Hídverők, 1960 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1960 / 1. szám
2 Kutyák hajszolják az éj csönkijet. A templom tornya nyújtott nyakkal kémlel az éjbe: mintha félne, ijedt hanggal integet az eperfák sora. Kísérteties őszi éjjel, sejtelmesen táncol a házak tetején a hold fénye. Hol széjjel terül, hol szegény zsellérként összehúzza magát s úgy bámul a gémes kútba. Állok kiskapunkban: céltalan, álomtalan. Végig simogat néha a szél, rám hull a holdfénye. Léha nétákat dudorászok, mint mikor Tásott ?yerek nagyon féltem, a sötét este, hogy ne legyek egyedül szepegő szájjal fütyörésszem.