Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 3. szám
kapukon belül van; 6. a vallásnak belső tartalom nélküli, formai gyakorlása; 7. az anyagi javak és jólét mértéktelen hajszolása s az ezzel együtt járó kényelemszeretet, elpuhulás. Róma példáján okulhatna például Amerika is! + + + 1958 március 4-én az angliai Liverpool egyik „protestáns negyedében" (az idézőjel közti szöveg a helyi rendőrség jelentéséből való! ) a tömeg megkövezte az 53 éves John C. Heenan katolikus érseket. Az esettel kapcsolatban a helyi rendőrség szócsöve a következőket mondotta: „Az incidens annak a határvonalnak közelében történt, mely elválasztja egymástól a város katolikus és protestáns közösségét." Eddig a lélekemelő hír, melynek hallatára a magyar ember magába száll és azt mondja: ó Istenem, hogy milyen elmaradottak is voltunk és vagyunk! Hogy nekünk nem voltak és nincsenek vallásfelekezetekre osztott városaink! Hogy nálunk soha nem néztünk arra, kinek mi a vallása! Csak így lehetett a 67%-os többségében katolikus trianoni csonka országnak a kormányzója, miniszterelnökeinek, minisztereinek, kúriai elnökeinek, törvényhozóinak, hadtestparancsnokainak stb. stb. egész sorozata protestáns, nemhogy százalékos arányszámuknak megfelelően, hanem sok esetben katolikus nemzettestvéreik arányszámát sokszorosan meghaladva! Nálunk nem tiltotta el közéleti szerepléstől a nem-katolikusokat sem írott törvény, sem szokásjog, míg ez protestáns viszonylatban a skandináv államok nagy részében még ma is dívik és dívott Angliéban rövid pár évtizeddel ezelőtt! Az Egyesült államok elnöki székébe szakértők szerint kerülhet pl. zsidó, de katolikus nem! Ha ezekre gondol a mai kor magyarja, csak elkeseredhetik elmaradottságunk felett! És csak szégyenkezéssel gondolhat a tordai országgyűlésre, ahol barbár őseink már 400 évvel ezelőtt kimondták bárki emberfiának szabad vallásgyakorlási jogét, a naiv utódok pedig még hozzá tiszteletben is tartották ezt az elvet! Mert ez a színtiszta igazság még akkor is, ha egyes „magyarok" érdekből ennek ellenkezőjét hirdetik! + + + Az 1945-48 közti években Németországban sok mendemonda forgott közszájon a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák eredetéről. A források mind úgy vélték tudni, hogy azok Hitler titkos arzenáljában készültek s a kapitulációkor kerültek az ellenség kezére. Egyesek tudni vélték azt is, hogy a nürnbergi tárgyalások során Göring kijelentette: öt atombombájuk volt raktáron, melyek közül három az angolszászok és kettő az oroszok kezébe jutott. Hogy miért nem használta ezeket a kész atombombákat a Luftwaffe, arról viszont nem beszélt a fáma. Mi igaz a mendemondékból, mi nem, azt ma senki biztosan nem tudja. Annyi azonban bizonyos, hogy a „megtaláló"-nak legalább olyan technikai felkészültséggel kellett rendelkeznie, mint az „előállító"-nak, mert különben teljesen értéktelen lett volna számára az égből pottyant adomány. Minden mástól eltekintve u.i. magának a bombának az aktiválása is egészen külön tudomány. Természetesen erre is könnyen kéznél van a magyarázat: a bombákkal együtt kézre került és szolgálatra ajánlkozott az ahhoz értő gárda is.