Új hídfő, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
1989. december he kivándorolt zsidó származású Gita Kowler meg is állapította, hogy bizony a „Zsidók Istene Amerikában ez”(USA Today, ’89. Szept. 29.) Hát akkor hol él a keresztények Istene? Hiszen Auschwitzból is száműzik! Hol él a magyarok Istene? Négy évtizeden át Magyarországon sem élhetett! Gita Kovler őszintén nyilatkozott, amikor Amerikába érkezett, s úgy látszik, hogy szíve mindig is Amerikához vonzódott, de akkor milyen érzések köthetik őt szülőföldjéhez, Lettországhoz? Mivel magyarázható meg ez a spontán jelentkező hűtlenség? Kérdéseinkre talán dr. Regős Péter tudná megadni a választ — aki szintén csak Magyarországon született — s kinek a Menórában ('89. május 12.) megjelent cikkéből idézünk megrázó gondolatokat: Hungária Radio N.Y. WNWK FM 105.9 Levelezési cím: 245 E. 80th St. NYC 10021 Telefon: 212/570-6441 mikrofonnál: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Magyar segítsd a magyart Program vezető: Apatini Gyula Munkatársak: Medey István v. orsz. gyűl. képv. Hámos László H.H.R.F. elnök, Dr. Regős Péter Minden szombaton 2-3-ig vasárnap este-8-ig Dr. Regős Péter: „Nem vagyok magyar!” ... aki véletlenül a New York-i magyar rádió egyik munkatársa? (Forrás: Aziterikai Magyar Népszava) „NEM VAGYOK MAGYAR. Ha valamiért valaha a magyarságnak hálás leszek, az nem más, mint az, hogy segítettek ennek felismerésében. S amíg újra nem próbálnak bántani minket, szívesen költöm dollárjaimat Magyarországon, mivel a nyelvet is beszélem, hajlandó vagyok elismerni, hogy jobban érzem magam ott, mint pl. Líbiában. Ettől azonban én még nem vagyok magyar. Kiféle-miféle vagyok? Izraeli, zsidó vallású, magyar anyanyelvű és magyarul is beszélő, Amerikában élő személy vagyok!” — írja Dr. Regős Péter, akinek igen hálásak vagyunk a példátlan őszinteségéért. Hiszen büszke is lehet rá, aki az élet véletlen elrendeléséből éppen Magyarországon született, zsidó származása ellenére még magyarul is beszél. Mint ember, kétségtelenül a magyar nyelvtudással is értékesebb! S ki tudja mikor lesz még rá szükség? Azonban, miért is magyar a magyar? Magyar szelleműnek mondhatók-e Goethe vagy Maupassant költeményei Kosztolányi Dezső fordításában? Vagy angolos szelleműekké váltak-e Kirkennel angol nyelvre fordított Petőfi versei? Magyar szellemet sugároznak-e a torontói Faludi György versei? Ezeket csak az képes teljes egészében megérteni, aki már eleve rendelkezik magyar szellemiséggel... aki magáévá tette a magyar nép érzelmi világát s megóvja azt teljes tisztaságában..., aki sorsközösséget érez a magyar néppel! A magyar szellemiséget, a származás mellett, főleg a szülőhaza és annak népével való teljes történelmi és lelki azonosulás jelenti. Dr. Regős Péter, cikkének írása közben, valószínűleg a máig is megoldatlan „zsidókérdés”-re gondolhatott, melyet számtalan hazai és külföldi író tesz ma is állandó vita tárgyává. így, a Magyarországi Cionista Szervezet elnöke Beregi Ármin, tanulmányában (Zsidókérdés, Asszimiláció, Antiszemitizmus. Bp. ’84/Gondolat — 46. old.) azzal foglalkozik, hogy mi az oka annak, hogy a zsidóság iránt ellenszenv mutatkozik, amely legtöbbször gyűlöletté fajul és programkitörésekben nyilvánul meg? Egy oka lehet: a zsidó nép más nép, mint