Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 7. szám
As emigráció mindig kitermelte a maga nehézségeit. Az emigrációs élet sohasem könnyű. A legkülönbözőbb nehézségeknek, megpróbáltatásoknak testileg-lelkileg alávetett,szülőházát, szülőházát elhagyó emigráns sokszor sóhajtott fel a világ országútján, vándorbottal a kezében. * Nem bírom tovább." És tovább bírtál Miért is bírta? Milyen is volt az emigráció kezdete? Kezdetben, odaát a ”Camp"-ek sivár barakkéletében talán még magyarázható volt a "tagozódás” szükségszerűsége, de nem a "létfontosságú" nélkülözhetetlensége. A kilátástalan jövő, a napról napra való élet mind a becsületes hazafira, mind a zászlóra tett eskühöz kitartó, utolsó leheletéig küzdő katonára rásütött "háborús és népellenes bűnös" pecsét, a bitófa árnyékában talán magyarázhatóvá tette volna, ha ott következik be a politikai csoportokra, gazdasági érdekek szerinti,vagy kultúrközösségekre való tagozódás. De ez ott nem azért történt meg, hanem azt az ша1- mas táborélet szülte. Itt a fantázia állandó működtetésével elterelődtek a gondolatok a mindennapi élet nehézségeiről. A tábori kisebb ■ nagyobb súrlódásokat, amelyek ugyancsak egy baraik területére vagy annak lakóira szorítkoztak leggyakrabban, egyesek vitaminhiányokkal és szénhidrát-elégtelenséggel, háborús idegességgel magyarázták, mások röviden DP - betegségnek nevezték. Majd egyszer megjött a megváltó pillanat és elindultak a hajók és a repülőgépek túl az óceánokra, s vitték a "népet", kit hová vetett jó vagy balsorsa. Általában minden rendes magyar emigráns azzal a szándékkal hagyta el Európát, hogy az új hazában új egzisztenciát épít fel, de egyetlen egy sem indult el azzal a szándékkal, hogy első ténykedése a szép ezeréves történelmi magyar múlt gyalázása, megvetése vagy leköpése lesz! Ezt határozottan mondhatják azok,akik a haláltáboroknak beillő sivár barakkrengetegből egy szebb jövőnek a reményében indultak el a szélrózsa minden irányába. Annyit tudtunk, hogy a ma a miénk, a holnapot már szebbé formálhatjuk. A múlton nem változtathatunk, mert a századokkal fedett múlt a történelemé és annak szépségét, becsületességét és héroszt küzdelmeit a kereszténység érdekében, keresztény igazát semmiféle pogány módon, még a modern pogányság népidemokratikus