Új hídfő, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
1988. január gban merik a második világháború katonahalottait a fasizmus áldozatainak titulálni? Hiszen ez olyan, mintha a Szovjetunióban a háborús emlékművekre azt írnák: ,,A bolsevizmus áldozatai”, Amerikában — teszem azt: az arlingtoni emlékműre —, „Roosevelt áldozatai". Ez olyan feneketlen nonszensz, hogy kommentálni sem érdemes. Még a különben alaposan agymosott Németországban — ahol pedig tucatjával láttam második világháborús emlékműveket — sem jutott volna soha senkinek eszébe hasonló felirat. Nem is beszélve a fasizmus őshazájáról, Itáliáról. Gyönyörű hősi emlékműveiket megcsodáltam Milánóban, Velencében, Rómában. Ez utóbbi város hatalmas emlékművén ez a felirat áll: „Ai nostri eroi della seconda guerra mundiale. ” Második világháborús hőseinknek, így írják az állítólag „gerinctelen” olaszok... A Magyar Hírek ilyen arcátlan hazugságokkal akarja elhitetni velünk, hogy megtört a jég? De még rosszabb: a hazugságot megsokszorozza, hogy „a fasizmus áldozatainak” nem csupán Péteriben állítottak emlékművet, hanem más falvakban és városokban százszámra! Hasonló és még cifrább feliratokkal ellátva. Budapesten saját magam láttam legalább egy tucatnyit. Akiknek szól, azok a koncentrációs táborokba elhurcoltak, a politikai okokból kivégzettek no meg a „hős” partizánok, de semmi esetre, sohase a háborúban elesett katonahalottak, ahogy a Magyar Hírek cikke írja. Az a negyedmillió magyar katona, akikről tilos beszélni, és még emléküknek sem szabad tisztelegni a mai Magyarországon. Eddig se, és most se! Ilyen hát az állítólagos enyhülés ezen a téren. Az emigráns olvasó csömörrel dobja el a propagandalapot. Az egyetlen vigasztaló, hogy egy túlbuzgó vagy túl ostoba agit-prop munkatárs jóvoltából sikerült átlátni ezen az erkölcstelen félrevezetési kísérleten. Egyszer megint fellebbent Hatvani professzor talárja. Alápillanthattunk, és megláttuk a mai rezsim igazi mivoltát, ez pedig lólábat visel, és kénkőtől bűzlik. ........................................................ !! AJÁNDÉKOZZON ROKONAINAK GÉPKOCSIT AUTÓ - ERDEY ' ' a világ vezető autómárkáit szállítja új, vagy, . .. használt állapotban, műhely-felülvizsgálással . ' és garanciával egész Európa területére. , i Telefonszolgálat 24 órán keresztül. .. ‹ ‹ ‹ ‹ Magyaroknak kedvezmény! Kölcsönkocsi külföldre is. ! ! , !8 München 70, Implerstr. 10. Tel.: 725-13-31 ,, ........................................................... ÚJ HÍDFŐ FILIPPI ISVÁN: KÉT ASZTAL Nyugat-Európa egyik legszabadabb városában magyar napokat rendeztek az ott élő honfitársak, és arra meghívtak engem is. Hárman utaztunk oda Frankfurtból, annak ellenére, hogy a műsorban Budapestről meghívott akadémikusok is szerepeltek. Miért ne, hiszen „két világ” szabad találkozása csak hasznos lehet. Tudtuk, hogy nem lehet szabadon beszélni, hiszen az otthoniak két-három nap után haza szeretnének utazni, így a vendéglátó udvariassága nem engedhet nyílt támadást. Ez rendben van. Pénteken este sajtókonferenciaszerű beszámolósorozattal nyitották meg a háromnapos eszmecserét az ottani egyetem aulájában. A meghívón feltüntetett tárgyaló felek a pódiumon felállított asztal mögött foglaltak helyet, míg a meghívott vendégek az egyetemi hallgatók helyein ültek. Tényleg hallgattunk, mert hozzászólni nem lehetett. A jelenlevő külföldi újságírók és prominens személyek miatt a vita különféle világnyelveken folyt. Vitatéma volt a jelenlegi kelet-európai