Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 3. szám
га! De ott járt fiával együtt a kétszer kibukott demokrata elnökjelölt, Stevenson is, és rajtuk kívül még jó párszáz amerikai „nagyság". „A szovjet ember is ismerjen meg minket" - hangzik a vidécdiplomácia másik jelszava. És következményekép szovjet művészek, újságírók, tudósok, orvosok, kolhozvezetők, tankerületi igazgatók stb. stb. árasztják el Amerikát. Legutóbb pedig Mikojan kapott uralkodóknak kijáró állami fogadtatást. Hivatalos részről meg azzal adják áldásukat erre a fene nagy szovjet-amerikai barátkozásra, hogy feltételezik: minél több szovjet polgár látja az amerikai szabad életet és magas életszínvonalat , annál több barátja lesz szovjet területen a nyugati világnak, sőt idővel talán annyira megkedvelik, amit itt látnak, hogy egy szép napon hazájukban is életre hívják az igazi demokratikus életformát. Úgy látszik, egy pillanatra sem gondolnak ezek a naiv (?) lelkek arra, hogy azok, akiknek Moszkva engedélyt ad amerikai látogatásokra, mind hétpróbás megbízható kommunisták! Nem gondolnak arra, hogy ezek a Szovjet óriást oktatái , akiknek anyagi helyzete legalább annyira megalapozott,mint a legmagasabb kategóriákban fizetett amerikai tisztviselőké! Ezeknek Amerika alig tud mutatni olyasvalamit, ami nekik otthon nem áll rendelkezésre, így a játszmából Amerika már akkor vesztesként került ki, mikor leült az asztalhoz hazardírozni. Mert hogy ezek a szovjet látogatók egészen más célt szolgálnak, mint amit a külszín mutat, az nem lehet vitás azok előtt, akik ismerik a Szovjet módszereit. S mint már annyiszor a múltban, most is megkérdezzük: Quo vadis, America?! Az osztrák legitimisták nagy megrökönyödésére Habsburg Ottó főherceg annak ellenében, hogy az osztrák kormány letelepedési engedélyt ad neki Ausztriában, hajlandó ünnepélyesen lemondani osztrák trónigényeiről. E hírrel kapcsolatban egy kérdés vetődik fel bennünk: Mikor és minek ellenében mutatkozik hajlandónak a főherceg magyar trónigényeiről is lemondani? + + +■ A Bécsben kéthetenként megjelenő Nemzetőr c. lap egyik szerkesztője, az írói nevén Tollas Tibornak ismert költő a közelmúltban előadóesteket tartott Amerika magyarlakta gócaiban. Körútjának célja az volt, hogy előfizetőket gyűjtsön a lap számára, mert - mint mondotta - a jelenlegi előfizetők ijesztően csekély száma mellett a lap a biztos megszűnés felé halad. A bolsevista börtönköltészet e tehetséges reprezentánsának látogatásával kapcsolatban a következő megfigyeléseket tettük: Amilyen megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a Nemzetőr kizárólag előfizetésekből tartja fenn magát (?), époly lehangolólag hatott ránk „középamerikásokra" az a tudat, hogy az 1956-ban emigrációba lépett negyedmilliónyi „szabadságharcos" nem tudja fenntartani egyetlen valamirevaló lapját. Amint ugyanis láttuk, az előadókörút során szerzett szépszámú új előfizető zömben megintcsak a „régi" és „középamerikás" magyarok soraiból került ki. A továbbiakban megragadta figyelmünket Tollasnak ama minduntalan visszatérő gondolata, hogy mindaddig, míg az orosz Ma