Hídverők, 1961 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1961 / 22. szám
az 1919-es vörösgárdistát, a moszkvai szovjet gazdasági szakértőt, a Politbüro tagját, a moszkvai rádió magyar osztályának munkatársát, a debreceni, "nemzeti" kormány frissen Gerővel és Rákosival együtt hazaimportált, szovjet állampolgár belügyminiszterét,Rákosi-Róth utódját, a kommunista párt ideológusát, a Végrehajtó Bizottság tagját és az 1956-os szabadságharcosokat állandóan statáriummal fengető teljes értékű kommunistát, aki csak a Gerővel és Rákosival szemben a kezdet kezdetétől fogva folytatott, elkeseredett hatalmi harca közben került saját akaratán kívül "szabadságharcos vonalra, mint a magyarság tündöklő példáját emlegessék! Nagy Imre volt és maradt meggyőződéses bolseviki, a szovjet hatóságok nem mint szabadságharcost, hanem mint áruló szovjet állampolgárt végezték ki! De ugyancsak határozottan tiltakozom az ellen, hogy egyszer már végre erről is beszéljünk, hogy hasonló hősként és példaként emlegessék Maléter Pált, a néphadsereg többszörösen kitüntetett alezredesét, a Ludovika Akadémián végzett egykori m. kir. főhadnagyot, aki már 1942-ben az esküjét megszegte, bajtársait elárulta, átszökött a bolsevistákhoz és saját feleségének, a gyerekei anyjának vallomása szerint már 1943 tavaszán ejtőernyővel bedobásra került Erdélyben volt fegyvertársaival, bajtársaival szemben, a m.kir. honvédség honvédelmi harcait szabotálásokkal, robbantásokkal, azaz orvgyilkosságokkal, partizán rajtaütésekkel akadályozta.A szabadságharc első napjaiban a harcoló magyar fiatalság letöréséért fegyverrel a kezében harcolt, Nagy Imre statáriális rendelkezéseit tankok támogatásával igyekezett végrehajtani - s egészen 1956. október 29-ig a szabadságharcosok ellen küzdött és csak akkor állott a szabadságharcosok oldalára, amikor erre kényszerítették s maga is úgy látta, hogy a szabadságharc győzött, ideje tehát az újabb és gyümölcsöző helyezkedésnek.(Arról pedig, mint akadályozott meg a kommunista Maléter egy az egész világ sorsára