Új hídfő, 1992 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január hó__________________________________________ÚJ HÍDFŐ_________________________________________________3. oldal mást ellenére tudtommal hazánk az egyedüli európai ország, ahol több zsidó él ma, mint mondjuk ezelőtt három évvel. Nemde ugyebár érdekes dolog, hogy oda tömörülnek, ahol legalábbis a Gadók és a Berend Ivánok szerint „elviselhetetlen” a sorsuk és a többség „állandó ellenszenve” kíséri őket? Merem állítani, hogy ha a magyarországi zsidók elhinnék mindazt a maszlagot, amit Gadóék Nyugatra kihordanak, az áramlat Magyarországból kifelé és nem befelé folyna! Mégis, miért ez az összpontosított igyekezet arra, hogy hazánkat és népünket antiszemitának bélyegezzék? Többféle válasz is lehetséges: 1. A magyarajkú zsidók belső összetartása érdekében. Ez már a múltban is jól bevált taktikának bizonyult. Alfred M. Lilienthal az amerikai Cornell Egyetem zsidó származású professzora így ír THE ZIONIST CONNECTION (A cionista kapcsolat) című könyvében: Az antiszemitizmus végülis a cionisták előnyére vált, hiszen éppen azt akarták elérni, hogy a zsidókban felébreszszék a zsidó öntudatot... A cionista mozgalom már az elejétől kezdve számított az előítéletekből eredő befolyásokra és hatásokra. Herzl Tivadar (a cionizmus atyja — Szerk.) is abban reménykedett, hogy az antiszemita megnyilvánulások majd „mint valóságos hajtóerők mozdítanák előre a zsidó jövőt. ” A rabbinátus már régóta eszközként használja az antiszemitizmust, hogy ezzel a nyájat összefogja. ” Tehát, egy kis antiszemitizmus, ha igaz, ha nem, jól jön; ha netán nem lenne, majd teszünk róla, hogy legyen!? 2. Veszélyeztetve látják eddig elért befolyásukat, s ezért fontosnak találják, hogy a magyar öntudatba belerögzítsék a zsidóellenesség miatti bűntudatot. Abban az esetben, ha a magyarság egy része ráébredne, hogy a zsidók elenyésző arányszámuk ellenére domináló befolyást gyakorolnak egyes gazdasági-, kultúr- vagy politikai területeken és lépéseket akarnának tenni, hogy visszanyerjék hazájuk felett az uralmat, ebből a bűntudatból eredő véleménykülönbségek megosztják a magyarságot olyannyira, hogy képtelenek lesznek hatásos intézkedések hozatalára. 3. Elégedetlenül az eddig megszerzett politikai és gazdasági hatalommal, még többre vágynak. Az esetleges ellenállás a magyarság részéről külföldi nyomás gyakorlásával könnyebben legyőzhető. E célból hasznos lehet, ha a Nyugat köztudatában előre megrögződik a magyarok „antiszemita beállítottsága”! Bármelyik legyen is az igazi ok, a tények elgondolkodtatók és a magyarságnak ajánlatos lesz mielőbb a dolog mélyére hatolni az ilyen általános, mindent átfogó magyarellenes hadjárat nem lehet a véletlen műve!... ÖSSZTŰZ MAGYARORSZÁG ELLEN Midőn Blücher marsall — Grouchy francia marsallt megelőzve — befutott a waterloo-i csatatérre, azt mondotta katonáinak, hogy azt a katonát, aki először jelenti neki, hogy foglyot ejtett, a saját kezével lövi agyon. Ezekkel a szavakkal köszöntött be a XX. század minden borzalma, majd’ egy évszázaddal ezelőtt. A háttérben azonban ennél könyörtelenebb események zajlottak. Napóleon száznapos uralmát angol, ill. Angliában élő bankárok finanszírozták! Míg egyik oldalon elvérezni küldték a haza fiait, addig, minden eshetőségre készen megjátszották a másik esélyt is, úgyhogy akárki győz, ők mindenképpen profitot csinálnak! Körülbelül 5-6 esztendővel ezelőtt a Time Magazin képes riportban „méltatta” Armand Hammer mestert, aki semmi áldozattól nem riadt vissza, hogy a világtörténelem legemberellenesebb rendszerét-eszméjét életben tartsa. Bárki is volt a főnök a Kremlben, neki szabad bejárása volt oda! Idáig „fejlődött” a tőke uralma 100-200 év alatt. Divatos most ezt a témát faji alapra helyezni. Én dr. Sulyok Dezsővel értek egyet, aki szerint csak „...emberek vannak, akik mind egyénileg felelősek sorsuk hordozásáért.” Ez így igaz és így helyes. Legalábbis keresztényi felfogásban. Az Új Hídfő idézett cikkében szó van a Hunnia gyalázásáról, valamint a fenyegetésről: amennyiben nekik nem tetsző írások (könyvek is) megjelennek Magyarországon, az egész világot Hazánk ellen uszítják. Ebben nem is kételkedünk. „A pápa és a magyar zsidók” c. cikkben a New York Times idei augusztus 19-i, hétfői számára utalnak, mely a „Szombat” című zsidó havilapot idézve, az egész katolikus magyar papságot és a magyar népet is antiszemitának mondja, Gadó Györgyhöz hasonlóan, aki a Menóra 1991. október 11-i számában gyalázza életadó hazáját! Ez utóbbira reagált az Auschwit-et túlélt László Károly bázeli magyar zsidó író és műgyűjtő, aki figyelmeztet az ilyen Chambdys-sziklákra, igen helyesen „kútmérgező”-nek nevezvén a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet és Gadó Györgyöt alacsony nívójú embernek tartja, aki tevékenységével csak az antiszemitizmust erősíti. (KAPU 1991. 10. sz.) Vajon az ő hangját miért nem erősítjük fel? Kunszabó Ferenc azt mondotta a Garfield, NJ-i előadásán: „A magyar nem anti. A magyar csak védekezik.” Ezt kell minden szabadságszerető embernek meglátni, hogy kik azok, milyen szellemiséget képviselnek azok, akik a védekezéshez való jogtól is meg akarják fosztani a magyarságot! És minden jel arra mutat, hogy ebben az agyát vesztett világban még mindig félniük kell a magyarságtól, ősi nemes értékek hordozójától azoknak, akik habozás nélkül vágóhídra küldenek bárkit, ha a pillanatnyi haszon azt kívánja. Miért nincsenek vajon a vádlottak padján az igazi háborús bűnösök? Akik Hitlert is finanszírozták, pedig jól tudták: a rosenbergi fajelmélet nem hagy sok kétséget a jövőt illetően! A bolsevizmus sokmillió áldozatáért miért nem nem fenyegetnek bosszúval? Miért csak az emberi méltóság és jog európai példaképe: Magyarország a céltáblája ezeknek a titkos erőknek? A tolerancia csak két irányban működik! Lehet, hogy lesznek, akik e téma ürügyén ismét kiélhetik antiszemita hajlamaikat, de ezeknek is megvan a mentségük. A már idézett László Károly magyar zsidó írónak az említett KAPU-cikkében megjelent reflektálása, mely szerint a Gadó-féle alacsony nívójú és hamis érvelésű szövegek ilyen reakciókhoz vezetnek. Talán egyeseknek éppen ez a céljuk. Ezt kell mindenkinek meglátnia. Pál László (USA)