társadalmak alternatívájának keresése. Ezt a helyszínen működő magyar professzor vezette, aki marxizmust oktat az ottani egyetemen, így nem két világ találkozott egymással szabad földön, hanem csak egy! A Magyar Népköztársaságból meghívott vendégszónokok jó hazai szokás szerint bekapcsolták önellenőrző agyberendezésüket, mert ki tudja, hogy honnan irányítják a marxista professzor urat. Valóban ő volt a legvörösebb az egész társaságban. Beszél Kossuthról és Petőfiről, akik szerinte a magyar kommunista ifjúság példaképei, de arról is, hogy Borisz Paszternák esete nem fordulhat elő Magyarországon. (Paszternák könyveit annak idején betiltották a Szovjetunióban.) Erre az egyik karzaton ülő magyar felállt, és jó hangosan bemondta: „Csurka István!” Mély csönd követte a közbeszólást, majd kínos vigyorral másra terelték a szót. Ez volt az ellenzék egyetlen hozzászólása. Az előadók körülbelül azt próbálták elhitetni, mintha a kelet-európai népek Lenin óta különböző kommunista modelleket próbálnának ki egymás után, és utat keresnének a „valódi szocializmus” felé. Nos, mi magyarok 1956-ban nem kerestünk utat, hanem inkább mutattunk a vörös hadseregnek kelet felé. Más út nincs! Diákkoromban úgy tanultam, hogy Magyarország Közép-Európában fekszik, és erről nem tudok leszokni. Miért kell szabad földön egyetemi tanszéken oktatni a marxizmust? Mit tanulhatnak ott: lopni, csalni, rabolni, rágalmazni és hazát árulni. Rákosi Mátyás országlása idején ismertem Budapesten egy tűzkőárust, aki hathetes pártszeminárium után szintén marxista professzor? Tudtommal az új írószövetség már nem marxista, de az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanári karának és hallgatóinak jó része sem. Azért kellett olyan messzire utazniok nyugati irányba a derék akadémikusoknak, hogy valódi, tősgyökeres marxistákkal találkozhassanak? A zárószó után felkerestük a vitaest főrendezőjét, akinek a meghívására jöttünk. Kértem őt, hogy áldozzon nekem fél órát, mert beszélni szeretnék vele, ha már ide jöttem. — Nem lehet, kérlek, — mondotta —, mert először vacsorázni megyünk vendégeimmel, majd el kell vinnem őket a szállodájukba. Talán holnap a magyar nyelvű kerekasztal-beszélgetésen. — Lehet ott hozzászólni? — kérdeztem. — Nem lehet, mert a zsúfolt program miatt csak a műsoron szereplők vitatkozhatnak egymással — válaszolta. — Akkor mi nem fizetjük a személyenként hetven dollárnak megfelelő belépti díjat. — Arról szó sem lehet, kérlek, mert én fedezem a budapestiek repülőjegyét és szállodai költségeit. — Miért nem fizeti nekik Kádár vagy a Magyarok Világszövetsége? Miért mivelünk fizettetik ki azt a propagandát, ami otthon ingyen sem kell? Nem veszünk részt a kerekasztal-vitán, mert az nem kerek, hanem szögletes, és nem vita, hanem váltogatott szöveg, amit a Népszabadságban sokkal olcsóbban lehet olvasni. Erre régi emigráns barátom faképnél hagyott. — Gyerünk, igyunk valahol egy pohár sört, és utána menjünk aludni! — ajánlottam útitársaimnak. — Ide többet nem kapunk meghívót. Felfedeztünk az egyetem közelében egy nagyvendéglőt, oda betértünk, és helyet kerestünk. Találtunk is az óriási terem sarkában egy összetolt asztalok mellett iszogató vidám társaság közelében. Nem ülhettünk le, mert máris átszóltak hozzánk: — Gyertek ide, üljetek közénk, mi is magyarok vagyunk. Kiderült, hogy a város magyar klubjának szinte teljes taglétszámával találkoztunk: tudósok, mérnökök, jogászok, szakmunkások. Könnyű volt jól elbeszélgetni, 3. oldal