Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)

1959 / 3. szám

га! De ott járt fiával együtt a k­étszer kibukott demokrata elnök­jelölt, Stevenson is, és rajtuk kívül még jó párszáz amerikai „nagyság". „A szovjet ember is ismerjen meg minket" - hangzik a vidéc­­diplomácia másik jelszava. És következményekép szovjet művészek, újságírók, tudósok, orvosok, kolhozvezetők, tankerületi igazga­tók stb. stb. árasztják el Amerikát. Legutóbb pedig Mikojan ka­pott uralkodóknak kijáró állami fogadtatást. Hivatalos részről meg azzal adják áldásukat erre a fe­ne nagy szovjet-amerikai barátkozásra, hogy feltételezik: minél több szovjet polgár látja az amerikai szabad életet és magas é­­letszínvonalat , annál több barátja lesz szovjet területen a nyu­gati világnak, sőt idővel talán annyira megkedvelik, amit itt látnak, hogy egy szép napon hazájukban is életre hívják az igazi demokratikus életformát. Úgy látszik, egy pillanatra sem gondolnak ezek a naiv (?) lelkek arra, hogy azok, akiknek Moszkva engedélyt ad amerikai lá­­togatásokra, mind hétpróbás megbízható kommunis­ták! Nem gondolnak arra, hogy ezek a Szovjet óriást okta­­t­á­i , akiknek anyagi helyzete legalább annyira megalapozott,mint a legmagasabb kategóriákban fizetett amerikai tisztviselőké! E­­zeknek Amerika alig tud mutatni olyasvalamit, ami nekik otthon nem áll rendelkezésre, így a játszmából Amerika már akkor vesz­tesként került ki, mikor leült az asztalhoz hazardírozni. Mert hogy ezek a szovjet látogatók egészen más célt szolgálnak, mint amit a külszín mutat, az nem lehet vitás azok előtt, akik isme­rik a Szovjet módszereit. S mint már annyiszor a múltban, most is megkérdezzük: Quo vadis, America?! Az osztrák legitimisták nagy megrökönyödésére Habsburg Ottó főherceg annak ellenében, hogy az osztrák kormány letelepedési engedélyt ad neki Ausztriában, hajlandó ünnepélyesen lemondani osztrák trónigényeiről. E hírrel kapcsolatban egy kérdés vetődik fel bennünk: Mikor és minek ellenében mutatkozik hajlandónak a főherceg magyar trón­­igényeiről is lemondani? + + +■ A Bécsben kéthetenként megjelenő Nemzetőr c. lap egyik szer­kesztője, az írói nevén Tollas Tibornak ismert költő a közelmúlt­ban előadóesteket tartott Amerika magyarlakta gócaiban. Körútjá­nak célja az volt, hogy előfizetőket gyűjtsön a lap számára, mert - mint mondotta - a jelenlegi előfizetők ijesztően csekély száma mellett a lap a biztos megszűnés felé halad. A bolsevista börtönköltészet e tehetséges reprezentánsának látogatásával kapcsolatban a következő megfigyeléseket tettük: Amilyen megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a Nemzetőr ki­zárólag előfizetésekből tartja fenn magát (?), époly lehangoló­­lag hatott ránk „középamerikásokra" az a tudat, hogy az 1956-ban emigrációba lépett negyedmilliónyi „szabadságharcos" nem tudja fenntartani egyetlen valamirevaló lapját. Amint ugyanis láttuk, az előadókörút során szerzett szépszámú új előfizető zömben me­­gintcsak a „régi­" és „középamerikás" magyarok soraiból került ki. A továbbiakban megragadta figyelmünket Tollasnak ama mind­untalan visszatérő gondolata, hogy mindaddig, míg az orosz Ma­

Next