Hídverők, 1955 (8. évfolyam, 2-12. szám)

1955 / 2. szám

42 Ma az álmok erdejében jártam. Az avaron még a dér szaga. S fekete mókusként viháncolt a fákon Az ijesztő, torzonborz éjszaka. A gyűlölet farkasa üvöltött A fagyos füvört, a fák alatt. S két rétszínű róka lomposan sunyítva Az erdei úton ép átszaladt. A tudákosság nagy álmos baglya Odva mélyéből rémpislogott. S zörgő csont­, didergő,éhes őzek Hogy leszek, hogy magammal mit hozok... Mit hoztam volna?! Barkát kerestem. Hajt-e már az álmok erdeje? !,s legalább egy apró,ijedt kis barkát Kifosztott szivem vajha lenne-e? Remegve lépkedtem fától-féig. Holt száraz ág, fagyos nyír s avar, Egy erőtlen holdsügér nézte csak csöndben, Hát ez meg még itt vájjon mit akar?! Mit akarok? Oly hosszú már a tél. Egy apró barka jó volna már... De még alszik az erdő és az utakon Csak farkas-csorda s tolvaj róka jár... Liebenau, 1950. II. 15. Ma megláttam az Úr naplóját, Miben feljegyzi a történések. Átlapoztam gondosan végig. S egyet mondok, pajtás, néked: Volt abban pont, kettőspont, vessző, Felkiáltójel is garmadában, De hiába kutattam végig, Kérdőjelet nem találtam ! ! ! Liebenau, 1950. III.12.

Next