Új hídfő, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

AZ ilYI HÍDFŐ A MADVARSAC szolgálata*»­ Alla E.MICRACIUS POLITIKA! lap 1989. JANUÁRI SZÁMÁNAK MELLÉKLETE OKOS SZAVAK ROMÁN OLDALRÓL I. Az Erdély érdekében az ausztráliai Sydneyben tartott tiltakozó nagygyű­lésen Theodor Silvas, a Román Nem­zeti Bizottság ausztráliai tagozatának elnöke a következőket mondotta: Hölgyeim és uraim! Ezen a mai napon az ausztráliai magyar közössé­gek tagjai együtt vannak a román kö­zösségek tagjaival, hogy együttesen felemeljék tiltakozó hangjukat a ro­mán kommunista kormány ördögi ter­ve ellen, hogy elpusztítsanak mintegy 8000 falut az összesen 13000-ből. Magyarok és románok évszázadokon keresztül együtt éltek, és tisztelték egymást. Én magam is Erdélyből jöt­tem, a mi falunktól keletre egy ma­gyar falu volt, nyugatra tőlünk ugyan­csak egy magyar falu volt, északra­­délre két román falu volt. A mai na­pig nagyon sok román férfi vett el magyar lányt feleségül, és viszont. Ki mondhatja azt, hogy nincs jogunk to­vábbra is együtt élni békében? Ehhez kellett jönnie egy diktatórikus kor­mánynak, egy ördögi ideológiából származónak, amely elhatározta, hogy elpusztítja a társadalom lelki tartalmát, csakúgy a magyarokét, mint a románokét, azt a lelkiséget, ami kialakult évszázadokon át a falu­­közösség kebelében. Nem szabad elfelejteni, hogy a 8000 falu (a 13000-ből) mintegy kétmillió családi házat számlál, ha mind elpusz­títják. Ha megszorozzuk ezt az átlag lakók számával, ami négy és öt sze­mély között van, az elüldözendők száma meghaladja a 9 milliót. De nem­csak lakóházakról van szó, a 8000 falu mindegyikének van iskolája, né­melyiknek egynél több, így tehát az érintett iskolák száma több mint 8000. Ugyanez a szám mutatkozik a temp­lomok esetében. A templomok között számos nagyon régi, pótolhatatlan műemlék van. És ha mi a világ tárgyi hagyatékairól beszélünk, a 8000 falu­nak van több mint 8000 temetője is. És ott vannak a falvak gyümölcsös kertjei. Erdély világhírű a változatos gyü­mölcstermeléséről. Ez a pusztítás, amit terveznek, nem segíthet gazdasá­gilag Romániának, mert a hiba ott van, hogy a mezőgazdasági termelésre ma is rendelkezésre álló földterületen rosszul gazdálkodnak olyan mérték­ben, hogy Románia népe ma valóság­gal nélkülöz alapvető élelmi cikkeket. A lakosság nem kap áramot, csak kivételesen és korlátozott ideig. Emiatt nagyon sok csecsemő hal meg. Még hivatalos közleményekből is meg­állapítható, hogy ezer és ezer ember halt meg a hírhedt csatornaépítésen a Duna és a Fekete-tenger között. Má­sik sok ezer lelte halálát hasonló épít­kezéseken az embertelen körülmé­nyek miatt. És mialatt az ország la­kossága nyomorúságban szenved, Ceausescu és családja a billiomosok luxuséletét éli. Esetekből tudjuk, hogy ő igényeit az angol királynőéhez méri, hogy azt felülmúlja még több kastél­lyal, még több repülőgéppel és heli­kopterrel. És ezt űzi azalatt, míg cse­csemők halnak meg azért, mert kikap­csolja az áramot, elveszi az egyetlen fűtési és főzési lehetőséget. Ugye emlékezünk arra, hogy ez a despota itt járt a közelmúltban látoga­tóban, és fogadtatásban részesítették. „Ausztrália földjére lépve azt elmocs­kolta” — ahogy valaki megjegyezte. Ez a kommunizmus szülte rezsim az egész emberiség szégyene, mert bárhol sértik meg az emberi jogokat, az min­denkit érint. És ezért bárhol tapossák az emberi jogokat, mindannyiunknak fel kell szólalnunk, egyöntetűen, hogy az ilyenfajta kormányzatot meg kell állítani. Mindenkinek felhívom a fi­gyelmét, hogy amiként csak módja van, írjon a politikusoknak állami és szövetségi szinten egyaránt, hogy szó­vá tegyék ezt a mélyreható problémát, Románia mai kormányzatát, a legma­gasabb fórumokon, annak érdekében, hogy valamit tegyenek, hogy megszűn­jék milliók üldözése. Mert az emberi jogok oszthatatlanok. Köszönöm mindenkinek, hogy meg­hallgattak. S azt kívánom mindannyi­­uknak, hogy ez a kormányzat ne éljen egy napot sem tovább! Köszönöm, hölgyeim és uraim! * * * II. Petru Romosan, az ismert fiatal román író rossz bűnügyi kalandfilm­be illő módon (hason csúszva, bokrok­tól összekarcolva, szemüvegét vesztve, sárosan, mocskosan) Magyarországra szökött. Az Élet és Irodalomban az ugyancsak erdélyi Bodor Pál készített vele interjút. Ebből idézzük a legfon­tosabb részleteket: Azért hagyom el az országot, hogy közelebb lehessek a hazámhoz. Hogy megőrizzem, megőrizhessem jóságos és szépséges arcát. Elviselhetetlen naponta látni megalázott, megnyomo­rított, megcsúfolt képét — és semmit sem cselekedhetni. (...) — Budapesten kimondatott, és jog­gal, hogy jelentősen előrehaladtunk mostanáig a két nemzet, illetve a ro­mánok és romániai magyarok közele­désében. Annak felismerésében, hogy egyazon végveszély fenyeget bennün­ket. Nekem mint román értelmiségi­nek, a kisebbségi jogok és kisebbségi szabadság ily durva eltiprása csak nö­veli szégyenemet és terheimet. Azt hi­szem, a magyarországi magyarok van­nak leginkább abban a helyzetben, hogy különbséget tegyenek a romá­niai vezetők és vezetettek között. Paul Goma, az író, egyébként már 1977- ben figyelmeztetett: „Románia román megszállás alatt áll.” (...) Nem telik el nap, hogy egy vagy több embert, közöttük asszonyokat, gyerekeket agyon ne lőnének a hatá­ron. Naponta sok tucat embert fog­

Next