Új hídfő, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
AZ ilYI HÍDFŐ A MADVARSAC szolgálata*» Alla E.MICRACIUS POLITIKA! lap 1989. JANUÁRI SZÁMÁNAK MELLÉKLETE OKOS SZAVAK ROMÁN OLDALRÓL I. Az Erdély érdekében az ausztráliai Sydneyben tartott tiltakozó nagygyűlésen Theodor Silvas, a Román Nemzeti Bizottság ausztráliai tagozatának elnöke a következőket mondotta: Hölgyeim és uraim! Ezen a mai napon az ausztráliai magyar közösségek tagjai együtt vannak a román közösségek tagjaival, hogy együttesen felemeljék tiltakozó hangjukat a román kommunista kormány ördögi terve ellen, hogy elpusztítsanak mintegy 8000 falut az összesen 13000-ből. Magyarok és románok évszázadokon keresztül együtt éltek, és tisztelték egymást. Én magam is Erdélyből jöttem, a mi falunktól keletre egy magyar falu volt, nyugatra tőlünk ugyancsak egy magyar falu volt, északradélre két román falu volt. A mai napig nagyon sok román férfi vett el magyar lányt feleségül, és viszont. Ki mondhatja azt, hogy nincs jogunk továbbra is együtt élni békében? Ehhez kellett jönnie egy diktatórikus kormánynak, egy ördögi ideológiából származónak, amely elhatározta, hogy elpusztítja a társadalom lelki tartalmát, csakúgy a magyarokét, mint a románokét, azt a lelkiséget, ami kialakult évszázadokon át a faluközösség kebelében. Nem szabad elfelejteni, hogy a 8000 falu (a 13000-ből) mintegy kétmillió családi házat számlál, ha mind elpusztítják. Ha megszorozzuk ezt az átlag lakók számával, ami négy és öt személy között van, az elüldözendők száma meghaladja a 9 milliót. De nemcsak lakóházakról van szó, a 8000 falu mindegyikének van iskolája, némelyiknek egynél több, így tehát az érintett iskolák száma több mint 8000. Ugyanez a szám mutatkozik a templomok esetében. A templomok között számos nagyon régi, pótolhatatlan műemlék van. És ha mi a világ tárgyi hagyatékairól beszélünk, a 8000 falunak van több mint 8000 temetője is. És ott vannak a falvak gyümölcsös kertjei. Erdély világhírű a változatos gyümölcstermeléséről. Ez a pusztítás, amit terveznek, nem segíthet gazdaságilag Romániának, mert a hiba ott van, hogy a mezőgazdasági termelésre ma is rendelkezésre álló földterületen rosszul gazdálkodnak olyan mértékben, hogy Románia népe ma valósággal nélkülöz alapvető élelmi cikkeket. A lakosság nem kap áramot, csak kivételesen és korlátozott ideig. Emiatt nagyon sok csecsemő hal meg. Még hivatalos közleményekből is megállapítható, hogy ezer és ezer ember halt meg a hírhedt csatornaépítésen a Duna és a Fekete-tenger között. Másik sok ezer lelte halálát hasonló építkezéseken az embertelen körülmények miatt. És mialatt az ország lakossága nyomorúságban szenved, Ceausescu és családja a billiomosok luxuséletét éli. Esetekből tudjuk, hogy ő igényeit az angol királynőéhez méri, hogy azt felülmúlja még több kastéllyal, még több repülőgéppel és helikopterrel. És ezt űzi azalatt, míg csecsemők halnak meg azért, mert kikapcsolja az áramot, elveszi az egyetlen fűtési és főzési lehetőséget. Ugye emlékezünk arra, hogy ez a despota itt járt a közelmúltban látogatóban, és fogadtatásban részesítették. „Ausztrália földjére lépve azt elmocskolta” — ahogy valaki megjegyezte. Ez a kommunizmus szülte rezsim az egész emberiség szégyene, mert bárhol sértik meg az emberi jogokat, az mindenkit érint. És ezért bárhol tapossák az emberi jogokat, mindannyiunknak fel kell szólalnunk, egyöntetűen, hogy az ilyenfajta kormányzatot meg kell állítani. Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy amiként csak módja van, írjon a politikusoknak állami és szövetségi szinten egyaránt, hogy szóvá tegyék ezt a mélyreható problémát, Románia mai kormányzatát, a legmagasabb fórumokon, annak érdekében, hogy valamit tegyenek, hogy megszűnjék milliók üldözése. Mert az emberi jogok oszthatatlanok. Köszönöm mindenkinek, hogy meghallgattak. S azt kívánom mindannyiuknak, hogy ez a kormányzat ne éljen egy napot sem tovább! Köszönöm, hölgyeim és uraim! * * * II. Petru Romosan, az ismert fiatal román író rossz bűnügyi kalandfilmbe illő módon (hason csúszva, bokroktól összekarcolva, szemüvegét vesztve, sárosan, mocskosan) Magyarországra szökött. Az Élet és Irodalomban az ugyancsak erdélyi Bodor Pál készített vele interjút. Ebből idézzük a legfontosabb részleteket: Azért hagyom el az országot, hogy közelebb lehessek a hazámhoz. Hogy megőrizzem, megőrizhessem jóságos és szépséges arcát. Elviselhetetlen naponta látni megalázott, megnyomorított, megcsúfolt képét — és semmit sem cselekedhetni. (...) — Budapesten kimondatott, és joggal, hogy jelentősen előrehaladtunk mostanáig a két nemzet, illetve a románok és romániai magyarok közeledésében. Annak felismerésében, hogy egyazon végveszély fenyeget bennünket. Nekem mint román értelmiséginek, a kisebbségi jogok és kisebbségi szabadság ily durva eltiprása csak növeli szégyenemet és terheimet. Azt hiszem, a magyarországi magyarok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy különbséget tegyenek a romániai vezetők és vezetettek között. Paul Goma, az író, egyébként már 1977- ben figyelmeztetett: „Románia román megszállás alatt áll.” (...) Nem telik el nap, hogy egy vagy több embert, közöttük asszonyokat, gyerekeket agyon ne lőnének a határon. Naponta sok tucat embert fog