Új hídfő, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

6. oldal is Amerika a Szabadságharcosok se­gítségére sietett volna! A „kiárusított” portéka — benne Magyarország is — szovjet tulajdon s ennek megbolygatá­­sa még ma is súlyos gondokat okoz George Bush amerikai elnöknek, mi­alatt az igazi néphatalom által ledön­tött berlini fal sorsát figyeli, s kijelenti, hogy ,,Németország egyesítése Euró­pa stabilizációját veszélyezteti. ” Ha egykoron a sztálinizmus tette tönkre a szovjet presztízst, akkor a folyamat megfordítására az anti-sztá­­linizmus hasznos eszköz: visszanyeri a külföldi szimpatizánsokat, a baloldali értelmiségieket, a szabadelvűeket, a csalódott szociáldemokratákat. Az előkészítő munkát ez az ötödik had­oszlop és a külföldre kiküldött dezin­­formációs KGB ügynökök végezték el. Beszűrődtek a nyugati társadalom minden kis zugába, a sajtóba, a hír­közlőszervekbe, a szakszervezetekbe. A „hasznos idióták” segítségével kor­mányaink kulcspozícióiba olyan balol­dali egyének kerültek hatalomra, akik nem az érdekeinket, hanem a kommu­nizmus érdekeit képviselik. S mindez milliárdokat emésztett fel úgy a mi zsebünkből, mint az orosz nép zsebé­ből. Hiszen a Szovjetunió, a nyugati bankokból felvett mérhetetlen mennyi­ségű kölcsönt, ügyesen — nemcsak fegyverekre — hanem a külföldön mű­ködő „béke­mozgalmak” pénzügyi megsegítésére költötte. Khruschev 1961 január 6-án kijelentette, hogy „a proletárdiktatúra már a népi demokra­tikus országok határain túl jutott és nemzetközi erővé hatalmasodott.” (Kell ennél világosabb beszéd? De ki figyel oda?) Hogyan történhetett mindez a sze­münk előtt? Egy bizonyos, a sikerhez hozzájárult maga a nyugati társada­lomba beépített szólás- és sajtószabad­ság előnye. Ezzel szemben, amíg a népi demokrácia nem engedélyezi saját országaiban a mi „reakciós” pártjaink működését, addig a nyugati világban nagyon is engedélyezett. Sőt, ma már ott tartunk, hogy kormányaink mar­xista béke­mozgalmaikat pénzeli az adófizetők. Végül, nem kis szerepet játszottak a népi demokráciák külföldi kirendeltsé­gei, melyek valóságos kémkedési és manipulációs gócpontként teljes befo­lyása alá vették a különböző egyesüle­tek, intézmények belső működését. Külföldi előadásokra kiküldött sztá­­lin-ellenes „disszidensek” nagy része fontos presztízs-építő, dezinformációs szerepet töltött be. S tulajdonkép­pen mindazok, akik készpénznek vet­ték és veszik ezeket a sztálin-ellenes­­kedőket az ellenség malmára hajtják a vizet,... mert ne feledjük, hogy óriási a különbség a sztálin-ellenesség és a kommunista-ellenesség között! A régi kígyó új bőrbe bújt, mert meg akar maradni! De a cél egy-és­­ugyanaz: nyugati pénzzel kihúzni a válságba jutott szovjet birodalmat. A kommunizmus világhatalomra törésé­nek utolsó fázisában az átnevelt és megszelídített nyugat közreműködésé­vel már nincs szükség sem a berlini falra, sem a Vasfüggönyre. Nincs kü­lönbség az elvtársak között itt vagy ott Keleten az óceánon túl. A kör be­zárul itt a kapitalizmusban, ... mert a gyermek visszatér a szülőanyjához! Mit is tehetünk? A folyamatnak le kell játszódnia. De olvassunk, minden szemszögből tudakozódjunk, ne jár­junk csukott szemmel rózsaszínű fel­hőkben! Ne vegyük készpénznek a dé­libábot! A végső győzelem a miénk lesz, mert a szemünk előtt fog az egész marxista-leninista kártyavár összedől­ni. A hazugságokra épített homokvár pedig előbb vagy utóbb a földbe süly­lyed Tóth Judit Tisztelt Olvasók! Szeretném kifejezni köszönetemet, s hálámat mindazoknak, akik férjem, Dunai Ákos magyarságszolgálatát ér­tékelték, becsülték, emlékét tisztelték annyira, hogy három félárván maradt fiatal gyermekünkre is gondolva segít­séget küldtek. Igen, Ákosnak a magyarságszolgá­lat volt az első, s minden más utána következett csak, így ennek egyenes következményeként az anyagi boldo­gulást kénytelen volt háttérbe szoríta­ni. Ez azt is jelenti, hogy anyagi bázis nélkül maradtunk s így az új élet meg­teremtése egy egyedülálló anya számá­ra szinte emberfölötti felelősség és ne­héz feladat. Természetesen én erőmtől telhetően, sőt azon túl is, mindent el­követek a gyermekem nevelése érdeké­ben. Nagyon sokat jelent lelkileg, s gyakorlatilag azok segítsége, kik gon­doltak erre. Hálás szívvel köszönöm egyen-egyenként minden sorsomat át­­érző magyar testvérem támogatását. Dunai Ildikó * Férjem utolsóként kiadott „Esik eső karikára...” című könyvéből még maradt jópár példány. A rendelést kérem címem­re küldeni: 7461 Salinas Trail Board­man, Ohio 44512 A könyv ára $12,5 + postaköltség ÚJ HÍDFŐ Este Nevettek rajtunk sokan, fiatalok, s lám mindig otthon ülnek. Nem vonzott minket nagy part­y­zás, elég volt nekünk egymás társasága, s a meleg lakás. Vártuk az estét különösen, mikor elcsendesül gyerekkacaj, locsogás. Este jött el a mi időnk. Olvastunk, vagy beszélgettünk, terveztük a holnapot. Átöleltél, rámnevettél, oly biztonságos volt melletted pihenni, nézni téged, és szeretni. A párnád még őrzi fejed kihűlt nyomát, de már csak nyűg az este is. Álmodom a szenvedők álmát, vonaglom kivetettként. Nélküled nincs boldogság. Várok Rám borul az éj csillagmintás köpenye. Ülök a kertben, várok valamire. Mire várok minden este? Mi késztet, hogy remegve hidegtől, széltől szemem az égre szegezve csak várjak rendületlenül? Dunai Ildikó 1990. január hó

Next