalmát illeti, elég ha csak arra gondolunk: a Walesi bárdokhoz fogható alkotásnak nem sikerült a „liberális” Kádár-éra cen­zúráján átcsúsznia. Haynau cenzorai libe­­rálisabbak, demokratikusabbak voltak, mint késői utódaik... Lehetőségeink , kilátásaink És a követendő példa, amit számunkra a felnőttek, az idősebb generáció tagjai nyújtottak? — Belépni a pártba és ott tevékenyked­ni — s akkor karrier, márkás kocsi, nyara­ló, nyugati utazás az ölünkbe hullott. — Pártonkívülinek, semlegesnek (?) ma­radni — s a kommunista klikktől irigyelt kiváltságokért — velük ellentétben — ro­botolni. Egy fizetésből mindenre nem telt (ma sem telik) a főnökök, a fejesek viszont „kegyeskedtek” engedélyezni a másodállá­sokat, a maszekosítást. Persze, mint min­dennek az életben, ennek is ára volt: sem­mit sem szabad szóvá tenni, mindent, ha hallgatólagosan is, de helyeselni kell — a „kéz kezet mos” elve alapján.­­ Fellázadni — minden ellen. Csatlakozni Demszkyékhez, vagy a hoz­zá hasonlókhoz. Hátat fordítani minden­nek! Az összes hidat felégetni, abban a reményben, hogy majd egyszer — a szabad világban — „visszafizetünk” mindenért: a tudatos félrevezetésért, az általános ha­zugságért, ideáljaink elrablásáért és azért, hogy megfosztottak bennünket az istenhit­től is! Az eddigiek összegezése alapján talán az derül ki, hogy igaza van Haynalné Kesserű Zsuzsannának: ténylegesen megvan min­den okunk és jogunk a meghasonláshoz. Mégsem ezt tesszük, inkább jelentke­zünk a „stafétabotért”! Mi aztán ismerjük - hiszen abban nőttünk fel —, milyen is a valóságban a kádári idénkért. De azt is mi tudjuk legjobban, mi az igaz abból, hogy Magyarország a „legvidámabb” barakk a keleti blokkban. Szilvássyné Kovács Zsuzsanna 5. oldal KÖNYVKERESÉS Az Új Hídfő szerkesztősége sürgősen keresi az alábbi két könyvet: Milotay István: A magyar fa sorsa Fiala Ferenc: Zavaros évek Ha valaki nélkülözni tudja könyvtárából a keresett két könyvet, úgy nagyon kérjük az illetőt, hogy költségmegtérítés mellett mi­előbb küldje meg a saarbrückeni szerkesztő­ség címére. Előre is köszönet!

Next