Új hídfő, 1992 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

14. oldal több jogot akarnak, mint a román eredetű ál­lampolgárok.(!) Egy jelentős mértékben még most, az évtizedeken át folytatott elrománosító politika után, is magyarlakta város polgármesteré­nek illene tudnia, hogy miért van szüksége a kisebbségeknek rendkí­vüli jogokra: a román állam teljes gépezete román nemzetiségű állam­polgárai érdekeit szolgálja és kulturális, nevelési illetve nem­zetiségi téren bizonyára ki is elégíti. Pontosan ezért van a más­nemzeti­ségűeknek, beleértve a ma­gyarokat, különleges jogokra, il­letve azok megvédésére különleges intézkedéskre szüksége, hogy meg­tarthassák kisebbségi nemzetiségi értékeiket, azokat az értékeket, amelyeket a románoknak az államgé­pezet teljes mértékben biztosít! És pontosan itt van a hiba! Az 1920 óta szinte szünet nélkül tartó elrománosítási törekvés sok olyan magyarellenes intézkedésnek adott helyet, mint például a ma­gyarnyelvű iskolák, gimnáziumok, főiskolák, könyvtárak és egyéb kultúrintézmények beszüntetése a magyar nyelv használatának kor­látozása és betiltása, a magyaraj­kú lakosság tervszerű szétszórása a románlakta hátországba, helyük­be románajkúak betelepítése stb... A szomorú tény az, hogy nemhogy a magyarok több joggal rendelkeznének, mint a románok, hanem az államigazgatás maga fosztja m­egg őket a románajkú ál­lampolgáraikat automatikusan meg­illető jogoktól. Ami pedig a magyar és más nem­zetiségű kisebbségi csoportok köz­ti különbséget illeti, Funar úr figyelmét felhívjuk arra a lénye­ges különbségre, hogy amíg a más­­kisebbségek 1920 előtt Magyaror­szágon is kisebbségek voltak, te­hát számukra legfeljebb a gazda személye változott jóllehet sok­kal rosszabbra, addig a mai magyar kisebbség 1920 előtt saját hazá­jában a domináló többség részét alkotta. Ezeket a győztes Nyugati hatalmak önkénye dobta oda túszul bizonyos szolgálatok fejében elő­zetes megállapodás alapján a ro­mán államnak. Az ő esetükben te­hát kíméletlen státus-csökkenés­ről van szó, ami helyzetüket a legnagyobb mértékben elkülöníti a más nemzeti­ségűekétől. Funar C. kijelentéseit ol­vasván elképzelhető, hogy mi len­ne ha a helyzet éppen fordítva lenne? Ha tegyük fel a románoktól vették volna el hazájuk kétharmad részét, három milliónyi“fajtiszta román“ pedig magyar fennhatóság alatt élne jogfosztottan teljes elnyomottságban, mert hetvenhárom évvel ezelőtt minden népszavazás nélkül e tömeg idegen ország lakó­jává vált? Funar G. vajon akkor milyen törvényekkel érvelne? Meggyőződé­sem, hogy a román soviniszta po­► ÚJ HÍDFŐ 1992. május­ ­fÿeï költői üzenetek ANYÁKNAPJÁN! Sok szeretettel köszöntjük a Magyar Édesanyákat! Lassan Montreálba is bekö­szönt a kikelet. Imitt-amott már évelő virágaink is kimerészkednek a kertek fagyos földjéből. Ha nem lesz több kiadós hóvihar, akkor egy-két héten belül nálunk is hűlt helye lesz a hónak. • Magyarországi olvasónk írja: "Mindig nagy érdeklődéssel olvasom az Új Hídfőt, amelyet sok­szor a szomszédoknak is kölcsön­zök. Lenne néhány megjegyzésem a lapjuk 1991. novemberi számá­ban közölt cikkhez, amelyben a Gosztonyi nevű hadtörténészről van szó, és a befejezésnél a levél szerzője Rétes Kálmán. Címének pedig H-6050 Lajosmizse, Lenin út 32.