Új hídfő, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

1989. december he kivándorolt zsidó származású Gita Kowler meg is állapította, hogy bizony a „Zsidók Istene Amerikában ez­”(USA Today, ’89. Szept. 29.) Hát akkor hol él a kereszté­nyek Istene? Hiszen Auschwitzból is száműzik! Hol él a magyarok Istene? Négy évtizeden át Magyarországon sem élhetett! Gita Kovler őszintén nyilatkozott, amikor Amerikába érkezett, s úgy látszik, hogy szíve mindig is Amerikához vonzó­dott, de akkor milyen érzések köthetik őt szülőföldjéhez, Lettországhoz? Mivel ma­gyarázható meg ez a spontán jelentkező hűtlenség? Kérdéseinkre talán dr. Regős Péter tud­ná megadni a választ — aki szintén csak Magyarországon született — s kinek a Menórában ('89. május 12.) megjelent cikkéből idézünk megrázó gondolatokat: Hungária Radio N.Y. WNWK FM 105.9 Levelezési cím: 245 E. 80th St. NYC 10021 Telefon: 212/570-6441 mikrofonnál: APATINI GYULA Hírek - magyar zene - hazai sport politika - NY magyar gazdasági élete Magyar segítsd a magyart Program vezető: Apatini Gyula Munkatársak: Medey István v. orsz. gyűl. képv. Hámos László H.H.R.F. elnök, Dr. Regős Péter Minden szombaton 2-3-ig vasárnap este­­-8-ig Dr. Regős Péter: „Nem vagyok magyar!” ... aki véletlenül a New York­-i magyar rádió egyik munka­társa? (Forrás: Aziterikai Magyar Népszava) „NEM VAGYOK MAGYAR. Ha valamiért valaha a magyarságnak hálás leszek, az nem más, mint az, hogy segítet­tek ennek felismerésében. S amíg újra nem próbálnak bántani minket, szívesen költöm dollárjaimat Magyarországon, mivel a nyelvet is beszélem, hajlandó va­gyok elismerni, hogy jobban érzem ma­gam ott, mint pl. Líbiában. Ettől azonban én még nem vagyok magyar. Kiféle-mifé­­le vagyok? Izraeli, zsidó vallású, magyar anyanyelvű és magyarul is beszélő, Ameri­kában élő személy vagyok!” — írja Dr. Regős Péter, akinek igen hálásak va­gyunk a példátlan őszinteségéért. Hiszen büszke is lehet rá, aki az élet véletlen el­rendeléséből éppen Magyarországon szü­letett, zsidó származása ellenére még ma­gyarul is beszél. Mint ember, kétségtelenül a magyar nyelvtudással is értékesebb! S ki tudja mikor lesz még rá szükség? Azonban, miért is magyar a magyar? Magyar szelleműnek mondhatók-e Goethe vagy Maupassant költeményei Kosztolá­nyi Dezső fordításában? Vagy angolos szelleműekké váltak-e Kirkennel angol nyelvre fordított Petőfi versei? Magyar szellemet sugároznak-e a torontói Faludi György versei? Ezeket csak az képes teljes egészében megérteni, aki már eleve rendelkezik ma­gyar szellemiséggel... aki magáévá tette a magyar nép érzelmi világát s megóvja azt teljes tisztaságában..., aki sorsközösséget érez a magyar néppel! A magyar szellemi­séget, a származás mellett, főleg a szülő­haza és annak népével való teljes történel­mi és lelki azonosulás jelenti. Dr. Regős Péter, cikkének írása köz­ben, valószínűleg a máig is megoldatlan „zsidókérdés”-re gondolhatott, melyet számtalan hazai és külföldi író tesz ma is állandó vita tárgyává. így, a Magyarorszá­gi Cionista Szervezet elnöke Beregi Ár­min, tanulmányában (Zsidókérdés, Asszi­miláció, Antiszemitizmus. Bp. ’84/Gondo­lat — 46. old.) azzal foglalkozik, hogy mi az oka annak, hogy a zsidóság iránt ellen­szenv mutatkozik, amely legtöbbször gyű­löletté fajul és programkitörésekben nyil­vánul meg? Egy oka lehet: a zsidó nép