befogadó népe, mások a képességei, más a lelki struktúrája, más a vérmérséklete. (...) Amint a magyar faj minden produktumán, bármennyire olasz, német, szláv műveltségen nevelődött, a magyar fajú jelleg kint, úgy nem tud elenyészni az őseredet nyoma a zsidó faj produktumán, bármennyire szaturálódott is, például amagyar levegővel’.” „Deák Ferenc, a nagy magyar politikus mondotta, hogy a zsidóság olyan mint a só, kell belőle mindenbe egy csipetnyi, de sok belőle árt az ételnek. Lehet, hogy a túl nagyszámú zsidóhatás valamely népnek kultúráját erősebben befolyásolja, mint az a nép faji érdekében kívánható és talán a fajfenntartás ösztöne váltja ki a reakciót, ami „zsidókérdés” formájában ütközik ki.” — írja esszéjében Beregi Ármin, a Magyarországi Cionista Szervezet elnöke. Bölöni György hazai író és szerkesztő pedig azt hangoztatja és nagyon helyesen, hogy „a zsidókérdésről csak akkor érdemes beszélni, ha mindkét oldalról megvan hozzá az objektivitás.” (U. o. 51. old.) Amíg a sérelmek és nehézségek két oldalról való tárgyalása nem lát napvilágot, addig csak a válasz nélküli, elfojtott ellenszenvek, panaszok kerülnek felszínre, mint amilyet a Magyar Nemzet ez év aug. 14-i számában olvasunk Dési János tollából. Ezeket írja, többek között: „Bárhol is jártunk Magyarországról elszármazottak között, alkalmanként valaki mindig feltette a kérdést ,nem félünk-e attól, hogy Magyarországon erősödni fog az antiszemitizmus? Mert ők Izraelből úgy látják, hogy egyre inkább fenyeget ez a veszély; ama érveink, hogy Magyarországon mostmár mindenről szabadabban lehet beszélni ritkán győzték meg az aggódókat — írja Dési János — pedig a Magyarországról elszármazottak általában jól ismerik viszonyainkat. (...) Nem véletlenül írtam azt, hogy Magyarországról elszármaztunk — folytatja Dési János — és nem véletlenül kerültem a „magyar” kifejezést. Hiszen a legtöbben izraelinek, zsidónak tartják magukat, nem pedig magyarnak!” A megoldatlan problémák bizony ma is léteznek, s ezt Benedek István Gábor is észrevette. Ugyanis a Magyarország c. hazai folyóirat 1989. okt. 6-i számában azt írja, hogy „most újra előjönnek a föld alól a pogromlegények, mert a friss demokrácia lehetővé teszi a számukra azt, amit 1989 őszén égbekiáltó gazságnak tartok.” Benedek úr továbbá azzal fenyeget, hogy „Magyarország vigyázz! Rossz útra tévedhetsz. Az ordas indulatok, a felkorbácsolt gyűlölet, a sötét soviniszta, antiszemita, antikommunista indulatok soha nem szültek jó vért. (...) a tényleges számlát mindig a nép fizeti!” Benedek úr nem veszi észre azt, hogy demagógiákkal telített levele pontosan az általa elítélt antiszemitizmusra öntött olaj! A kellő választ dr. Sulyok Dezső adja meg, kinek Magyar Tragédia c. művét melegen ajánljuk az elolvasásra. Dr. Sulyok így ír: „A zsidó nemzeti kisebbség valósággal aranykorát élte a történelmi Magyarország utolsó ötven békeéve idején. Az emancipációtól (1867) eltelt félévszázad alatt hihetetlen előrehaladást tett anyagi, társadalmi és politikai helyzetének kitűnővé tételében. Az első világháború kitörésekor már vezető szere- Soviet Jews flock to USA Through August, 29,431 Soviet Jews have immigrated to the USA this year. '84 '89 Source: Coalition to Free Soviet Jews By Juan Thomassie. USA TODAY ŰJ HÍDFŐ 7. oldal