Új hídfő, 1992 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992. január hó__________________________________________ÚJ HÍDFŐ_________________________________________________3. oldal mást ellenére tudtommal hazánk az egyedüli európai or­szág, ahol több zsidó él ma, mint mondjuk ezelőtt három évvel. Nemde ugyebár érdekes dolog, hogy oda tömörül­nek, ahol legalábbis a Gadók és a Berend Ivánok szerint „elviselhetetlen” a sorsuk és a többség „állandó ellenszen­ve” kíséri őket? Merem állítani, hogy ha a magyarországi zsidók elhinnék mindazt a maszlagot, amit Gadóék Nyu­gatra kihordanak, az áramlat Magyarországból kifelé és nem befelé folyna! Mégis, miért ez az összpontosított igyekezet arra, hogy hazánkat és népünket antiszemitának bélyegezzék? Többféle válasz is lehetséges: 1. A magyarajkú zsidók belső összetartása érdekében. Ez már a múltban is jól bevált taktikának bizonyult. Alfred M. Lilienthal az amerikai Cornell Egyetem zsidó­ szárma­zású professzora így ír THE ZIONIST CONNECTION (A cionista kapcsolat) című könyvében: Az antiszemitizmus végülis a cionisták előnyére vált, hiszen éppen azt akarták elérni, hogy a zsidókban felébresz­­szék a zsidó öntudatot... A cionista mozgalom már az ele­jétől kezdve számított az előítéletekből eredő befolyásokra és hatásokra. Herzl Tivadar (a cionizmus atyja — Szerk.) is abban reménykedett, hogy az antiszemita megnyilvánu­lások majd „mint valóságos hajtóerők mozdítanák előre a zsidó jövőt. ” A rabbinátus már régóta eszközként használ­ja az antiszemitizmust, hogy ezzel a nyájat összefogja. ” Tehát, egy kis antiszemitizmus, ha igaz, ha nem, jól jön; ha netán nem lenne, majd teszünk róla, hogy legyen!? 2. Veszélyeztetve látják eddig elért befolyásukat, s ezért fontosnak találják, hogy a magyar öntudatba belerög­zítsék a zsidóellenesség miatti bűntudatot. Abban az eset­ben, ha a magyarság egy része ráébredne, hogy a zsidók el­enyésző arányszámuk ellenére domináló befolyást gyako­rolnak egyes gazdasági-, kultúr- vagy politikai területeken és lépéseket akarnának tenni, hogy visszanyerjék hazájuk felett az uralmat, ebből a bűntudatból eredő vélemény­­különbségek megosztják a magyarságot olyannyira, hogy képtelenek lesznek hatásos intézkedések hozatalára. 3. Elégedetlenül az eddig megszerzett politikai és gaz­dasági hatalommal, még többre vágynak. Az esetleges el­lenállás a magyarság részéről külföldi nyomás gyakorlásá­val könnyebben legyőzhető. E célból hasznos lehet, ha a Nyugat köztudatában előre megrögződik a magyarok „antiszemita beállítottsága”! Bármelyik legyen is az igazi ok, a tények elgondolkod­tatók és a magyarságnak ajánlatos lesz mielőbb a dolog mélyére hatolni az ilyen általános, mindent átfogó magyar­­ellenes hadjárat nem lehet a véletlen műve!... ÖSSZTŰZ MAGYARORSZÁG ELLEN Midőn Blücher marsall — Grouchy francia marsallt megelőzve — befutott a waterloo-i csatatérre, azt mondotta katonáinak, hogy azt a katonát, aki először jelenti neki, hogy foglyot ej­tett, a saját kezével lövi agyon. Ezek­kel a szavakkal köszöntött be a XX. század minden borzalma, majd’ egy évszázaddal ezelőtt. A háttérben azon­ban ennél könyörtelenebb események zajlottak. Napóleon száznapos uralmát angol, ill. Angliában élő bankárok finanszí­rozták! Míg egyik oldalon elvérezni küldték a haza fiait, addig, minden eshetőségre készen megjátszották a másik esélyt is, úgyhogy akárki győz, ők mindenképpen profitot csinálnak! Körülbelül 5-6 esztendővel ezelőtt a Time Magazin képes riportban „mél­tatta” Armand Hammer mestert, aki semmi áldozattól nem riadt vissza, hogy a világtörténelem legemberelle­­nesebb rendszerét-eszméjét életben tart­­sa. Bárki is volt a főnök a Kremlben, neki szabad bejárása volt oda! Idáig „fejlődött” a tőke uralma 100-200 év alatt. Divatos most ezt a témát faji alapra helyezni. Én dr. Sulyok Dezső­vel értek egyet, aki szerint csak „...em­berek vannak, akik mind egyénileg fe­lelősek sorsuk hordozásáért.” Ez így igaz és így helyes. Legalábbis keresztényi felfogásban. Az Új Hídfő idézett cikkében szó van a Hunnia gya­­lázásáról, valamint a fenyegetésről: amennyiben nekik nem tetsző írások (könyvek is) megjelennek Magyaror­szágon, az egész világot Hazánk ellen uszítják. Ebben nem is kételkedünk. „A pápa és a magyar zsidók” c. cikkben a New York Times idei augusz­tus 19-i, hétfői számára utalnak, mely a „Szombat” című zsidó havilapot idézve, az egész katolikus magyar pap­ságot és a magyar népet is antiszemi­tának mondja, Gadó Györgyhöz ha­sonlóan, aki a Menóra 1991. október 11-i számában gyalázza életadó hazá­ját! Ez utóbbira reagált az Auschwit-et túlélt László Károly bázeli magyar zsi­dó író és műgyűjtő, aki figyelmeztet az ilyen Cham­bdys-sziklákra, igen he­lyesen „kútmérgező”-nek nevezvén a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet és Gadó Györgyöt alacsony nívójú em­bernek tartja, aki tevékenységével csak az antiszemitizmust erősíti. (KAPU 1991. 10. sz.) Vajon az ő hang­ját miért nem erősítjük fel? Kunszabó Ferenc azt mondotta a Garfield, NJ-i előadásán: „A magyar nem anti. A magyar csak védekezik.” Ezt kell minden szabadságszerető em­bernek meglátni, hogy kik azok, mi­lyen szellemiséget képviselnek azok, akik a védekezéshez való jogtól is meg akarják fosztani a magyarságot! És minden jel arra mutat, hogy ebben az agyát vesztett világban még mindig félniük kell a magyarságtól, ősi nemes értékek hordozójától azoknak, akik habozás nélkül vágóhídra küldenek bárkit, ha a pillanatnyi haszon azt kí­vánja. Miért nincsenek vajon a vádlot­tak padján az igazi háborús bűnösök? Akik Hitlert is finanszírozták, pedig jól tudták: a rosenbergi fajelmélet nem hagy sok kétséget a jövőt illetően! A bolsevizmus sokmillió áldozatáért miért nem nem fenyegetnek bosszúval? Miért csak az emberi méltóság és jog európai példaképe: Magyarország a céltáblája ezeknek a titkos erőknek? A tolerancia csak két irányban mű­ködik! Lehet, hogy lesznek, akik e téma ürügyén ismét kiélhetik antisze­mita hajlamaikat, de ezeknek is meg­van a mentségük. A már idézett Lász­ló Károly magyar zsidó írónak az em­lített KAPU-cikkében megjelent ref­lektálása, mely szerint a Gadó-féle ala­csony nívójú és hamis érvelésű szöve­gek ilyen reakciókhoz vezetnek. Talán egyeseknek éppen ez a céljuk. Ezt kell mindenkinek meglátnia. Pál László (USA)

Next