más nép, mint befogadó népe, mások a képességei, más a lelki struktúrája, más a vérmérséklete. (...) Amint a magyar faj minden produktumán, bármennyire olasz, német, szláv műveltségen nevelődött, a magyar fajú jelleg kint, úgy nem tud el­enyészni az őseredet nyoma a zsidó faj produktumán, bármennyire szaturálódott is, például a­­magyar levegővel’.” „Deák Ferenc, a nagy magyar politikus mondotta, hogy a zsidóság olyan mint a só, kell belőle mindenbe egy csipetnyi, de sok belőle árt az ételnek. Lehet, hogy a túl nagyszámú zsidóhatás valamely nép­nek kultúráját erősebben befolyásolja, mint az a nép faji érdekében kívánható és talán a fajfenntartás ösztöne váltja ki a reakciót, ami „zsidókérdés” formájában ütközik ki.” — írja esszéjében Beregi Ár­min, a Magyarországi Cionista Szervezet elnöke. Bölöni György hazai író és szerkesztő pedig azt hangoztatja és nagyon helyesen, hogy „a zsidókérdésről csak akkor érde­mes beszélni, ha mindkét oldalról megvan hozzá az objektivitás.” (U. o. 51. old.) Amíg a sérelmek és nehézségek két oldal­­ról való tárgyalása nem lát napvilágot, addig csak a válasz nélküli, elfojtott ellen­szenvek, panaszok kerülnek felszínre, mint amilyet a Magyar Nemzet ez év aug. 14-i számában olvasunk Dési János tollá­ból. Ezeket írja, többek között: „Bárhol is jártunk Magyarországról elszármazottak között, alkalmanként valaki mindig feltet­te a kérdést­ ,nem félünk-e attól, hogy Magyarországon erősödni fog az antisze­mitizmus? Mert ők Izraelből úgy látják, hogy egyre inkább fenyeget ez a veszély; ama érveink, hogy Magyarországon most­­már mindenről szabadabban lehet beszél­ni ritkán győzték meg az aggódókat — ír­ja Dési János — pedig a Magyarországról elszármazottak általában jól ismerik viszo­nyainkat. (...) Nem véletlenül írtam azt, hogy Magyarországról elszármaztunk — folytatja Dési János — és nem véletlenül kerültem a „magyar” kifejezést. Hiszen a legtöbben izraelinek, zsidónak tartják magukat, nem pedig magyarnak!” A megoldatlan problémák bizony ma is léteznek, s ezt Benedek István Gábor is észrevette. Ugyanis a Magyarország c. hazai folyóirat 1989. okt. 6-i számában azt írja, hogy „most újra előjönnek a föld alól a pogromlegények, mert a friss de­mokrácia lehetővé teszi a számukra azt, amit 1989 őszén égbekiáltó gazságnak tar­tok.” Benedek úr továbbá azzal fenyeget, hogy „Magyarország vigyázz! Rossz útra tévedhetsz. Az ordas indulatok, a felkor­bácsolt gyűlölet, a sötét soviniszta, anti­szemita, antikommunista indulatok soha nem szültek jó vért. (...) a tényleges szám­lát mindig a nép fizeti!” Benedek úr nem veszi észre azt, hogy demagógiákkal telített levele pontosan az általa elítélt antiszemitizmusra öntött olaj! A kellő választ dr. Sulyok Dezső adja meg, kinek Magyar Tragédia c. művét melegen ajánljuk az elolvasásra. Dr. Sulyok így ír: „A zsidó nemzeti ki­sebbség valósággal aranykorát élte a tör­ténelmi Magyarország utolsó ötven béke­éve idején. Az emancipációtól (1867) eltelt félévszázad alatt hihetetlen előreha­ladást tett anyagi, társadalmi és politikai helyzetének kitűnővé tételében. Az első világháború kitörésekor már vezető szere- Soviet Jews flock to USA Through August, 29,431 Soviet Jews have immi­grated to the USA this year. '84 '89 Source: Coalition to Free Soviet Jews By Juan Thomassie. USA TODAY ŰJ HÍDFŐ 7. oldal

Next