-t adta meg. Emiatt még a szomszédok is felháborodtak, sőt jó­magam is - nem az írás tartalma, hanem a meg­adott "pontos név és cím" miatt! ...ugyanis mi Lajosmizsén lakunk és itt nemcsak ilyen nevű egyén, de még ilyen cím sincs és nem is volt. Szerintem ez a név egy szél­hámost fedez aki nem akarja való­di nevét aláírni." • Kedves Olvasónk! A kiadóhoz és a szerkesztő­höz küldött levelek szerzőit és főleg címüket Kanadából lehetet­len feladat el­lenőrizni,de így van ez más folyóiratoknál is. Az Új Hídfő Olvasó Írja c. rovata az olvasók véleményének szabad fóruma és a levelek írójától függ, hogy igazi nevüket írják alá vagy sem. Reméljük, hogy Rétes Kálmán újból jelentkezik az olvasói ro­vatba és lajosmizsei honfitársa­inknak bemutatkozik. K­litikusok ugyanazoktól a nyugati külső erőktől veszik határozott­ságukat, akik 1920-ban igazságta­lanul és jogtalanul a kezükre ját­szották az ősi magyar földet Er­­délyt. Ha ez a föld őket erkölcsi­leg is megilletné, akkor nem ret­tegnének annyira, hogy az eredeti tulajdonos majd egyszer visszakö­vetelheti azt ami az övé. Budapestről írja F.Zs.: "Az ÚJ Hídfőben és a DKT- ban közölt cikkekkel egyetértek, azonban van pár megjegyzésem is. Szerintem nem volna szabad élesen kri­ti­zálni : “ a 15 év után szabad és legitim kormányt: - a kormány intézkedéseit, megnyi­latkozásait, a koalíció többségi szavazataival meghozott törvénye­ket; - a keresztény egyházi vezetőket (beleértve a pápát); - a Habsburgokat; - továbbá pár legutóbbi példát idézve, személy szerint: —az "exkommunista" Tollas Tibort; a "baloldali" Fónay Jenőt; a "kommunista-barát "Varga Bélát, Nagy Ferencet. Abban a különös helyzetben vagyok, hogy a fentiek némelyikét eléggé jól ismerem, ami előéletét és magatartását illeti." • Kedves F.Zs! Nem kételkedünk abban, hogy Ön eléggé jól ismeri a felsorolt személyeket. Nos, hány százalékos ez az "eléggé"? Talán 50-60%, ta­lán közepes? Mi itt kinn az emig­rációban gyakran jól ismerjük a hiányzó másik, otthon nem ismert oldalakat! Kritikánk egyébként soha nem alaptalan, mert számtalan írott forrásunk tanúskodik, hogy a fent említett személyek magatartásuk u­­tán ítélve sok magyar véleménye szerint nem mindig cselekedtek és cselekednek a HAZA ÉS A MAGYAR NÉP érdekében! Ahhoz, hogy teljesen tiszta képet lássunk elengedhetetlen a több oldalról való tudakozódás! A felsorolt személyekhez még csak annyit fűznék, hogy nem elég az, ha valaki sztálinista-ellenes, főleg ha 15 évvel ezelőtt még e­­gyáltalán nem volt az! • A bölcs görög filozófusok í­rták: "A politikai vezetők sok min­dent tesznek valakinek a kárára vagy valakinek a hasznára. A hatalmon lévő embereknél azt tapasztaljuk, hogy­ kétféle barátot szoktak tartani: olyat, akiből hasznot húznak, s olyat, aki kedves nekik. De ez a kettő nemigen szokott ugyanaz a személy lenni..." (Arisztotelész) "Az államok akkor pusztulnak el, amikor már az emberek képte­lenek a hitványakat a becsülete­sektől megkülönböztetni." (Ariszthenész) LAPZÁRTA: 1992. április 10. » Vasas János T.J.

Next